A székelyföldi vadásztársadalomról. Az idén május 15-től újból módosították a vadászati törvényt, amelynek legfontosabb vonatkozása az, hogy a kisebb vadászati egyesületeknek is biztosítja a vadállomány kezeléséhez való hozzáférést, versenyhelyzetet teremtve ezen a területen.
A módosított vadászati törvény biztosítja a vadállomány kezeléséért fizetendő díjak növelésének jogi keretét.
Fazakas Attila, a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársaság igazgatója úgy véli, hogy a vadászat mindig egy kiváltságos sport volt és többnyire a gazdag emberek gyakorolták.

Az igazgató egyebek között elmondta, hogy mivel a vadállomány az állam tulajdona, egyelőre az állami erdő-felügyelőségekkel vagy a polgármesteri hivatalokkal kötnek szerződést a vadásztársaságok és nem a közbirtokosságokkal vagy magán erdőtulajdonosokkal. A vadászatnak árnyoldalai is vannak, hiszen köztudott, hogy ősidőktől fogva az emberek létfenntartásuk érdekében törvényes vagy törvénytelen módszerekkel, engedéllyel vagy anélkül igyekeznek zsákmányul ejteni a vadakat.

Vadásztársadalom
Vadásznak lenni jó! Fontos kritérium, hogy szeresse és óvja a természetet, valamint a vadakat. A vadász a vadon élõ, vadászható állatok „kertésze”, akinek a kezében a puska nem gyilkos fegyver, hanem szerszám, amellyel megakadályozza a túlszaporodást, eltávolítja az adott állományba nem illõ egyedeket, és amellyel birtokba veszi az „érett gyümölcsöket” – ez tulajdonképpen benne van az etikai kódexben. Aki az igazi vadász tízparancsolatát be tudja tartani, annak helye van a vadászati egyesületekben. Széchenyi Zsigmond híres Afrika vadászt idézve: A vadászat erdõzúgás és vadûzés, de több erdõzúgás. Ez minden egyesületnél érvényes.

A székelyföldi vadásztársadalom finomvegyes, akárcsak száz évvel ezelõtt, vannak hivatásos vadászok, sportvadászok és húsvadászok, akik mindig a nagyobb állatot lövik ki az állományból, hogy minél több hús legyen. A kommunizmus idején a hivatásos vadászok mellett ott voltak a rendőrök, szekusok, pártelvtársak és táskahordozók. Most is megvan a felső réteg, ők a politikusok, a polgármesterek, utána következnek gazdagok, az újgazdagok, de ide lehet sorolni azokat is, akik külföldrpől érkeznek vadászni a nagy trófea reményében. A vadásztársadalom derekát természetesen a hivatásos vadászok teszik ki, akik számára fontos a vadászetika, de sajnos vannak ellenpéldák is, főként az „újvadászok” körében.

Nem olcsó mulatság
Nem pénzkereseti lehetõség, hanem inkább befektetés a természetbe, állítja a legtöbb vadász. Ha figyelembe vesszük, hogy a beiratkozás 2500 lej (egyesülettõl függõ), az éves tagsági díj 500 lej, melyhez még hozzájön egy 700 lejes fegyvertartási tanfolyam, és még a puskavásárlásról nem is beszéltünk. Egy jó sörétes puska közel kétezer lejbe kerül, a golyós eléri a hétezer lejt. A jó távcsõ kötelezõ, jó, ha van autó, lehet az terepjáró is, de ruházkodni is muszáj és a hajtóknak is szokás adni. Szóval nem olcsó mulatság a vadászat.

Újgazdagok
Õk azért mennek vadászni, mert megtehetik. Sokan úgy vélik, hogy a vadászatban is a nagyurak, az újgazdagok vannak az élen. Egyes vélemények szerint sok helyen éppen ezért gyenge gazdálkodás folyik a vadászterületeken, ami nem szolgálja a vadfajok fennmaradását, sem a gazdálkodó földtulajdonosok érdekeit, csak egyedül a vadászok egy részét. Számos szakember ért egyet abban, hogy az erdõgazdálkodás mellett a vadgazdálkodás lehet egy húzó ágazat a székelyföldi hegyvidéki régiókban. Jó példa erre az Ivói Vadaspark. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a vadasparkok csak igen kis hányadát teszik ki a székelyföldi vadászterületeknek, mindenütt nem lehet vadasparkot építeni,tehat ez csak egy lokalis megoldas, erre nem lehet vadászati ágazatot építeni regionálisan.

Erdélyi vadászturizmus
Jönnek a külföldi vadászok is, de a válság miatt egyre kevesebben a korábbi évekhez viszonyítva. Általában a medvéért 5 és 7 ezer euró között fizetnek, de ennél többet is kérhetnek. A medve után a legnépszerûbb állat a vaddisznó és a farkas a vadászok számára, amelynek állománya jelentõsen növekedett az elmúlt évekhez képest.
A vadban gazdag székelyföldi erdõket évente sok külföldi trófeavadász keresi fel, ez évente több ezer eurós bevételt jelent az egyesületeknek. Természetesen számos kiadással is számolni kell, amíg a vad a puskacső elé kerül.

Hubertus, a vadászlap
Folyóirata is van a romániai vadászoknak, melyet ráadásul itt szerkesztenek a Székelyföldön. Kornis Lorándot kérdeztük, a a lap alapítóját, mindenesét. Kornis elmondta, zékelykeresztúron van egy kis csapat, a szerkesztőség, ő gyűjti össze az anyagokat, szakemberek írják a cikkeket.
Ara a kérdésre, hogy a lap miért nem magyar nyelvű, kornis elmondta, a magyarországi vadászlapok itt is megvásárolhatók, ezért nem volt szükség egy újabb kiadványt létrehozni, ugyanakkor az itteni magyar célközösség is nagyon kicsi, gazdaságilag nem érte volna meg.
„Itt Romániában a Hubertuson kívül csak egyetlen vadászati kiadvány van (más országokban 6-8 db), ezen akarunk változtatni, keressük az utat, hogy megszólaltassuk a vadászokat, segítsük őket. Erdélyben van vadászati tradíció, román vidéken nincs. Ezt próbáljuk megerősíteni, épp ezért számos cikk szól a vadászati etikáról. Fontos lenne, hogy a vadászatot pozitívan mutassuk be, mert a média többnyire negatívan tálalja a vadászvilágot. Sajnos olvasáskultúrája sincs a román vadászok többségének. A Hubertus kéthavonta jelenik meg, Romániában hatvanezres vadásztársadalom van, mi olyan 3000 példányt nyomtatunk, a terjesztés most alakul, benzinkutakhoz is próbálunk eljutni.”
Van egy másik lap Erdélyben, amely magyar nyelvű, az Erdélyi Nimród, ez vadászati lapként indult, de átalakult természetvédelmi kiadvánnyá.

Forrás: Polgári Élet