Ace Ventura, az állati nyomozó, egész biztos teljesen kikészülne a nagykanizsai Katonarét egyik házának udvarán álló, kívülről garázsnak tetsző épületben. Barnamedve, hiéna, oroszlán, víziló, kafferbivaly, leopárd trófeák borítják odabenn a falakat. Letaglózó élmény belépni Gémesi Tamás preparátor birodalmába. Arra számítottam, hogy zömében őzek, szarvasok, rókák és vadkanok földi maradványai fogadnak majd, s ehhez képest mellbevágó egy (majdnem) valóságos afrikai szafari közepébe csöppenni. A falról egy víziló mellszobra mered (még jó, hogy fogatlan, a szájával ugyanis nem végeztek még), a közelében hátsó lábain ágaskodó medve vicsorgó szájába legalább két fejjel alacsonyabbról tudok csak belesni (ha élne, biztosan kész örömmel hajolna le hozzám, a kajáért...), egy vaddisznóval arrébb pedig oroszlán ül, de ebben a testhelyzetben is alig alacsonyabb nálam. Neki is a szájába nézek, fogai irdatlanok, csakúgy, mint az én kezemre ujjnak is beillő (amúgy visszahúzható, de az izgalom kedvéért kibocsátott) körmök a lábain.
- Kifejletlen, még csak gyerek - mondja az üzem egyik munkatársa, aki talán azt gondolja, kicsinek találom a nagymacskájukat. Tőle hallom először azt is, hogy az itteni szóhasználatban ezek az állatok még jelen idejűek. Mintha csak élnének.
Gémesi Tamás, a házigazda, 1990 óta foglalkozik állatok kitömésével.
- Autószerelőként végeztem, s a bizonyítvány átvételekor a gyakorlati helyemen mondták: hétfőtől munkába is állhatok - mesélte. - Úgy gondoltam azonban, az utolsó igazi nyaramat nem rontom így el, szeptemberben pedig már ők nem akartak újra találkozni velem. Más elfoglaltság után kellett néznem, s édesapám révén kerültem el Nováczky Imre preparátor műhelyébe.
Az igen jelentős irányváltásnak voltak azért gyerekkori gyökerei. Házigazdánk a magyarszentmiklósi nagyszülői házban töltött nyarakon került baráti kapcsolatba az állatokkal, erdők-mezők vadjaival, s így nagy kedvvel látott munkához preparátortanulóként.
- Akkor még a régi módszerekkel, szalmával dolgoztunk - emlékezett. - Már nem sokáig, de ahhoz éppen elég ideig, hogy ki kelljen tanulnom azt a módszert is: nagyon fáradságos dolog volt egy-egy állat (akkor még szó szerinti) kitömése. A többi hátrányról - az elkészült munka kevésbé volt tartós, ráadásul a bogarak és kisebb rágcsálók is igen szerették - már nem is beszélve.
Azóta helyben öntött műanyag formákkal dolgoznak már a preparátorműhelyekben. Így sokkal kevesebb gond van az életszerű pózok előállításával, bár a dolog így sem sétagalopp.
- Persze, vannak ezek a formák, melyeket egyébként szaknyelven alakoknak, illetve szobroknak hívunk - magyarázta Gémesi Tamás. - Ám a bőrök között nincs két egyforma, mint ahogy egyforma állatok sincsenek, rengeteget kell tehát dolgozni a megfelelő végeredmény eléréséig. Nagyon sok kézügyesség, kitartás kell, illetve az állatok szeretete, mely nélkül igazán elmélyült ismereteket nem szerezhet az ember. Én annak idején szabadidőm nagy részét természetfilmeknek szenteltem, figyeltem az állatok mozgását, igyekeztem ellesni a műhelyben aztán megörökíthető pillanatokat.
Gyakran van, hogy nem kell sokat gondolkozni a leendő pózon: a megrendelő a gereznával együtt konkrét elképzeléseket is hoz magával. Kedvenc fotót egy könyvből, vagy fejben saját, izgalmas vadászkalandot, s ezek alapján kell aztán megörökíteni a zsákmányát. Élményeket pedig Gémesi Tamással cserélni is lehet, hiszen néhány éve vadászik maga is, igaz, leginkább csak idehaza.
- A mi erdeink is fantasztikus kincsekkel vannak tele - mondta arra a kérdésre, nem szeretné-e egyszer a maga ejtette oroszlánt preparálni. - Volt egy dél-afrikai vendégem, aki eljött Magyarországra vadászni, mert az otthoni szafarikat szinte már unta, s hatalmas szarvasos, vadkanos, rókás, nyulas élményekkel tért aztán haza. Úgyhogy megfelelnek nekem is bőven a Hubertus társaság erdei.
A műhelybe pedig amúgy is egyre-másra érkeznek a kivételes bőrök: a következő hetekben elefántokat, zsiráfokat, sőt, több krokodilt is várnak. Utóbbiaknak az alakot már elő is készítették.
- Járunk külföldi kiállításokra, legközelebb Salzburgban mutatkozunk be mi is, ahol a preparátorok világbajnokságát is megrendezik - folytatta a tervekről szólva Gémesi Tamás, akinek egyébként az ország minden részéből vannak megrendelői. Mint mondja, a hírverésben sokat számítanak a szakmai seregszemlék, ám a legjobb reklám a vadász-szájhagyomány , minden elégedett kuncsaft következőt küld. - A világversenyen különösen figyelni fogok, egyszer ugyanis én is indulni szeretnék. Rengeteget kell azonban még tanulnom...
A főnök idehaza ma már elsősorban madarak preparálásával foglalkozik, próbálva megközelíteni a néhány évvel ezelőtti világbajnok művét: a víz alól, csőrében hallal kibukkanó jégmadár élőképe volt a nyerő akkor.
- Fantasztikus dolgokat látni ilyen versenyen. Egyébként a preparátor munkájára talán tényleg rárakódik némi pejoratív értelem, hisz halott állatokkal dolgozunk, de az igazán jó kollégák alkotásai esetében már nem csak egyszerű kiszólás, hogy olyan, mintha élne. S erre bármelyikünk büszke lehet.

Forrás: Zalai Hírlap