ülésezett a nefagLenn az Alföld tengersík vidékén, az ország közepén egyszercsak reánk köszönt a múlt, méghozzá a távoli és a közeli egyszerre!

A pusztavacsi vadászház falán látható, jellegzetes, hasadt-szeldelt dámlapátokat ugyanis a júliusi vándorgyűlés helyszínén, a felvidéki Szentantal kastélymúzeumában is láthatták az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) tagjai. Nem véletlen persze az egybeesés, hiszen Pusztavacs is, Szentantal is a Coburg hercegek birtoka volt, akik valószínűleg a mezei nyúltól a medvéig a saját földjükön ejthettek el minden, a Kárpát-medencében előforduló vadfajt…

Pusztavacson, az ország földrajzi közepén tartotta ez évi második összejövetelét az OEE Vadgazdálkodási Szakosztálya, a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (NEFAG) vendégeként. A jelenlévőket Bikkiné Tóth Ágnes vezérigazgató köszöntette és mutatta be a cég tevékenységi köreit, gazdálkodásának főbb adatait. A zrt. Pest déli és Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területén 32 ezer hektárnyi erdőt kezel, a feladatokat három erdészet – Szolnok, Pusztavacs és Monor – látja el. A fahasználat az árbevétel 70 százalékát adja, az erdőfelújítás évi 2300-2400 hektár között alakul. Összesen 159 hektárnyi csemetekert van a cég tulajdonában, egyet közülük bérbe adnak. Két fűrészüzemük főleg akáckarókat és -oszlopokat állít elő, a termékek nagy része franciaországi szőlőkbe kerül.
A NEFAG igen jelentős közjóléti célú létesítményekkel is rendelkezik: Újszászon, Karcagon, Szolnokon parkerdőt és vadasparkot, Pusztavacson a vadászház mellett ökoturisztikai központot, erdei iskolát működtetnek, 13 kilométernyi kerékpárutat, erdei tornapályákat tartanak fenn. Igazi érdekesség a 19 hektáros tiszaigari arborétum, ami 400 fa- és cserjefajt mutat be.
A legérdekesebb erdei mellékhaszonvét a szarvasgomba: Közép-Európa egyik legfontosabb lelőhelye található a társaság működési területén. Ezek között is a legjelentősebb – a talaj- és a klímaviszonyoknak köszönhetően – a 164 hektáros, bekerített jászkiséri Tomi-erdő. Itt az idén az aszály ellenére is 400 kilogrammot sikerült begyűjteni a becses csemegéből, természetesen kutyák segítségével. A bekerített részen kívül eső területekre szarvasgombagyűjtő engedélyeket adnak ki, amit egy évre 50 ezer forintért vásárolhatnak meg az érdekeltek.

