Egy új vizsgálat szerint az orvvadászat felelős a svéd farkasoknál megfigyelt elhullás több mint feléért.
Hosszú távú farkas számlálásokra alapozva becsléseiket, a kutatók felfedik, hogy az orvvadászat kétharmada észrevétlen marad. A vizsgálat azt sugallja, hogy az utóbbi évtized üldöztetései nélkül, a svédországi farkasok egyedszáma négyszer akkora lenne, mint manapság. A vizsgálatról a Proceedings of the Royal Society B folyóirat számol be.   
Az új kutatás a svéd farkaspopuláció méretét minden évben az előző évi számlálás alapján vetíti előre. Ezek a számlálások rádiós nyomkövetővel ellátott egyedeken és a még hagyományosabb „lábnyom számlálási” módszeren alapulnak, melyet Svédországban több mint tíz éve alkalmaznak a farkasok egyedszámának felbecslésére.
A kutatók figyelembe vették a farkasok halálozásának megerősített eseteit, mind például, amikor úttesten pusztul el egy állat, vagy betegség végez vele, esetleg megölve találnak rá. Azonban, amikor a csapat összehasonlította a modellek generálta számokat a vadon élő egyedek aktuális egyedszámával, kiderült, hogy túlbecsülték a populáció méretét.
Guillaume Chapron, a kutatócsapat egyik biológusa azt gyanítja, hogy az észrevétlen maradó, „rejtett orvvadászat” lehet felelős a különbségért. Elmondása szerint az észlelt orvvadászat csak ”a jéghegy csúcsa.”

A kutatók előrejelzése szerin, az utóbbi évtized orvvadászata nélkül a farkasok egyedszáma 2009-ben ezer körüli lett volna, azaz négyszer nagyobb, mint az akkor felmért szám. Ismeretes, hogy a farkasok megölik azokat a kutyákat, melyeket a svédek szarvasvadászatra használnak, és az orvvadászatért járó négyéves börtönbüntetés ellenére, számos vadász nem habozik, és lelövi a farkast.
Az orvvadászat azonban nem az egyetlen veszély, mely a svédországi farkasokra leselkedik. A nagytestű ragadozók a hetvenes években kihaltak Svédországban. A populáció azóta regenerálódott, miután egy maroknyi finnországi egyed vett át az elárvult territóriumokat.
A ma itt élő 250 vagy kicsivel több svéd farkas ezen néhány alapító egyed leszármazottja. Ennélfogva a populáció nagymértékben belterjes, az állatok csontvázat érintő rendellenességektől szenvednek, és a szaporodással is gondjaik vannak.  
A farkasok egyedszámának orvvadászat miatti további csökkenése a populációt rendkívül sérülékennyé teheti a további beltenyészettel szemben - mondja Chapron.

Forrás: Hiradó