A védett ragadozómadarak olyannyira megtizedelik a vadat, hogy attól mára teljesen felborult a természet egyensúlya – állítja egy olvasónk, aki vadász, és felteszi a kérdést: a prédát ki védi meg? Az elmúlt hetekben többször írtunk mérgezés áldozatává vált ragadozómadarakról. A hét elején megtalálták az ötvenedik megmérgezett sas tetemét is, a téma így továbbra is foglalkoztatja az embereket. Cikkeink nyomán mostanra világosan kiderült: az elméletileg azonos célokért küzdő természetvédők és vadászok néha igencsak eltérően látnak egy-egy problémát.

„Ötvenhárom éve vagyok vadász, negyvenöt éve a kunadacsi társaság tagjaként – kezdi a vadállomány rohamos csökkenéséről szóló levelét egy kecskeméti olvasónk. – Húsz-harminc éve százával volt a területünkön fogoly, ami a ragadozómadarak legfőbb tápláléka. Ma egyetlen példányt sem látunk. De csökkent a fácánok és a mezei nyulak száma is. Pár évvel ezelőtt még külföldre tudtunk eladni vadat, mára nekünk sem jut. A természetvédők miért csak a ragadozómadarakat védik?” – így a levél egy részlete. Megkerestük a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi osztályának vezetőjét, aki szerint úgy tűnik, hogy alapvető folyamatokkal nincs tisztában a levél szerzője.

– Ragadozók nem tudnak túlszaporodni. Mennyiségük mindig a táplálék mennyiségétől függ, ez alapvető igazság – mondta Vajda Zoltán, aki a logika mentén felvetette: talán a túlzott számban (általában kimondottan vadászat céljára) tenyésztett fácán vonzza a területre a ragadozómadarakat. – A fácánállomány csökkenése egyebek mellett annak is betudható, hogy ez a madár Kínából származik, Magyarországon nem őshonos. Életfeltételeit nálunk sosem találta meg igazán. A fácánok tenyésztésük során hozzászoknak az emberekhez, nem vésődnek be náluk azok a magatartásformák, amik egy ragadozómadár láttán ösztönösen működésbe kellene, hogy lépjenek.

Összegezve: a fácánok könnyen megfogható prédák, természetes, hogy a ragadozók ezt kihasználják. Teljesen más a mezei nyulak és a foglyok helyzete: az erdők területének csökkenése, a természetes állapotok felszámolása, a nagy kiterjedésű szántók térhódítása nem csak az állatok élőhelyét veszi el, hanem az élelemforrásukat is. A mezőgazdasági földeken például századannyi rovar él, mint a gyepen. Szerintem az állomány csökkenésének ez a fő oka és nem a ragadozómadarak.

A szakember a fentieket igazolandó azt is elmondta: az élőhelyfejlesztések minden esetben példányszám-növekedéssel járnak. A táplálékláncok mindig rendkívül érzékenyen reagálnak a változásokra. Ha, például, most megnézzük az erdei fülesbaglyok fészkét, 8-9 tojást találunk bennük – az átlagosnál többet. Ez a természet válaszlépése arra, hogy tavaly sok volt a pocok.

A Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi osztályának vezetője azt tanácsolja a vadászoknak, hogy a kívánt eredményekért – és lehetőségeikhez képest – próbálják az élőhelyfejlesztésre tenni a hangsúlyt.

Forrás: BAON