Vasárnap, reggel kilenc óra. A szerkesztőség előtt találkozom Ruppert Józseffel, a Vértesi Erdő Zrt. vadgazdálkodási ágazatvezetővel. Mielőtt beülnék fehér terepjárójába, arról érdeklődik, hogy felöltöztem-e melegen, mert ilyenkor hideg van az erdőben. Készültem, szóval már indulhatunk is a természetbe. Vértesszőlősnél kanyarodunk fel a hegyre: innen már igazi erdei út vezet a célunk felé. Megnézzük a vadetetőket, amiket személyautóval esélytelen lenne megközelíteni.
Erdőfelújítás nélkül nincs vadászat
-Az erdészet és a vadgazdálkodás szorosan összefügg egymással. Fontos hogy folyamatos legyen az élőhely teremtés az állatok számára. Ezért erdőtelepítéssel, sűrítéssel és erdőfelújítással is foglalkoznunk kell. Az erdő életében hosszú évtizedeknek kell eltelni ahhoz, hogy látványos fejlődést mutasson növekedésében: így mindent fel kell írni hogy jól nyomon követhető legyen - mondta Ruppert József.
- A vad mindig nagy értéket képviselt: vigyáznunk kell rá. A vadgazdálkodás pedig éppen ezért elsődlegesen a magyar vadállomány védelmét szolgálja. Ide tartozik a vadászok folyamatos ellenőrzése: a tiltott vadászati módok kiszorítása csakúgy, mint télen a vadetetés illetve maga a vadászat. Az állatok számára ez igencsak táplálékszegény időszak, ezért vadetetőknél oldjuk meg a takarmányozást –magyarázza a hivatásos vadász.
A kukoricasilóból kapnak enni a vadak
Több erdei etetőt is meglátogatunk: az első szálas takarmánnyal van feltöltve. A nyomok arra utalnak, hogy szarvasok jártak itt, és jót lakomáztak a szénából. Eközben kísérőmtől azt is megtudom, hogy ezeket az etetőket naponta fel kell tölteni:
–Fontos, hogy a vad mindig találjon élelmet.
A második etetőnél kukoricasiló van a földre kirakva. Ez a rostokban és keményítőben gazdag, lédús takarmány elengedhetetlen a kérődzők emésztéséhez. Mielőtt visszaszállnánk az autóba, idegenvezetőm a segítségemet kéri. Az egyik fa mellett kirakott fémhordóból kukoricát töltünk egy zsákba, hogy azt a harmadik helyszínen, egy vadász les közelében szétszórja a földre. A vaddisznóknak ez igazi csemege. Az etetőknél nem, de a lesről természetesen vadászni is szoktak. Ezeken a helyeken jól megfigyelhető a vadállomány. A lesről pedig be lehet avatkozni, ha szükséges.
- Előfordul hogy beteg állattal találkozunk –meséli tovább - A vaddisznóknál ez különösen veszélyes, mert ők családban élnek. Figyelnünk kell, hogy a beteg ne fertőzze meg a többit. Erre több módszer is van. Ha gyógyszeres kezelést igényel, akkor azt a takarmányba tudjuk keverni, például rühesség és férgesség ellen. Bár az is előfordul, hogy nincs más választás, és véget kell vetni az életének. Hiszen ezzel védhetjük meg a többi állatot.
József még azt is hozzáteszi, hogy a beteg vagy sérült állatok esetében ez az utolsó megoldás, hiszen a nagy értékű vadnál az elsődleges cél, hogy egészséges legyen. Ezért, ha kell altatófegyvert is használnak hogy egy-egy vizsgálatot el tudjanak végezni.
A vadászat az ember és vad kapcsolatáról szól
Az autóba visszaülve már az etikus vadászatról beszélgetünk: -Minden embernek és vadásznak azt kell megértenie, hogy nem minden a pénzről szól. Ha valaki felismeri az ember és a vad igazi kapcsolatát, akkor már értékelni tudja a természet, az erdő és a vadászat szépségét –magyarázza teljes átéléssel József.
Tiszteletből alakult ki a trófeakultusz
Magyarországon a vadászatnak igazi kultúrája van: olyan rituális cselekedetek, melyek több százéves vadászhagyományra tekintenek vissza. Ezek legtöbbje ógermán eredetű, melyet még az Osztrák-Magyar monarchia hagyott ránk.
A legalapvetőbb, hogy a vadász és a vad egyenrangú felek. A vadászat végén a győztes egy törött faágat márt a nemes állat vérébe, majd kalapjára tűzi. Ezzel tiszteleg az elejtett vad előtt.
Ebből a kölcsönös tiszteletből alakult ki a trófeakultusz: az elejtett vad győzelmi jelképe a falra kerül, fogából ékszer készül. Az igazi vadász számára a trófea értékét nem az azért kapható pénzösszeg jelenti, hanem az az emlék és élmény, amely a zsákmányolás körülményeihez fűződik.
Eközben ahogy haladunk lefelé a szűk erdei úton, meglátunk a fák között beszűrődő napfényben fürdőzni három muflon jerkét. Amikor átszaladnak előttünk, az igazi szemléltetése az előzőekben megfogalmazottaknak: egyszerűen gyönyörű.
-Az állat elejtésére több mód is van, ám számunkra az igazi csúcs a hajtóvadászat -jegyzi meg Ruppert József. Rendkívüli szervezést és odafigyelést igényel, komoly stratégiát kell kidolgozni a megvalósításhoz. Vaddisznó esetében például már jó előre fel kell tárni a kedvenc tartózkodási helyüket. Pár nappal korábban meg kell beszélni a vadászat menetét: hány fős személyzet kell hajtókkal és fegyveresekkel együtt, illetve a hajtás szárnyain kik lesznek a hajtóvezetők. A vadászat napján a vezető tart egy eligazítást, majd indul a zsákmányszerzés. Megkezdik a hajtást a tervezett erdőrészen, ahol csaholó kutyákkal együtt próbálják talpra kényszeríteni a vaddisznót, aki a felállított puskasor felé fut. Ha sikeres a találat, akkor vége a vadászatnak, amit kürtszó jelez.
Ezután a megbízott összeszedők begyűjtik a vadat, kizsigerelik, és az előre megbeszélt helyen terítékre rendezik, melynek két oldalán megépítik a máglyákat. A vadászat befejeztével ezeket meggyújtják, és az összes résztvevő körülállja a ravatalt. Kürtszóval, kalapot levéve adják meg a végső tiszteletet az elejtett vadnak.
Most vadászható vadfajok | |
Gímszarvas | |
hibás trófeájú bika, tehén | szeptember 1-január 31. |
ünő, borjú | szeptember 1-február 28. |
Dámszarvas | |
hibás trófeájú bika | október 1-január 31. |
tehén, ünő, borjú | október 1-február 28. |
Őz | |
suta, gida | október 1-február 28. |
Muflon | |
muflonkos -juh -jerke -bárány |
szeptember 1-február 28. |
Vaddisznó | |
kan, süldő, malac | egész évben |
koca | május 1-január 31. |
Üregi nyúl | |
bak, nőstény | szeptember 1-január 31. |
Fácán | |
kakas | október 1-február 28. |
Vetési lúd | október 1-január 31. |
Tőkés réce | szeptember 1-január 31. |
Róka | egész évben |
Forrás: Kemma