Tarvágás, andezitbánya, mederkotrás - bármit meg lehet fenni az uniós védelem alatt álló Natura 2000 területekkel. A Heti Válasz birtokában lévő iratok szerint a környezetvédelmi minisztérium a hálózat kijelölésekor még abba is belement, hogy 160 bánya folytassa a tevékenységét a védett területeken. Az elmúlt fél évben egymást követték a Natura 2000 területekkel kapcsolatos botrányok. Nagy port vert fel a sajóládi erdő kivágásának híre: a 180 hektáros védett, őshonos tölgy-kőris ligeterdő 98 százaléka nyomtalanul eltűnt. Állítólag fatolvajok tarolták le az Északerdő Zrt. által kezelt borsodi erdőséget, bár máig érthetetlen, hogyan lehetett a forgalmas út mellett fekvő területeken munkálatokat végezni anélkül, hogy ez bárkinek föltűnt volna. A kivágott erdő helyére nagy mennyiségű kommunális szemetet raktak le. A sajóládi erdő ötven védett faj élőhelye volt, köztük a kihalás szélén álló, úgynevezett vöröskönyves állatoké.

Decemberben a Legfelsőbb Bíróság tett pontot a vekerdi akkumulátor feldolgozó üzem három éve húzódó ügyének végére: itt egy vállalkozó akart gyárat építeni a részben a Natura 2000 hálózathoz tartozó területen: A cég minden engedélyt be tudott szerezni, mivel a hivatalos természetvédelemnek nem állt szándékában megakadályozni a beruházást. A Legfelsőbb Bíróság végül a megyei bíróság határozatát felülbírálva mondta ki, hogy az uniós védelem alatt álló terület szent és sérthetetlen, akkor is, ha „csak" néhány hektárról van szó, akkor is, ha az üzem környezetvédelmi szempontból hasznos, és munkahelyeket teremt. Az üzemre bizonyára szükség van - csak éppen nem az ős-gyep helyén. Gönyűnél két védett zátonyt kotortak el a Dunából, hogy biztosítsák egy tervezett hőerőmű hűtővízcsatornájának vízelvezetését. Itt is minden szabályosan, a zöldhatóság engedélyével történt, arra hivatkozva, hogy a szigetek csak az utóbbi évtizedekben alakultak ki. A Duna Kör és más civilszervezetek mégis megkérdőjelezték a döntés megalapozottságát, hiszen a zátonyokon védett vízimadarak éltek.

A magyar zöldhatóságok szerint tehát nincs gond azzal, ha üzem épül a védett gyep helyén, ha elkotorják a védett zátonyt, és eltűnik a szemük elől 180 hektár tölgyerdő. A nyilvánosságra került esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik: elképesztő mennyiségű Natura 2000 ügy jut a környezetvédelmi felügyelőségek elé. A Heti Válasz adatokat kért az egyik zöldhatóságtól a tavalyi évről, hogy megbecsülhessük az esetek számát. Tájékoztatásuk szerint az adott térségben körülbelül 150 Natura 2000-ügyet bonyolítottak le tavaly, ezek közül több mint tíz sorolható a komoly konfliktusok közé. Mivel az országban tíz környezetvédelmi felügyelőség működik, ezres nagyságrendű ügyszámról lehet szó.

Panaszroham
A komoly konfliktusok közé tartozik a szélerőműparkok létesítése, a partfeltöltések folyók és tavak mentén, a bányabővítési tervek és más építkezések. Ez azonban csak az első hullám. A földhivatalokban most kezdték el rávezetni a Natura 2000-es széljegyzeteket a tulajdoni lapokra. A zöldhatóságok szerint idén a tavalyinál több hasonló ügy várható, mivel egyre több felháborodott vagy rémült tulajdonos rohan a hatósághoz, amikor értesül a „rossz hírről".
A felügyelőségek az esetek döntő többségében nyilván szigorúbban járnak el, mint az országos feltűnést keltett ügyekben. Egyelőre azonban nem alakult ki annak a gyakorlata, hogy mit lehet, és mit nem lehet megtenni a Natura 2000 területeken. A környezetvédelmi minisztérium maga járt elöl a rossz példával: 2004 júniusában Haraszthy László természetvédelmi szakállamtitkár külön megállapodást kötött a Magyar Bányászati Hivatallal a Natura 2000 védelemmel érintett bányákról. Az akkor előkészítés alatt álló jogszabály előírta volna az összes bányatelek engedélyeinek felülvizsgálatát. A Természetvédelmi Hivatal ezt a kitételt törölni javasolta, és gyorsított ütemben egyenként egyeztetett 163 bányáról. A Heti Válaszhoz eljuttatott megállapodásból kiderül, hogy az esetek túlnyomó többségében alig kértek korlátozásokat. Egyszerűbben fogalmazva: a működő bányákat Haraszthy szakállamtitkár egyszerűen „átengedte".

