A natúrkürtöt használó együttesek között Magyarországon egyedül a Baranya Megyei Vadászkürt Egyesület rendelkezik nemzetközi ezüst minősítéssel – ám itthon alig ismertek

Hosszú ideig hallgatott az erdő. A vadászházak, a terítékek környékéről eltűnt az öles bükktörzseket kerülgető, a cserjéseken átsurranó, a dombokat-völgyeket átszökkenő, messze hangzó kürtszó. Bántó és oktalan volt ez a csend.

„Ami ezután következik, az a jelenlévő vadászok, hajtók számára a nap legmagasztosabb pillanata: a tüzek meggyújtása után a rendező »Kalaptól!« vezényszavára lekerülnek a kalapok, s a kürtösök egy lendületes mozdulattal a szájukhoz emelik hangszerüket. Ezek azok a másodpercek, amelyekért érdemes vadászni” – olvasható a baranyai Millenniumi Vadászati Almanachban. És ezek azok a másodpercek, amelyek hosszú évekig hiányoztak a hazai vadászatoknál.

Nem mindig, és nem mindenhol. Elhivatott nimródok tartották életben a vadászati kultúra egyik meghatározó elemét, a kürtölést. Tegyük hozzá, emeli ki Agyaki Gábor, a Baranya Megyei Vadászkürt Egyesület, egyben a Magyar Vadászkürt Egylet elnöke, hogy nálunk hiányoztak is az olyan rendszeres rendezvények, amelyek a klasszikus vadászkultúra jegyében igényelték volna a kürtösök fellépését. Csak az országos vadásznap, illetve éppen a baranyai vadászkamara kezdeményezte Hubertus-napok voltak a kivételek, miközben Európa legtöbb országában egymást érték az ilyen vadászünnepek. Mégis, az 1940-es években a Bakony erdeiben id. Fuchs Antal, majd pár évtizeddel később fia, ifj. Fuchs Antal Gödöllőn, a nyolcvanas években pedig két kiváló baranyai vadász, Rakovics Róbert és Buzgó József voltak a fáklyahordozók. A vadászkürt hangjának ez időben és térben szétszórt magányossága volt az oka annak, hogy Magyarországon nem alakultak meg egyesületeik.

Amíg nem lépett Baranya, közelebbről Agyaki Gábor, aki – ahogy mondja – magának szervezett egy kürttanfolyamot. Ezzel kezdődött, a kilencvenes évek elején, s mára elérték, hogy a megye lett a vadászkürtölés hazai reneszánszának elismert bázisa. A ma az országban e hangszerrel bánni tudó több száz nimród csaknem mindegyike a kövestetői tanfolyamon szerezte meg Szilágyi Lajos zeneoktatónak köszönhetően hangszertudása alapjait, s jelenleg az országban az úgynevezett B-hangolású natúrkürtön játszó együttesek közül egyedül a Baranya Megyei Vadászkürt Egyesület rendelkezik nemzetközi szintű ezüst minősítéssel.

Négy hivatásos és két sportvadász alapította meg az együttest. Most tizennégyen vannak – közöttük három hölgy –, a zenei vezető Korb Zoltán. Valamennyien vadászok és közülük hat profi zenész. Hangszerükkel bánni nem könnyű. A vadászkürtön nincsenek billentyűk, a dallamok kulcsa a fújástechnika és az „anzacc”, vagyis az erős ajak. A baranyai együttes kétféle hangszert használ, az úgynevezett Pless-kürtöt és az ennél nagyobb parforce-t. Van egy harmadik vadászkürt is, a zsebkürt, a legkisebb. Magára, a vadászatra, a természet tiszteletére valamit adó vérebvezető nimródnak ott a zsebében, a zsákjában az apró hangszer, bárhol bukkan hosszas keresés után az elejtett vadra, a kürtszó tisztelgő zengése ekkor se maradjon el. Ezeknek a meszsze hangzó szignáloknak három csoportja van. Az összes Európában vadászható vadfajra külön-külön a terítékszignálok, vannak a vadászatot irányító hangsorok, és az általános kürtjelek, mint például a köszöntés, az ebédhez hívás. A negyedik csoportba Hubertus-misék tartoznak, erről alább külön szólunk. Annyit érdemes tudni még a hangszer használatának nehézségéről, hogy a vadászkürtökön csak hatféle hangot lehet fújni.

Szerda este van. Minden héten ezen a napon a Karasica VT martonfai vadászházában próbálhat az együttes, ezzel támogatják munkájukat. Segít még a megyei vadászkamara és az Erdészeti Rt. is. Nagy szükség van rá.

– A versenyek drágák – mondja Agyaki Gábor –, a nevezési díj 200–300 euró, idén csak kettőre tudtunk eljutni...

Itthon a múlt évben volt az első és eddig egyetlen koncertje az együttesnek Bólyban, a Hubertus-mise bemutatását követően. Hozzáértő és a vadászkürtöt szerető közönség nyugtázta komoly tudásukat. Két CD-jük már megjelent, 2004-ben a Vadászüdv, 2006-ban a pécsi zeneművész, Kircsi László komponálta Hubertus-miséjük. Szereplésük azonban nagyon sok van. Minden komolyabb hazai vadászünnepre, s a legrangosabb protokollvadászatokra is a baranyai együttest hívják. És nem elég tudni a hangszeren játszani. „A vadászkürtösnél nagyon fontos, hogy ismerje a mögöttes kultúrát is. Meg kell tanulnia például, hogyan álljon a vad mellett, mi a szignálok sorrendje, és még véletlenül se vegye le a kalapját.” – mondja Agyaki Gábor. Pontosan kidolgozott szabályok kötik a vadászkürtöst, ezek közül például az egyik – visszatérve a rangos protokollvadászatokra –, hogy „A vadászkürtös nem hírvivő”, azaz soha sem „pletykálkodik” arról, melyik vadászaton mit és kit látott.

– Hogy művészet-e? – kérdez vissza Agyaki Gábor. – Feltétlenül. Ma már a komponistáknak is rendeznek versenyeket.

Forrás: Dunántúli Napló