„Igazi csíki vagyok, láttam közelről a medvét” – tapsikolt boldogan egy Magyarországról érkezett fesztiválozó Tusványoson, amikor az utolsó előtti este végre neki is sikerült találkoznia a táborba látogató ragadozóval.
Rosszallóan nézett, amikor lehűtöttem indulatait azzal, hogy ha igazi csíki volna, tudná: a medve nem játék, ő a maradandó élményt hangoztatta, én pedig próbáltam megértetni vele, hogy a medve komoly veszélyt jelenthet.

Azóta is naponta eszembe jut, tényleg csak szerencse kérdése volt, hogy senki nem akaszkodott össze a medvével Tusványoson. A vadat ugyanis mit sem zavarta a koncertek zaja, az emberek mozgása, úgy jött-ment a sátrak között, mintha otthon volna. A gyakran igencsak alkoholos állapotban lévő táborlakók viselkedése pedig éppoly kiszámíthatatlan volt, mint a ragadozóé, így tulajdonképpen bármelyik percben tragédia helyszínévé válhatott volna a tábor. Szerencsére, nem vált azzá.

Úgy tűnik, erre a szerencsére támaszkodunk már egy jó ideje itt, Romániában. Az ország egyes részein ugyanis, közöttük Hargita megyében is olyan mértékben szaporodtak el a medvék, hogy a helyzet egyre kezelhetetlenebbé válik. Szakemberek által kiszámított optimális medvelétszámnak kétszereséről, sőt háromszorosáról beszélnek már a vadásztársulatok, a hárombocsos anyamedvék hétköznapi jelenséggé váltak, így míg egy 10 ezer hektáros területre 8 medve az optimális létszám, egy este lehet ennyivel találkozni. Rég nem arról szól hát a fáma, hogy a medvék élőhelyét elfoglalták az emberek, hanem arról, hogy a fokozottan védett vadak száma nőtt oly mértékben, hogy az erdők már nem tudják eltartani a populációt. Kiszorulnak hát a kukákhoz, az emberek haszonállatai között garázdálkodnak.

Romániában a medve a fokozottan védett vadállatfajok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió által védett faj, kilövése csak speciális engedéllyel lehetséges. Az erre hivatott környezetvédelem, illetve erdészeti felügyelőség követi a medvék okozta károkat, és azokra az egyedekre, amelyek nagy károkat okoznak (hogy pontosan mit jelent a nagy kár, a törvény nem mondja) kilövési engedélyt adnak a vadásztársulatoknak. Az utóbbi években a csíki vadásztársulatnak például idényenként 4-5 medve kilövésére volt engedélye, erre az idényre 15-öt kértek, de hogy végül mennyit hagynak jóvá, az még a jövő titka

Pedig a vadászok már évek óta mondják, sok medve van, pár éve már arról beszélnek, hogy nagyon sok. Most már ugyanezt mondja a környezetvédelmi ügynökség is, amely szerint az intézmény lehetőségeit már túlnőtte a probléma. Valahogy mintha mégsem akarnák komolyan venni a kérdést azok, akik a szabályokat rugalmasabbá, a helyzet kezelését gördülékenyebbé tehetnék, vagy éppen komoly befolyással bírnak ott, ahol ezek a szabályok születnek. Találóan fogalmazott az egyik szakember: nem került még olyan képviselőnk, aki elmondaná az Uniónak, hogy a medve megél a Fekete-erdőben, sőt az Alpokban is, nem föltétlenül itt nálunk, a Kárpátokban kell ilyen fokozottan védeni.

Az, hogy előbb-utóbb lesz valamiféle megoldás a medveproblémára, szinte biztos. Kár viszont, hogy csak akkor fognak komolyan foglalkozni a kérdéssel az illetékesek, amikor esetleg már tragédia is bekövetkezik. Tusványoson is csak akkor vették volna komolyan a dolgot, ha megölelget egy táborlakót a medve. Kérdés, hogy akkor kit terhelt volna a felelősség? Ugyanez a kérdés, nagyban: ha a megyében elszaporodott medvék számláját egyre több haszonállatban, ne adj’ isten, emberéletben tett kár terheli majd, ki lesz érte a felelős? Mert hogy igen sok a medve, az illetékesek is tudják. És azt, hogy a medve nem játék, szintén.

Forrás: Erdély.ma