Védjük a bányát
A kártalanítási igények és nemzetgazdasági szempontok miatt irreális elvárás lett volna bezárni az összes bányát. Amellett azonban kevés szakmai érv hozható fel, hogy miért kellett 163 nyilvánvalóan tönkretett, évek óta külszíni művelés alatt álló területet uniós szintű védelem alá helyezni. Az Apaj I. bánya esetében például úgy érveltek, hogy a rekultivációt követően kialakuló vizes élőhelyen egyszer majd megjelenhetnek védett fajok. Esetleg. Nehéz szabadulni azonban a gyanútól, hogy a bányákkal a védett területek nagyságát akarták növelni, ugyanis az unió előírta, hogy a Natura 2000 hálózatnak el kell érnie egy meghatározott százalékot. Ha viszont egy művelés alatt álló kőbánya Natura 2000 terület lehet, milyen alapon utasítsanak vissza a zöldhatóságok egy kevésbé kártékony felszíni gázvezetéket vagy bekötőutat?

Kilóg a sorból
A botrányos esetek mögött meghúzódó probléma, hogy a Natura 2000 területeket nem sikerült beilleszteni a védett területek rendszerébe. A háromszintű magyar struktúra - nemzeti parkok, természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek — törvényben szabályozott fokozatú védelmet jelent. A kijelölt Natura 2000 területek 40 százaléka korábban is védett volt, ezek helyzete nem változott. A maradék 60 százalékkal azonban megjelent egy új védelmi kategória, óriási területre kiterjesztve, ez pedig nem illeszkedik a rendszerbe, és védelmét egy 2006-ban véglegesített kormányrendelet szabályozza. Ennek szövege körül az utolsó percig huzavona ment a Környezetvédelmi és Vízügyi, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) között. A földművelésügy arra törekedett, hogy megvédje a haszonérdekelt állami erdészetek érdekeit. Teljes sikerrel, hiszen továbbra is az erdészeti törvény maradt irányadó ezen a területen, vagyis a zöldhatóságok nem kaptak többletjogosítványokat a hálózat létrejöttével. A két tárca közötti meccsnek meghatározó szereplője volt Ficsor Ádám, az FVM ifjú szakállamtitkára - ő azóta a miniszterelnök kabinetfőnöke lett.
A megoldást a természetvédelmi törvény módosítása jelenti, melyben újraszabályoznák a védett területek kategóriáit. Lélektani szempontból sokat számíthat, ha a Natura 2000 területeket a másik három védettségi kategóriához hasonlóan jól láthatóan kitáblázzák. A sajóládi erdő esete azonban azt mutatja, hogy a szakemberhiánnyal küszködő természetvédelem képtelen egy ekkora hálózat ellenőrzésére és a zöldbűnözés felszámolására. A természetvédelmi őrök számának radikális növelése nélkül a Natura 2000 védelem a gyakorlatban írott malaszt marad.

Az ország negyedének sorsa forog kockán: a Natura 2000 hálózat Magyarország területének körülbelül 23 százalékát fedi le. Az élőhelyek védelem alá helyezése az európai uniós csatlakozás előfeltétele volt, és a közösség olyan szigorúan veszi a hálózat fenntartását, hogy csak az Európai Bizottság engedélyével lehet negatív hatásokkal járó beavatkozásokat végezni a védett területeken. A tagállamnak bizonyítani kell, hogy kényszerítő körülmények állnak fenn, és minden alternatív megoldást megvizsgáltak. A Natura 2000 az Európai Unió ökológiai aranytartaléka. A védett fajok és élőhelyek listáját nem tagállami, hanem közösségi szempontok szerint állították össze. Magyarországnak akkor is kötelessége megvédeni például az ürgék élőhelyét, ha nálunk ez a rágcsáló nem megy ritkaságszámba, mivel nyugatabbra szinte teljesen kihalt. Uniós szinten tehát „ürgenagyhatalom" vagyunk, a fenyveseket viszont a svédek védik helyettünk - az ökológiai felelősség így megoszlik a tagállamok között. Mivel Európa nagy része ősidők óta kultúrtáj, a Natura 2000 nem törekszik az „ősvadon" visszaállítására. Épp ellenkezőleg, a védett fajok listája teli van olyan állatokkal és növényekkel, amelyek emberi beavatkozás által átformált tájakon élnek. A Natura 2000-es legelő tulajdonosa tehát nem törheti fel az őgyepet, de a kaszálást és a legeltetést semmi sem korlátozza. Ugyanez a helyzet a szálaló erdőgazdálkodással, a borászattal vagy az ökogazdálkodással.

Forrás: Heti Válasz