A balassagyarmati központtal működő Ipoly Erdő Zrt. Pest és Nógrád megyékben 65 ezer hektár állami erdőben és egyéb területen gazdálkodik. Az állami tulajdonú társaság évek óta jó gazda módjára gondozza és fejleszti az általa kezelt erdőket, amelyek így nemcsak a fenntartható erdőgazdálkodást, de a természetvédelmet, a turizmust, illetve az érintett településeket is szolgálják.
A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) pályázatán való indulásra az motiválta a társaságot, hogy a rábízott területen fokozottan tudja biztosítani az élőhelyek védelemét, az esetlegesen sérült élőhelyek szakszerű helyreállítását, továbbá a kiválasztott területek jelenlegi állapotának védelmét és rehabilitációját, az élőlények szaporodásához és fennmaradásához szükséges környezeti feltételeket. Mindezek mellett az Ipoly Erdő Zrt. a pályázatba bevonni kívánt természetvédelmi oltalom alatt álló, védettségi besorolással rendelkező és Natura 2000-es területeken, az adott élőhelyek komplex természeti értékeinek megóvását, javítását és helyreállítását is célul tűzte ki. Mindezt úgy, hogy a hazai védett és közösségi jelentőségű fajok védelme, illetve élőhelyük biztosítása is megvalósuljon.
Az Európai Uniós támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Ügynökség társfinanszírozásával, közel három év alatt megvalósuló „Természetvédelmi értékek megőrzése az Ipoly Erdő Zrt. vagyonkezelésében lévő Nógrád megyei területeken” (KEOP 3.1.2/2F/09-2010-0011) című programra a cég 142.422.274 forint támogatást nyert. Ennek megvalósításában a vállalat Salgótarjáni, Nyugat- és Kelet-Cserháti, Diósjenői valamint Kemencei Erdészetei érintettek, amelyek Bárna, Borsosberény, Diósjenő, Ecseg, Garáb, Hont, Karancsalja, Karancslapujtő, Kozárd, Mátraszele, Nagyoroszi, Nézsa és Salgótarján határában végzik majd el a pályázatban vállalt feladatokat.
A projekt négy beruházási elem köré csoportosítva valósul meg:
Degradált élőhelyek helyreállítása
Természetszerű erdőterületekben zárványszerűen beékelődő idegen honos (akác és fenyő) fafajokból álló erdőállományok átalakítása természetszerű erdőtársulássá, a területek természet közeli állapotának megőrzése.
Az érintett fenyőállományok az 50-es, 60-as évek másfajta fafaj-politikájának eredményeként jöttek létre az őshonos állományok helyén. Az akác állományok kialakulása viszont több okra, emberi tényezőkre is visszavezethető, például az egykori erdei legelők, kaszálók, szántók spontán betelepülésére vagy direkt betelepítésére, kisebb erdei kőbányák meddőhányóinak elfoglalására, őshonos erdőtömb szomszédságába történt erdőtelepítésből adódó térfoglalásra.
Az akác- és fenyőállományok egyrészt az őshonos társulások, fajok élőhelyeit foglalják el, másrészt – elsősorban az akác esetében – a jelenlegi területeikről agresszíven terjeszkedve további területekre nyomulnak be. Ennek visszafordítása egyszerre természetvédelmi és erdészeti cél is, hiszen az élőhelyek megfelelő fafaj-összetételű, ökológiailag stabil erdőállományának „visszatelepítése” az alapja a természetvédelemnek és a tartós erdőgazdálkodásnak is.
Ennek a projektelemnek a kivitelezésével a természetvédelmi szempontokat magasabb szinten szolgáló erdőgazdálkodási szemlélet meghonosítása is megvalósul olyan technológiák révén, mint a kíméletes fakitermelés és közelítés, hagyásfa/holtfa visszahagyása a területeken, égetés helyett aprítás alkalmazása illetve az elegyfajok kímélete.
Invazív fafajok visszaszorítása
A projektelem célja, hogy az akácosok melletti őshonos erdőtársulások fiatalosaiba benyomuló akácot visszaszorítsa. Esetenként az erdőfelújítás is tartalmazhat akácsarjakat, így ilyenkor is szükséges ugyanennek a munkának a szakszerű elvégzése. Az invazív fajok irtásával hosszútávon, ennek a nem kívánatos fafajnak a térhódítását tudjuk meggátolni. Ez egyszerre természetvédelmi és erdészeti cél is.
Kaszálórétek kialakítása, visszaállítása
A falusi állattartás, legeltetés visszaszorulása a hegyi kaszálórétek felhagyásához vezetett az elmúlt évszázadban. A hegyi kaszálórétek értékes növény- és állatvilágnak biztosítanak élőhelyet, amelyek közül sokat védett fajként tartunk ma számon. Ezen élőhelyek azonban a szukcessziós folyamatok által ma eltűnőben vannak, a hegyi kaszálóréteket a teljes erdősülés fenyegeti.
A projektelem célja tehát a hagyományos erdő- és tájhasználat részét képező kaszálórétek megőrzése, ahol szükséges, visszaállítása, ami egybeesik a természetvédelem céljaival.
Az élőhelyek kialakulását akadályozó vadkárelhárító kerítések bontása
A projektben érintett Diósjenői és Kemencei Erdészetek területén évtizedekig külső kézben volt a vadgazdálkodás. A felduzzasztott vadállomány károsító hatása elleni védekezésként korábban épített erdővédelmi kerítések azonban akadályozzák a mai vadállomány szabad mozgását, ezek felszámolása a pályázati projekt egyik fontos célja.