Az elmúlt években a NEFAG 60 és 195 fő között foglalkoztatott közmunkásokat, a program teljes költsége 70 és 160 millió forint között alakult. A cégnek jelenleg 156 dolgozója van, ami 183-ról csökkent idáig. Amint Bikkiné Tóth Ágnes elmondta, a humánerőforrás-gazdálkodásban még vannak tartalékok, de nem szabad elmenni a végletekig.
Előadása után Tóth Zsolt, a NEFAG főmérnöke szólt a cég vadgazdálkodásáról, első helyen említve e tevékenységi kör marketing hozadékát, ami persze az eredményekben nehezen mérhető.
– A cég két vadászterületen folytat vadgazdálkodást – mondta. – Pusztavacs nagyvadas, kiterjedése 9130 hektár, Karcag-Apavára pedig 5100 hektáros és apróvadas. Pusztavacson a dám és az őz a fő vadfaj. Utóbbira a gyenge testű, legfeljebb közepes trófeát felrakó, erdei típusú bakok a jellemzők, de felszaporodott a vaddisznó és váltóvadként előfordul a gím is. Az utóbbi időszakban megtelepedett Pusztavacs környékén az aranysakál. Apavárán is fő vad az őz, mellette fácán és a tőkésréce kibocsátásával csábítjuk a vadászokat és évente terítékre kerül 120-140 mezei nyúl is.
Szólt ezután arról, hogy Pusztavacson az 1990-es években az 1500 darabos törzsállományt 300-ra csökkentették, főleg az erdőfelújításokban okozott károk miatt. A korábban jó hírű trófeák emiatt el is tűntek a területről, s csak nyolc éve kezdtek hozzá a tudatos állományfejlesztéshez.
Ezután Fehér Sándor, a pusztavacsi erdészet igazgatója tartott előadást a helyi dám múltjáról, jelenéről és tervezett jövőjéről. Amint előadásából kiderült, az első 12 dámot Coburg Ágoston hozatta ide 1853-ban, öt évvel később a szaporulattal együtt szabadon engedték őket. Az állomány 1910-re 350 példányra gyarapodott.
– Európai hírű volt a pusztavacsi dám, ezt, vagy legalább a hazai elismertséget szeretnénk visszaállítani a jövőben – mondta Fehér Sándor. – Ennek részeként 2002-ben dámos kertet is alapítottunk, a túltartottság veszélyeinek csökkentésére. Jellemző az is, hogy a barcogás a mi erdeinkben zajlik, de tél végén az állomány nagy része kimegy a környező területekre…
Elmondta, hogy a jó állomány kialakítására a nagy egyedszámot és határozott szelekciót igényel. Emellett az élőhely nyugalmát is biztosítani kell, a vadföldgazdálkodás arányát pedig növelni. Mivel természetes vízfolyás nincs a területen, csőkutakat helyeztek üzembe és itatómedreket alakítottak ki, valamint napelemes kutak üzembe helyezését is tervezik. A takarmányozás is állandó, a megnövekedett egyedszámhoz igazítva alkalmazzák.
A törzsállomány mostanra beállt. A felhagyott mezőgazdasági területeken a vadföldgazdálkodás tovább fejleszthető. A kukorica mellett – a környék gyümölcsöseinek és kertészeteinek köszönhetően – sok lédús takarmány is jut a vadnak. Agancsnövelő tápokat nem alkalmaznak.
A selejtezésről elmondta, hogy pár éve még csak a hasadtlapátos bikákat lőtték, de az állomány gyarapodásának, a válogatás lehetőségének köszönhetően ma már a trófeák szimmetriájára is ügyelni tudnak. A selejtezést igyekeznek a fiatal állományból megoldani, így a középkorú bikák között már ritka a hibás agancsú. Utóbbiakat már kímélik, hogy öreg korukra a lehető legnagyobb trófeát rakják fel. A gondok között említette, hogy ezeket a kímélendő dámbikákat nem egyszer a szomszédok lövik meg. A tisztánlátás miatt hat-nyolc környező vadászterülettel együtt évente rendeznek trófeamustrát – ennek alapján legalább azt tudni lehet, hogy melyik vadat ne várják vissza a következő barcogás idején… Amint fogalmazott, még az érmes bikát sem irigylik senkitől, de azt tudniuk kell, hol tart az erdészet állománya.
Ugyancsak gond, hogy többször találtak már nagy bikát dögön – ezek valószínűleg a barcogás idején szerzett sérüléseikbe pusztulnak bele, mert erejüket túlértékelve veszélyes csatákat is vállalnak, régi domináns szerepük megőrzésére. A dámállomány fejlődését jól jelzi, hogy egyre magasabb az érmesek aránya. Jelenleg a mintegy 600 darabos törzsállomány fele szabadterületi, másik fele pedig a 400 hektáros vadaskertben él.
A vadászat megkönnyítésére fogatok is rendelkezésre állnak és zömmel belföldi vadászokat fogadnak. Végül szólt arról is, hogy a disznóállomány növekedése ugrásszerű volt, az erdőfelújításokat tönkretevő sertevad azonban nem kívánatos a területen. A síkon biztonsági okokból nem egyszerű hajtóvadászatot szervezni, de ez még mindig az állomány szabályozásának egyik legjobb módja. A befogás szintén jelentős mértékű.
A területen a tarvad – mind a dám, mind az őz – jól eladható, főleg Budapest és az M5-ös autópálya közelsége miatt számíthatnak a vendégekre.
Végül a szakszemélyzetről elmondta, hogy a 13 ezer hektáros területen 12 kerületvezető erdész és három hivatásos vadász dolgozik. A jövőben, a nyugdíjazásokkal párhuzamosan az erdész-vadászok arányát növelni szeretnék.
A következő előadó, Wisnovszky Károly, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Erdészeti Igazgatóság vezetője először azt hangsúlyozta, hogy a XXI. századi erdő- és vadgazdálkodásnak ökoszisztémában kell gondolkodnia.
– A természetesség szent! – mondta. – Az állami területeket 20-40 százalékát örökerdőként kell kezelni, ezeken pedig nem szabad eltérni a szálaló üzemmódtól! Törekedni kell arra is, hogy a természetes állapotok mindinkább visszaálljanak. Előbbiek bevezetése persze gondot fog okozni, különösen a vaddisznóállomány túlszaporodása miatt.
Elmondta, hogy a vadaskertekből viszont kizárják az erdőgazdálkodást mindaddig, amíg olyan záródási hiány nem keletkezik a faállományban, ami miatt muszáj lesz elrendelni.
Az erdészeti és a társadalmi elvárásokról kifejtette, hogy a meghatározott jogszabályi környezetben a vadgazdálkodásnak is előbbiekhez kell alkalmazkodnia. A lokálisan túlszaporodó nagyvadállomány több kárt okoz, mint a szél, a tűz, a jég, meg minden egyéb környezeti hatás együttvéve. Szólt arról, hogy a nagyvad aránya a terítékben folyamatosan nő, az utóbbi évekre 90 százalékosra emelkedett az apróvadhoz képest – ez az arány az 1960-as években még csak harmincvalahány százalék volt, előtte pedig még ennyi sem. A vadászat bevételei töredékét képviselik a fagazdálkodásénak, ugyanakkor kapcsolati tőkét építő lehetőségei felmérhetetlenek.
A tanulmányút az ez évben elejtett dámbikák trófeáinak bemutatójával, a pusztavacsi dámos és vaddisznós kert megtekintésével folytatódott, majd este kötetlen beszélgetés következett. Másnap a vendégek tovább ismerkedhettek a pusztavacsi erdészet területével, beiktatva egy látogatást a vadászlőtérre is.
A NEFAG területéről 52 bika trófeáját bírálták el a tanulmányút óta: 22 lett érmes, a legerősebb, 11 éves bikát azonban elhullva találták, valószínűleg a barcogás idején szerzett sérüléseibe pusztult bele. Trófeája 4,09 kilós, 201,41 CIC-pontot kapott. Az érmesek megoszlása a következő: hét arany, kilenc ezüst, hat bronz – azaz az összes dámbika 42,3 százaléka, ami igen imponáló eredmény. Faragó Zoltán, OEE Vadgazdálkodási Szakosztály

Forrás: ForestPress