Egyre több területen tűnik fel az aranysakál, amely közel két évtizede jelent meg Magyarországon. Sok vadász szerint erőteljesen sorvasztja az őzállományt, ám a természetvédők ezt hiedelemnek tartják.

A nádi farkas a gemenci erdő Tolna és Bács-Kiskun megyei részén tíz évvel ezelőtt bukkant fel. Nem védett faj, ám a rejtett életmódot folytató, a rókánál óvatosabb ragadozót nem könnyű puskavégre kapni. - A Gemenc Zrt. vadászterületei közül Béda-Karapancsán és a hajósi homokon van a legtöbb aranysakál. De egyre többször találkozni velük a gemenci erdőtömbben is - közölte Árva Károly vadászati osztályvezető. Hozzátette: bőven talál vizes élőhelyeket Gemencben.

Márpedig egy húszezer hektáros, összefüggő erdőben nehezebb a nyomára akadni, mint mezőgazdasági területen. Az idei nyár kedvezett az aranysakálnak. Nem volt árvíz, így a kotorékban világra hozott kölykök sem pusztultak el. A gemenci vadászterületeken egyedül Béda-Karapancsán tapasztalják az őzgidák pusztítását, évente átlagosan tíz állatot ejtenek el. A vadászok folyamatosan lövik ki az aranysakálokat a március 1. és június 1. közötti kíméleti időszak kivételével.

A Duna-Dráva Nemzeti Park zoológiai referense, Gáborik Ákos véleménye szerint az aranysakál egyáltalán nem jelent veszélyt az őzállományra. A toportyán kisemlősökkel táplálkozik. A Kaposvári Egyetem természetvédelmi tanszéke vizsgálatai is azt mutatták, hogy fő táplálékát 70 százalékban kisemlősök, rágcsálók képezik.

Jelenleg évente 800-900 aranysakál kerül terítékre, azaz 2000-3000 egyed élhet Magyarországon. Baranya és Bács-Kiskun megyében fordul elő sűrűbben. Elsősorban a kevésbé intenzíven művelt területeket kedveli, ahol alacsony a vegyszerhasználat. A nagyüzemi mezőgazdasági táblákat kerüli. Kutatók szerint az aranysakál néhány éven belül benépesítheti a számára alkalmas hazai élőhelyeket.

Forrás: Délmagyar