A régi egyházi térképeken kereszttel jelölték a remetelakok helyszínét, s mivel a Nagykapornak határában fekvő erdős területet is ilyen szimbólummal látták el, valószínű, hogy tényleg remete élt egykor e vadregényes vidéken. A környék lakói mindenesetre a mai napig nagy becsben tartják búcsújáró helyüket. Déli irányba hagyjuk el a főutat, majd hosszan kanyargunk a téli állapotában is szépséges, dimbes-dombos erdei környezetben, míg elérjük az aprócska kápolnafülkét körülölelő, fatörzsek takarta tisztást. A világ elől elrejtett, csöndes, mégis közismert, olykor pedig tömegeket vonzó helyszínen járunk, ahol szinte tapintani lehet a nyugalmat, és a szájhagyomány őrizte szakralitást. Persze az idill, a különleges miliő bizonyára azt is megérinti, akinek érdeklődését kevésbé kelti fel a Remetekert vallási jelentősége. Elsősorban azonban a környező településeken élők fontos búcsújáró helyeként ismert a kis erdei kápolna, legutóbbi Falujárás programunk talán legszebb helyszíne.
- A tisztás az 1855-ös nagy tífuszjárvány idején vált kegyhellyé; akkoriban Nagyboldogasszonyháza néven a kapornaki apátsághoz tartozott - tudjuk meg Major István plébánostól, aki azt is hozzáteszi: a hagyomány szerint fatörzsekbe vágott résekben szentképeket rejtettek el itt a hívek, míg mások úgy tudják, egy nagyméretű Mária-képet őriztek a kegyhelyen. Az egyik verzió szerint fényjelenséget tapasztaltak e helyszínen, ezért kezdtek el búcsúkat tartani, a legtöbben azonban úgy vélik, a szórványban élő (amúgy a mindenkori plébános útmutatásait kötelezően követő) remeték egyike lakhatott itt az 1800-as évek elején. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a kapornaki apátságnak óriási birtokai voltak korábban, magas jövedelme is ezekből származott, az pedig kiemelkedő rangnak számított, ha egy egyházi vezető elnyerte a kapornaki apát címet.)
- 1924-ben a jezsuiták egy kis kápolnát építettek itt, amelyet augusztus 15-én szenteltek fel. Ez alkalomból (a plébániai iratokat tartalmazó Historia Domus bejegyzése szerint) több mint 10 ezren látogattak el a búcsújáró helyre - mondja Major István atya.
Manapság e létszám jóval alacsonyabb, ám jelenleg is búcsúknak ad otthont a Remetekert.
- Zászlós menettel, keresztekkel vonultunk ki gyalog a faluból, még az én fiatal koromban is. A papok vezetésével jöttek a hívek, a különböző egyesületek, a diákok. Emlékszem, ezrével voltak itt az emberek, letelepedtek a tisztáson, jól érezték magukat, együtt töltötték a napot - veszi át a szót a nagykapornaki Baján József bácsi, majd azt is elmondja: amikor a kápolnát villámcsapás érte a 40-es években, a fák mind elégtek, ám a szentképek nem sérültek meg. Mint megtudjuk, az erdőben eredő forrás vizének szintén csodatévő erőt tulajdonítottak.
A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült kis kápolna búcsúját az augusztus 15-ét követő vasárnap tartják, s a környékről elszármazottak ma is szép számban vesznek részt a szentmisén. Mellettük Tilajból, Nemesrádóról, Szentpéterúrról is rendszeresen érkeznek hívek, az általuk használt úgynevezett miseutak pedig még most is megtalálhatók az erdőben - bár az is igaz, egy részüket időközben benőtte a növényzet. Körülbelül 300-400 hívő azért manapság is felkeresi a búcsú napján a Remetekertet; a szentmise idejére az erdőgazdaság dolgozói rendbe teszik a környezetet, s megjelennek itt a sátras árusok is.
- Valaha volt itt egy különálló településrész, amit Baksának hívtak; ma már ennek nyomai sem láthatók - fogalmaz Hegyi Vilmos kapornaki alpolgármester, miközben a kápolnától lefelé indulunk a már említett forrás irányába.
- Időszakosan lakták e helyet a faluban élők, a török korban például a portyázó csapatok elől ide, az erdő mélyére húzódtak be az emberek, s bár a törökök körülvették Nagykapornakot, így sok jószágot sikerült megmenteni a beszolgáltatástól.
A forrás környéke szintén kegyhelyként funkcionál, a sűrű növényzet karéjozta partoldalban kis lourdesi barlang látható, benne Mária-szoborral. A fülke melletti táblákon feliratok emlékeztetnek a hajdanvolt nagy búcsúkra; az egyik például 1858-ból származik, s az olvasható rajta: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.
- Ezt a helyszínt is gyakran felkeresik a búcsúba érkezők, ilyenkor általában nyüzsög az egész erdő - teszi hozzá Hegyi Vilmos. Amúgy tényleg nem nehéz elképzelni, amint a hangulatos tisztásokat, ösvényeket, a forrás környékét, vagy éppen a kápolna előtt sorakozó padokat birtokba veszik az emberek; bizonyára nagy élményt kínálnak e közösségi rendezvények.
Vallási jelentősége mellett természeti értékeit tekintve is különleges hely a Remetekert: a Balatoni Nemzeti Park feljegyzése szerint a zalai hegyhát legkiválóbb kocsánytalan tölgyes, bükkös, gyertyános erdőállományai találhatók itt, a terület egyszersmind számos ritka növényfaj termőhelye. Az erdőrezervátum területe egyébként több mint 150 hektár.

Forrás: Zalai Hírlap