Vadkár és vadkilövés. A városban és környékén is sok ingatlantulajdonos szeretné, ha ez a két cselekmény mindig, szigorúan párban járna.

Az utóbbi megtörténtét akár megrendelésre, de legalább kérésre is el tudnák képzelni azok, akik a vadak kártételére panaszkodnak...

Többen úgy vélekednek ugyanis: túlságosan elszaporodhattak a nagyvadak, éhesek, ezért mennek be a kertekbe udvarokba. Ezzel összefüggésben úgy vélekednek: biztosan nem lőnek ki eleget a társaságok. Arról sokkal kevesebb szó esik részükről: megfelelő-e-, erős-e a kerítés, alkalmazzák-e a vadriasztó eszközöket? Ami a panaszokkal közvetlenül össze nem függő vadászatokat, kilövéseket illeti, erről a nemrégiben zárult idény összegzéseként Lévárdi György, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészetének vezetője mondta el a leglényegesebbeket.

Jelezte például, hogy a februárban befejeződött vadászati szezonban csak a város környékén 517 nagyvadat, zömmel vaddisznót terítettek le. Ami a szarvasokat illeti, e tekintetben túl is teljesítették a tervet: 60 helyett 81 jutott puskavégre. A vadgazdálkodás fontos eleme az etetés, erre a célra milliókat fordítanak.

Lévárdi György felhívta a figyelmet arra is: a kert- és telektulajdonosok a saját felelősségükről se feledkezzenek meg. (Vadászterületen, illetve ezen kívül a vad által okozott kárral kapcsolatban a károsult vadkárelhárítási felelősségét is leírja az 1996-os LV-ös törvény.) Vannak szinte filléres megoldások is a vad távoltartására, ilyenek azok a fényfüzérek, amelyeket elsősorban ünnepi díszítésre szokás használni. Tapasztalatok szerint a villogás elijeszti a lakott területen nem kívánatos erdei „vendégeket.”

Forrás: Nport