Fél évszázados fennállását ünnepli egész évben a Kittenberger Kálmán Növény- és VadasparkAugusztusban lesz pontosan ötven éve, hogy megnyitotta kapuit az ország második állatkertje, amelyet Kittenberger Kálmánról neveztek el.
A vadaspark népszerűsége azóta töretlen: évente kétszázötvenezren keresik fel. Az állatkert ebben az évben az ötvenedik jubileumot ünnepli, színes programokkal, rendezvényekkel, játékkal.
A veszprémi vadaspark szorosan összefonódik Kasza László nevével, aki rengeteget tett azért, hogy az állatkert létrejöhessen.
A zoo létrejöttének, megalapításának körülményei is csodának számítanak. 1958-at írtak, a levert forradalom bánatában kesergett az ország. Kasza László és barátai gondoltak egy nagyot, és előálltak az állatkert ötletével. A merőben szokatlan ideával felkeresték az akkori tanácselnököt. A városvezetés Veszprém elhanyagolt részét jelölte ki az állatkert helyéül. Kasza Lászlót és leleményes barátait nem állíthatta meg, hogy a Fejes-völgy akkoriban visszataszító látvány nyújtott, ügyesen kihasználva az akkori lehetőségeket, takarították ki és fertőtlenítették a völgyet.
A hely megvolt hát, pénz azonban nem volt az állatkert alapításhoz. Az alapítók ekkor az erdészethez fordultak, ahol meghallgatásra talált az elképzelés. Elkezdték az olcsó, könnyen mozgatható, meleg fából elkészíteni az állatkerti objektumokat. A kifutókat, kuckókat is az erdészek építették. A nagy elhatározás mögé hamarosan mind többen sorakoztak fel. A termelőszövetkezetek takarmányt hoztak az állatoknak, a veszprémiek felajánlásokkal és a két kezükkel segítették az építkezést.
Az állatokat is ajándékba kapták. Kasza László és felesége, Somogyi Mariann ma is név szerint emlékszik minden állatra, de persze hogy is ne emlékeznének, hiszen számos kölyköt balatonalmádi otthonukban neveltek. Borzot, rókát az oroszoktól kaptak az állatkertnek, mások őzeket, nyulat, fácánt hoztak, a budapesti állatkert pedig két hattyút ajándékozott a veszprémieknek. A nyitásra egy farkaskölyök, egy barnamedve bocs, két róka, egy borz, négy őz, három szarvas, hat házinyúl, két nyest, egy nyuszt, tíz fácán, tíz fogoly, négy vadkacsa, négy házikacsa, két házilúd, három egerészölyv, két héja, két vörösvércse, két szarka, két mátyásmadár, egy vaddisznó jött össze.
Az ünnepségre 1958 augusztusában került sor. A nagy napon a helyi elöljárók nem jelentek meg, de a megyei és minisztériumi vezetők ott voltak a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark kapuinak megnyitásánál. Kasza László ma is könnyes szemmel emlékezik arra a felemelő pillanatra, amikor majd kétezer vendég énekelte a Himnuszt. Az intézményt az első öt évben Répási László erdész irányította. Az állatkert további fejlődését is a kezdeti nagy lelkesedés segítette. Kasza László, akit a hatvanas évek elején neveztek ki az állatkert igazgatójának, s két évtizeden át töltötte be a tisztséget, eredeti célja az volt, hogy a Kárpát-medence állatvilágát bemutassa, de az általa vezetett intézmény ennél sokkalta többrétű volt. Az állatkert híres lakójával, Böbével végzett tudományos munka Európa-szerte is ismertté tette a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevét.
Az új évezredben, a 2001-től közhasznú társasággá vált állatkert jelentős látványosságokkal bővül: új kifutók és házak épültek, több nemzetközi fajmegmentési programban vett részt az intézmény, bővültek a szolgáltatások.
A Sigmond István vezette állatkertben a régi ketrecek sorozatosan tűnnek el, például a látogató ma már nyomát sem látja a régi medveketrecnek a japán makákók jelenlegi területén, ahonnan a medvék tágas kifutóba költöztek.
A fajmegmentési program mellett a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark csatlakozott a Madagaszkári programhoz is, amelynek keretében a madagaszkári, veszélybe került állatvilág különlegességére hívják fel a figyelmet, és segítik az ottani természetes élővilág megmentését.
Itt kapott helyet Pablo, a fehér orrszarvú, akinek az érkezése szenzációnak számított, s azóta ő az állatkert egyik büszkesége.
A trópusi háznak tavaly a fogadótermét adták át. Itt kapnak helyet azok a kiállítások, amelyek az állatkerthez kapcsolódóan jönnek létre, így például a gyerekeknek meghirdetett rajzpályázatok győztek pályaművei. A fogadóteremben interaktív játék is várja a látogatókat, amelynek segítségével bővíthetik az állatokkal kapcsolatos ismereteiket is. Török László, a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark januártól kinevezett új igazgatója szeretné tovább vinni a hagyományokat, de közben nyitottabbá, látogatóbarátabbá is tenni az intézményt. Az állatkertet alapításától fogva az összefogás, a tenni akarás tartotta életben, ezt szeretné életben tartani az új igazgató. A két évtizedes nemzetközi tapasztalattal bíró szakember azon dolgozik csapatával, hogy a látogatók még közelebbi kapcsolatba kerülhessenek a vadaspark élőlényeivel, úgy, hogy annak az állatok se lássák kárát. Török László egyik kedvenc állata a zsiráf. Veszprémben sem lehetetlen ez, ha támogatást nyer az intézmény pályázata, és megépíthetik az úgynevezett Afrika-házat. Itt helye lenne egy újabb fehér orrszarvúnak is, így Pablo társat kaphatna.
Visszatérő kérdése a rendszeres látogatóknak, hogy a két éve elpusztult Suzy helyett mikor lesz újra elefánt Veszprémben, de erre a közeljövőben Török László szerint területbővítés nélkül nincs esély. Az elefánt csapatban él, így legalább egyhektáros terület kell a tartásához. Ilyen fejlesztésre a veszprémieknek önerőből egyelőre nincs anyagi lehetőségük, de a fenntartó városi önkormányzat ötletpályázatot írt ki a jövő állatkertjének megvalósítására. Az elképzelés szerint a meglévő területekhez 12 hektárt kapnának: építészek, tájépítők javaslatait várják, hogyan alakítsák ki Veszprém új állatkertjét. Ha megvalósítható ötlet születik, annak tükrében állnak neki az állatkerti szakemberek a szakmai program kidolgozásának és a források megteremtésének. És elképzelhető, hogy a megnagyobbított, 21. századi elvárásoknak megfelelő állatkertben már helye lehet egy indiai elefántcsaládnak is.
Forrás: Zalai Hírlap
