A temetőnél gyülekező vadászok egyike bemelegítésként lelőtte a Reichardt család Pötyi cicáját. Az állaton nem tudtak segíteni...
A szívszorító történetet olvasói levélben kaptuk azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosságtól azt remélik, hogy az illető vadász talán magára ismer.

Egy – a napokban történt – nagyon szomorú és kegyetlen eseményt szeretnénk megosztani az olvasókkal. Tudjuk, hogy Pötyinket már semmi sem hozza vissza, de úgy gondoljuk, egy ilyen emberi tett nyilvánosságot érdemel.

November 14-én, vasárnap a déli órákban vadászatra érkezett Szakonyba a sopronhorpácsi Nimród Vadásztársaság csapata. Az alsó temetőnél történő gyülekezőt követően egyikük bemelegítésképpen belterületen lelőtte gyönyörű hófehér házi cicánkat. Szerdán megtaláltuk a sérült állatot, a sörétek átlyukasztották mindkét fülét, eltalálták három lábát, továbbá mellkasát is fájdította. Állapota ennek ellenére bíztató volt, antibiotikumos kezelést kapott. Szombat reggelre azonban nagyon rosszul lett, kocsiba ültünk vele, és meg sem álltunk a szombathelyi állatkórházig, ahol megröntgenezték a cicát. Az ott dolgozók is megdöbbentek a felvételek láttán. Kiderült, hogy a lábai mellett a mellkasába 7 darab sörét fúródott, melyek napról napra egyre jobban fertőződtek. Így végül el kellett altatni Pötyinket.

A Soproni Állat- és Természetvédők Egyesületének elnökétől, Szakonyi Imrétől megtudtuk, hogy jogszerűtlen fegyverhasználat, a vadászati törvény megsértése, állatkínzás vétsége merülhet fel az esetben. Belterületen nem lőhetnek ki háziállatot; erdőn, mezőn is csak egy okból, ha vadat hajt – ami cicánk esetében teljesen kizárható. Mindent megkapott itthon, csak sétálgatni járt ki a napsütéses időben, gyakran ücsörgött nagymamánk sírja mellett.

A Kisalföld hasábjain keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet egyes vadászok viselkedésére, akik az ilyen tetteikkel megszégyenítik a szakmát. Felvetődik bennünk a kérdés: miért tette? Mi egy családtagot veszítettünk el. Örömet okoz neki, ha ártatlan, védtelen házi macskára lő, akit a gazdái hazavárnak? Talán ő nem várná haza kedvencét?

A magyar valóságot ismerve tudjuk, nem sokat tehetünk annak érdekében, hogy az illető személy elnyerje "méltó jutalmát".

Bízunk benne, hogy történetünk nyomán más, Pötyihez hasonló ártatlan állat nem jut az ő sorsára.

Forrás:KO