A vadászat számukra más, nem szórakozás. Megyei körkép -A vad útján jártunk a nemzeti parkban, a természetvédelmi őrszolgálat vezetőjével, Fischer Józseffel. Kiderült, a legnagyobb ellenség a vaddisznó, de szárnyas tolvajok is bolygatják az élővilág rendjét. Az, hogy a nemzeti parknak saját, zárt vadászterületei, vannak, sokak számára furcsa, „ott csak ők vadászhatnak", mondják neheztelően. S ez így is van jól, derül ki félnapos túránk során, hiszen a védett területen nem a sport, a szórakozás az elsődleges szempont a vadgazdálkodásban, hanem az állományszabályozás, a nemzeti park élővilágának egyensúlyban tartása érdekében.
A túra napján sűrű köd üli meg a tájat, és sajnos a csopaki „választóvonal" után sem száll fel: a Balaton partja is a homályba vész. Fischer József sajnálkozik az időjárás miatt, Pipa kutya viszont nem, ő csak fut lelkesen, szaglász, felfedez, ismerkedik. Az ötéves magyar vizsla a természetvédelmi járőrszolgálat vezetőjével vadászni is jár, mivel felnőttkorba lépett, vagyis (áltálában) feltétel nélkül engedelmeskedik a parancsoknak.
Tihany felé kanyarodunk, ez a nemzeti park legkisebb, alig egyhektáros vadászterülete. Badacsonyban is van egy hasonló, a legértékesebb és legnagyobb pedig a kis-balatoni. Összesen alig több mint 10 000 hektár területen végez a nemzeti park vadgazdálkodást, amelynek lényege „a természetvédelem érdekeinek alárendelt állományszabályozás." A legtöbb gondot a vaddisznó okozza, mondja József, miközben az aszófői romtemplomnál lefékezi a terepjárót, Pipa boldogan rohan az ismerős terepen, s hamarosan felriaszt egy fácánkakast. A vaddisznó tavaly az aszály miatt igen közel húzódott az emberlakta területekhez, néhol komoly károkat okozva a gazdáknak, a szőlőskertekben és a nyaralóknak is. Ezért tavaly a korábban szokásos húsz helyett negyven vaddisznót lőttek ki.
Etetőhely felé bandukolunk, József kukoricát szór ki a vadnak. Szóba kerül, hogy a vadászokat sokszor szembesítik azzal, hogy könnyű elejteni a vadat, ha odaszoktatják a leshez, a természetvédő meg azt mondja: összerántja a vadat a szóró, könnyebb elbírálni és biztonságosabban terítékre lehet hozni, valamint jobb az a vadnak, ha tiszta, nyílt terepen lövi meg a vadász, s nem kínlódik halálos sebekkel órákig. A magaslest körülveszi a nádas, mögötte rejtezik a Balaton. József azt mondja, az aszály idején idáig húzódtak le az állatok vízért.
A templomromtól Aszófő felé megyünk tovább, a település feletti, visszacserjésedő területen is élelmet szórunk a vad elé. Most nem látni egy madarat sem, pedig máskor csapatostul jönnek, ez pedig vezetőnk szerint azt jelenti, hogy már más is járt a területen, ki tudja, milyen szándékkal. Az etetőhelytől nem messze itt is magasles van, az odavezető úton, a patakon átívelő híd mellől József bedöntött fadarabokat emel ki, valószínűleg a lovasok hárították el útjukból az akadályt.
Innen Tihany felé kanyarodunk, előbb a kormányzati üdülő felé, ahol József megmutatja, egészen a kert végébe is bementek a vaddisznók, komoly túrásokat hagyva maguk után. A vaddisznó nemcsak a túrással, hanem a zabálással is kárt okoz, és mindent megeszik, még az utcai szemetesben is talál táplálékot. Előszeretettel eszi le a szőlőt és más gyümölcsöket. Tihany impozáns dűlőin haladunk topább, a hegyoldalban takaros, a tájba tökéletesen illeszkedő pincék és hivalkodó, tájidegen rezidenciák. József meg is jegyzi, általában nem a helyi lakosokkal van vitájuk, inkább a nyaralóvendégekkel, akik hajlamosak elfelejteni, "hogy nemzeti parki, védett területen építkeztek (sokszor engedély nélkül), ahol együtt kell élniük az őslakosokkal, vagyis a vaddal. A vaddisznó mellett szarvast, őzet is elejtenek a nemzeti parki vadászterületen, de sokkal kevesebbet, és általában bérvadászok végzik. Ebből bevétele van a nemzeti parknak. A vadászok közvetítőirodákon keresztül érkeznek a Balaton-felvidékre, általában visszatérő vendégek. A vadhúst a megfelelő állatorvosi vizsgálatok után a vadfeldolgozókon keresztül értékesítik. Róka, szarka és dolmányos varjú is kerül puskavégre, utóbbiak azért, mert kirabolják az énekesmadarak fészkeit, előbbiek pedig egészen beszoktak az emberlakta környezetbe.
Tihany erdeiben döcögünk, sokan nem tudják, hogy ekkora fás terület van a félszigeten, és sokaknak nem is kell feltétlenül tudniuk, ezért az erdei utakat már nem is tisztítják. Maradjon az csak négy keréken megközelíthetetlen.

Forrás: Napló / Forestpress