Hogy ne csak a valamiért különböző (idős, kezdő, nő) vadásztársainkat részesítsük előnyben, az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezete a teljesen átlagos vadászok részére Szakmai Klubot hozott létre, melynek nyitórendezvényét 2010. április 16-án tartottuk egy hangulatos kis település, Bölcske pincefalu részén.
A program ötletgazdája és fő szervezője a Kulturális Szakbizottságunk elnöke, dr. Volman László volt, aki egyben a házigazda szerepét is betöltötte ezen a délutánon. Köszöntötte a megjelent vendégeket, s reményét fejezte ki, hogy remélhetőleg ezen első rendezvény után többször tudunk sort keríteni ilyen jellegű szakmai klubdélutánra, hiszen látható, hogy van rá igény.
A megnyitón elsőként Bölcske polgármestere kapott szót, röviden bemutatta a települést, a közéletet, Bölcske borkultúráját, szimpatikus közösség képét vetítve elénk.
Kamaránk elnöke, Kocsner Antal elmondta, hogy a résztvevőkön végigpillantva azt látja, hogy van létjogosultsága a klubnak, a szakmai programok, a kötetlen beszélgetések kellenek a vadászembernek, amelyhez Volmann László, valamint Bölcske óriási segítséget nyújtott azzal, hogy a rendezvény itt, ilyen színvonalas módon létrejöhetett. A köszöntőket követték a meghirdetett szakmai témák.

Dr. Heltai Miklós előadásában elmondta, hogy bizony vannak olyan állatok, akik ugyanazt a húst szeretnék elfogyasztani, amit mi, emberek. Ezért aztán meg kell érte küzdenünk, mégpedig oly módon, hogy az apróvad számára megfelelő búvó és táplálkozó helyet biztosítunk, valamint a dúvadfajok számát különféle módszerekkel csökkenteni próbáljuk. Tanár úr bemutatta lehetőséginket, illetve ismertette azok hatékonyságát. Kiemelten beszélt az élve fogó és ölőcsapdák működéséről, azok működtetésének jogszabályi hátteréről, valamint biztonságos kezelésükről. Érdekes, hasznos előadásával nagyon lekötötte a résztvevőket, és bizonyára sokan elgondolkodtak a csapdázás lehetőségén, illetve adják át „otthon”, a saját vadászterületeiken a hallottakat.
Dr. Szemethy László merőben más, de ugyanolyan érdekes és hasznos témával folytatta az előadások sorát. Vándorol e vajon a szarvas? Milyen tényezők befolyásolják a szarvas mozgását? Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ, miközben tanár úr ismertette a több éven át tartó vizsgálatok eredményét. A vizsgálatok során a befogott állatokat jeladóval szerelték fel, s visszaengedték saját környezetükbe, élőhelyükre, ahol folyamatosan nyomon követték, hogy mekkora területet használ egy adott példány. Arról is információt kaptak, hogy a területen mikor és hányszor találkozott az egyed emberrel, hiszen a rajta elhelyezett nyakörv alapján tudni lehetett, hogy ő egy vizsgálati példány. Hogy a vizsgálatokat több szempont alapján is értékelni lehessen, tanár úr kollégájával vállalta, hogy egy-egy hosszúsági fokon iránytű segítségével mindenféle akadályon keresztül átmennek az erdőn, és feltérképezik a nyomokat a fekvéseket, és a hullatékokat, így képet kapnak arról, hogy melyik évszakban hol él szívesebben a szarvas, illetve azt is, mivel táplálkozik. Nagyon sok újdonságot tanultunk meg, amiken aztán hevesen vitatkoztunk, vagy csak egyszerűen csodálkoztunk, összevetve eddigi tudásunkkal, tapasztalatainkkal.
Rövid szünetet követően Király István, a kamara titkára ismertette az őzállományban előforduló paraziták szerepét és gyakorlati jelentőségét. Elmondta, hogy milyen módszerekkel vizsgálta az egyedeket, bemutatta a paraziták különböző fejlettségi szintjét, bemutatta, hogy hol találhatók meg az állatban. Megtudhattuk, hogy nem nagy különbség van a suta és bak között a fertőzöttséget illetően, viszont a fiatal egyedekben jóval gyakoribb és nagyobb mértékű a fertőzöttség. Titkár úr hangsúlyozta, hogy ezek a fertőzések nem csökkenthetők kellő hatékonysággal „csoda-nyalósókkal”, hiszen erre nézve is történtek vizsgálatok, melyek bizonyították, hogy ezek az egyedek ugyanazokat az értékeket mutatták, mint kezeletlen társaik.

Bár az előadásokat a szervező vitaindítónak szánta, a nyilvános kérdések, felvetések elmaradtak, ez talán annak is tulajdonítható, hogy a program elég hosszúra sikerült, csaknem este 9 körül ért véget titkár úr előadása. A vacsora mellett viszont élénk beszélgetést folytattak vadásztársaink, elgondolkodva egy-egy témán, az újonnan hallottakon.
Már vannak visszhangok, amiből szintén azt a következtetést vonhatjuk le, hogy van a kezdeményezésnek létjogosultsága. Úgyhogy várjuk a kamara kulturális bizottságának újabb hasonló jellegű megmozdulását, ahol ismét új ismeretekkel, valamint kapcsolatokkal gazdagodhatunk.

AVI

Forrás: omvk-tolna.hu