Állatkínzás hiúságból címmel jelent meg egy írás december 13-án a Délmagyarországban. Ugyanezen a napon Szőrmeellenes országjáró kampány címmel találtam hasonló témájú cikket. Ebből idézek:
"A kampány célja az, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy a prémkabátok készítését megelőzően az állatok sok esetben rossz körülmények között (kényszertáplálás útján) kerülnek lenyúzható állapotba, a feldolgozás közben a humánus kezelésnél fontosabb cél az anyagi haszonszerzés."
Véleményem szerint ezt a mondatot az abszolút „hozzá nem értés" jellemzi a következők miatt:
1. „A prémkabátok készítését megelőzően" a tenyésztett állatok hatványozottan jobb körülmények között élnek, mint vadon élő társaik. A tenyésztett állatokat gondozzák, etetik, jól tartják, hogy prémük jó minőségű legyen. A vadon élő állatok eledele nem mindig biztosított, és még vadásszák is őket.
2. A rossz körülmények között tartott állatok prémje nem felel meg a szőrmebunda készítéséhez elvárt minőségnek. Az ilyen állatok szőre silány, fénytelen, prémje nem vagy csak veszteséggel értékesíthető.
3. A rossz körülmények között tartott állatok nyugtalanok, idegesek, marással, harapással kárt tennének saját és társaik bundájában, egy tenyésztő ezt nem engedheti meg magának.
4. A „kényszertáplálás" véleményem szerint az, amikor pl. az élelmezési célra tenyésztett kacsák, libák esetében a máj nagyságát, minőségét javítják az állat megtömésével. Szőrmés állatok esetében tudomásom szerint „kényszertáplálást" nem alkalmaznak.
Közismert azonban a szőrmeellenesség eredete: évtizedekkel ezelőtt a világ vezető textilipari cégei kezdték el gerjeszteni az állatvédelem e módját, az akkor nagyon divatossá váló szőrmebundák térhódítása miatti profitvesztéstől való félelmükben. Érdekes módon az állatvédők kizárólag a prémtenyésztés ellen tiltakoztak, a bőrruházat, bőrtáskák, bőrkesztyűk, bőrcipők készítéséhez felhasznált állati bőrök már nem okoztak számukra lelki problémát. Azt sem írták ki tiltakozó tábláikra, transzparenseikre, hogy hány állatot ölnek meg élelmezési célra. Pedig tudvalévő, sok szőrme-bőripari cikk az élelmezési célra leölt állatok melléktermékéből készül, pl. koreai kutyabunda, irhatermékek stb.
Kíváncsi lennék, a szőrmét ellenző állatvédők megeszik-e a birka-, sertés- vagy marhahúst, illetve a baromfit (pedig azok is állatok)?
Hazánk textiliparát nem a szőrmebunda viselése, hanem a Távol-Keletről behozott olcsó textilárutömeg sorvasztotta el, az állatvédők pedig mindent elkövettek, elkövetnek azért, hogy a szőrmeipar is tönkremenjen. Ennek következtében mára már törölték a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező szűcs szakmát a szaknévsorból, a textiliparban dolgozó több tízezer ember után sok ezer szőrme-bőripari dolgozó is elvesztette munkalehetőségét.
Végül, de nem utolsósorban sokkal csinosabbak a hölgyek egy szép szőrmebundában, mint pl. – az idősebb korosztályból sokan még emlékeznek talán – a háború utáni szegénység által divatteremtő lódenkabátban. Adja az ég, hogy minél többen viselhessenek igényes, szép szőrmét, mert az a jólétünket is szimbolizálná.

Forrás: Délmagyarország / Forestpress