Bár a vádirat már elkészült, az értelmi szerzőkig nem jutott el a nyomozás az olajszőkítésről és szeszpancsolásról elhíresült kiskunsági aranyháromszög újabb feketeüzletének feltárásakor. Kiskunhalas Felsőöregszőlők nevű városrészén egyetlen négyzetkilométeren megfér a szegénység és a gazdagság. Az újonnan épült családi házas övezet, a kertváros takaros utcáinak aszfaltútjai néhány száz méter után homokútba torkollnak, amely már egy másik világba vezet: ez a vakolatlan falak, a kiteregetett színes ruhák és a csaholó keverék kutyák külterülete. Kiváló terep arra, hogy egymásra találjon pénz és kiszolgáltatottság, vagyis hogy néhányan több százmillió forinttal teletömjék a bukszájukat, miközben több tucat nincstelent strómanként használnak fel az illegális fakitermelésben és fakereskedelemben. Ezt tárta fel több mint egy éven át tartó nyomozással a rendőrség; egy 51 fős társaság ellen már vádat is emelt a városi ügyészség, egy 72 főt számláló banda ellen pedig napokon belül elkészül a vádirat.

Az üzleti receptet hamar felismerték a nyomozók (HVG, 2007. február 24.). A tehetős Sztojka és Morvai család, amelyek több tagja Felsőöregszőlőkön lakik, felhajt olyan kisebb-nagyobb magántulajdonú erdőket, amelyek vagy eleve eladók, vagy rábeszélik a tulajdonost az értékesítésre - többnyire persze áron alul. Ekkor jönnek a strómanok, akik 10-20 ezer forintért - vagy akár közüzemi számláik kifizetése fejében - a nevükre veszik az ingatlant. Majd jól szervezett és felszerelt brigádok letarolják az erdőt, még mielőtt az adásvételi szerződés beérkezne a földhivatalhoz. Mire az erdészeti hatóságok észlelik az engedély nélküli irtást, a fakivágóknak többnyire már hírük-hamvuk sincs, de ha véletlenül találkoznak is velük, a tulajdonos megbízására hivatkozva elkerülik az azonnali számonkérést. A névleges erdőgazdákra viszont hiába vetik ki a bírságot, még néhány ezer forint is behajthatatlan rajtuk, nemhogy az összességében több százmillió forintos kárérték. A városi ügyészség ezért az eddig semmire sem vezető bírságolási gyakorlattal szakítva környezetkárosítás miatt emelt vádat, amiért viszont akár nyolc év börtönbüntetés is kiszabható.

A fapiac mindenesetre gyorsan felszívja az illegális fakitermelők portékáját, főleg azért, mert az eladó hajlandó némi árengedményre, az áru pedig látszólag tiszta, hiszen a tulajdonostól ott az eredetigazolás. Nyárfából készült rakodólapból pedig bármikor el lehet adni akár 1 millió darabot is, a bükköt és a tölgyet pedig a komolyabb - például bútoripari - feldolgozók is viszik, mint a cukrot Magyarországon évente mintegy 6 millió köbméternyi fa kerül ki az erdőkből, miközben a biomassza-erőművek 2003 óta már évi 1 millió köbméteres új felvevőpiacot jelentenek. A szénhidrogének drágulásával együtt ez azt eredményezte, hogy egy évtized alatt két-háromszorosára nőtt a tűzifa ára, így 1 köbméterért manapság 15 ezer forint körül kérnek el. A piaci lehetőségek ellenére a legális erdőgazdálkodás ugyanakkor csak hosszú távon és akkor is csak szerény, néhány százalékos hasznot ígér, hiszen a szabályosan kitermelt fát pótolni kell. Márpedig a csemeték elültetésétől öt-nyolc év, míg a fák úgymond kinőnek a vad szájából, újabb tíz év, mire a kerítést az újonnan telepített erdő körül le lehet bontani, és csak évtizedek múlva lehet újabb vágásra gondolni. A költséges erdőfelújítás megspórolásával Morvaiék viszont alig 20-25 millió forint befektetésével egy év alatt mintegy 300 millió forint értékű fát tudtak értékesíteni.
Az értelmi szerzők ugyanakkor valószínűleg nem Morvaiék vagy Sztojkáék voltak, számukra ugyanis - jómód ide vagy oda - még egy egyszerű „igen" vagy „nem" betűhiba nélküli leírása is gondot okoz, nemhogy egy bonyolult jogi folyamat kitalálása és levezénylése. Ráadásul a módszert „szabadalmaztatták" is: a kunsági homok gyérebb vegetációja után Borsodban és Zala dús erdeiben is megkezdődött a szervezett farablás, a kiskunhalasiaktól független, de ugyancsak az egykori olajszőkítésről elhíresült Kiskő-rös-Soltvadkert-Kecel térségéből származó elkövetőkkel. A két zalai ügy közül az egyik már bírósági szakaszban van, a másikban a rendőrség most javasolt vádemelést. Az 50 millió forintba került fán ott is tízszeres volt a nyereség. A valódi haszonélvezőkig azonban ezúttal sem jutott el a nyomozás, mint ahogy a mai napig számos rejtély övezi a térség többi illegális tevékenységét az olajos ügyektől a bor- és paprikahamisításon keresztül a Németországból érkezett illegális szemétszállítmányokig.

Az alföldi aranyháromszög titka talán éppen a Felsőöregszőlőkön is tapasztalható társadalmi szakadékban rejlik. A hasonló méretű dunántúli városokban, így például Mosonmagyaróváron vagy Esztergomban markánsabb a középréteg, mint Kiskunhalason, ahol a fél- és másfél millió forint közötti jövedelemsávba az adózóknak csak 34 százaléka esik, míg a másik két településen ez az arány 38-40 százalék. Ebből az is következik, hogy a kunsági városban többen tartoznak a szélső jövedelmi kategóriákba. Évi félmillió forintnál is kevesebb a keresete a munkavállalók 62 százalékának (szemben a dunántúliak 55-58 százalékával), amit tetéz a nyilvántartott álláskeresők országos átlagnál is magasabb, 7,4 százalékos aránya (ez a másik két városban 3,2-3,7 százalék). A rejtett jövedelmek miatt a módosabbak jelenlétét már jóval nehezebb tetten érni. Jellemző mindenesetre, hogy ha Bács-Kiskun megyében építkezésbe kezdenek, akkor 57 százalékuk legalább négyszobás otthont épít, míg Komárom-Esztergom vagy Győr-Moson-Sopron megyében ez az arány 46-49 százalék.
Bár a jog a társadalmi okokat nem tudja kiküszöbölni, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a maga eszközeivel, vagyis az erdőtörvény egyébként is napirenden lévő módosításával próbálja elejét venni a szervezett méreteket öltő illegális fakitermelésnek. Eddig ugyanis évente 100 ezer köbméternyi fa volt a tolvajok zsákmánya, Bács-Kiskun megyében viszont a korábbi 6-8 ezer köbméterről az utóbbi években mintegy 50 ezerre, ugrott az illegálisan kitermelt mennyiség. Ezért a tervek szerint 2009. január 1-jétől már csak azok szállíthatnak fát vagy kereskedhetnek faáruval, akik az erdőgazdálkodók vagy az erdész szakemberek által kiváltható bizonylatot tudnak felmutatni a fa eredetéről. A várhatóan még a tavaszi ülésszakon a parlament elé kerülő jogszabályba egy olyan pénzügyi biztosítékot is be akarnak építeni, amelynek a befizetése garantálná, hogy az erdőtulajdonosok vagy gazdálkodók mindenképpen felújítják a kivágott erdőt.

Forrás: HVG