Kristóf Veronika újabb információkkal jelentkezett a Sea Shepherd jelenlegi kampányáról a szervezet Steve Irwin hajójáról. Közel két mozgalmas hét telt el, mióta Kristóf Veronikával, a Sea Shepherd magyar képviselőjével kampányuk aktuális híreiről értesültünk, ő most újabb információkkal jelentkezett, a szervezet Steve Irwin hajójáról. Elmondta, hajóikon az új esztendő köszöntését háttérbe szorította az az örömteli tény, hogy 2010. december 31-en rátáláltak a japán “tudományos” bálnavadász-flotta két szigonyágyús hajójára.
“Paul Watson kapitányunk remek intuíciói alapján a megfelelő pozícióban vártuk a vadaszati kvótát teljesíteni érkező flottát, így kampányunk elnevezéséhez híven – miszerint mindennemű kompromisszumot elutasítunk a bálnamészárlással kapcsolatban – még, mielőtt megkezdhették volna szégyenletes tevékenységüket, máris a Sea Shepherd három, tekintélyt parancsoló, fekete hajója vette őket üldözőbe. Amikor az időjárás lehetővé tette, Zodiac típusú gumicsónakjainkon lendültek zavaró akcióba társaink, melyre a Yusshin Maru szigonyágyús hajók munkásai a szokásos vízágyúk bevetésével reagáltak, és médianyilatkozatokkal ömlesztettek el a nemzetközi médiát, az USA, Ausztrália és Hollandia kormányait szólították fel a megállításunkra” – mondja Veronika.
A szigonyágyús hajók immár tizenkilenc napja a Steve Irwin és a Bob Barker hajókkal együtt mozognak, néhány kilométeres távolságból követve őket. Nem tudják elhagyni a bálnavédő hajókat, hogy visszatérjenek a Nisshin Maruhoz, a flotta bálnatest-feldolgozó hajójához, mert azzal a Sea Shepherdet pontosan a Nisshin Maru nyomára vezetnék, amit minden áron el akarnak kerülni, tudtuk meg Veronikától.
“Tisztában vannak vele, hogy nem demonstrálni érkeztünk a térségbe, és a jelenlétünkben nem tudnak átadni meggyilkolt bálnatestet a feldolgozóhajóra, így inkább megpróbálnak távol tartani bennünket tőle. Koordinátáinkat folyamatosan közlik a Nisshin Maruval és a harmadik szigonyágyús hajóval, így ők el tudják kerülni a velünk való találkozást”- magyarázza.
“A helikopterünk és Gojira trimaránunk a Nisshin Maru felkutatásán dolgozik, melynek eredményeképpen január 12-én egy újabb “gyöngyszemre” akadtunk az Antarktisz térségében, ez pedig a panamai regisztrációjú tankerhajó, a Sun Laurel, mely 2010. december 4-én hagyta el a Tateyama Ko japán kikötőt. Sajnos, korábbi reményeinkkel ellentétben, sikerült a meghibásodott hajót pótolniuk. Az Antarktisz térségében szigorúan tilos üzemanyagot vételezni (ezért kell nekünk időről-időre kikötőbe menni a kampányok során), erről a Gojira kapitánya rádión értesítette a Sun Laurel kapitányát, aki roppant alulinformáltként válaszolgatott, de azt végül megértette, hogy a hajója és saját kapitányi licencét kockáztatja, ha megpróbálna üzemanyagot átadni. A bálnavadász-flotta azonban kalkulált ezzel az üzemanyaggal, mi több vártak rá. Amihez napokon belül hozzá kellene jutniuk, mert elképzelhető, hogy nem rendelkeznek annyi tartalékkal, amivel felkereshetnének egy, a bálnavadászatot támogató, indonéz szigetországot” – ismerteti a stratégiai jelentőségű eseményt Veronika.
Az evidens, hogy az üzemanyag szállító hajónak és a japán “tudományos” bálnavadász-flotta egyetlen hajójának sem lesz a Sea Shepherd jelenlétében esélye olyan közel kerülni egymáshoz, hogy az üzemanyag átadás megtörténhessen – teszi hozzá. Ők két hajóval követik a tankerhajót, őket követi két szigonyágyús hajó, míg a trimarán sporthajójuk továbbra is a Nisshin Maru felkutatásán dolgozik. “Az antarktiszi nyárnak szinte a felénél tartunk, a műholdas felvételek alapján az idén a jégtakaró sokkal vastagabb és kiterjedtebb, mint a korábbi években, a flotta közel négy héttel később érkezett, egyenesen “karjainkba”. Mi lehet ennél ígéretesebb a bálnák számára? Az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen kizárólag a természet körforgása alapján táplálkozni érkező ceteknek, az itt élő fókáknak, pingvineknek, krilleknek, planktonoknak szabadna tartózkodni!”
Veronika elmondta, „Paul Watson kapitány felkérte a Greenpeace vezetőit, hogy tekintsék sikeres kampányunkat egy bekapcsolódási lehetőségnek, és egyik jól felszerelt hajójukat irányítsák a térségbe. Megadunk minden szükséges koordinátát, információt, nekik csak meg kell jelenni, hogy a harmadik szigonyágyús hajó követésével garantáltan nulla közelire redukálhassuk a vadászati kvótát. Nem kellene semmilyen közös akcióban részt venniük velünk, és nem kellene egyetérteniük velünk, csak jelen lenni.”
“Hivatalos válaszra nem méltatták a kapitányt, de kiszivárogtatták, hogy szabályzatuk szigorúan tilt bárminemű közös megjelenést a Sea Shepherddel. Nekünk - akik azért jelentkeztünk a Sea Shepherd hajóira, mert az életünknél is fontosabb a bálnák életének megmentése - fájó ez a viselkedés. De nincs időnk ezen túl sokat keseregni vagy morfondírozni, hanem tesszük a dolgunkat: minden lehetséges módon mentjük a bálnák életét, nekünk egyetlen megölt bálna elfogadhatatlan áldozat!”
Az máris tény, hogy a hivatalos japán “tudományos” nyilatkozatokból jól ismert, “bűvös hátszázas” számot már garantáltan nem fogja elérni a “tudományos” bálnavadász-flotta ebben az évben - mondja Veronika, hangsúlyozva, hogy hétszáz lemészárolt bálnatestre lenne szüksége az ICR (a Japán Bálnakutató Intézet) munkásainak, hogy egyáltalán nullszaldós, azaz ne veszteséges legyen “tudományos” vállalkozásuk.
Forrás: Hiradó
