Február végétől Csáfordjánosfán járva csodát láthatunk – természeti csodát. A községhez közeli évszázados erdőben milliószámra virágzik a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). 26 hektárt borít be a fehér virágszőnyeg – a látvány az ország minden részéből idevonzza a látogatókat. A korai felmelegedésnek köszönhetően idén már február közepétől virágba borult az erdő alja. A famatuzsálemekkel teli tűzdelt tölgy-kőris-szil keményfa ligeterdő, a Répce árterében található.
A Répce vidéke sokáig nem keltette fel a természetvédők érdeklődését, a terület csak a 20. században került előtérbe.
A csáfordjánosfai erdő 1999 óta a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. Bár a Győr-Moson-Sopron illetve Vas megye határán elterülő védett terület elég távol esik a nemzeti park többi részétől, ám mégis szorosan kötődik azokhoz, hiszen a XVI. századig a Répce vize táplálta a Fertőt, elterelése után pedig a Hanságot.

Míg a folyóink nagy részét lecsapolásokkal és gátépítésekkel szabályozták, addig a Répce öntésterületein nem történtek ilyen jellegű beavatkozások.

A civilizációt sokáig csak a vízimalmok képviselték a folyón, amelyek igazán nem zavarták az eredeti ökológiai rendszert.

Sőt, a víz duzzasztása miatt bekövetkezett hordalék-lerakódás megakadályozta a meder mélyebbre vágódását, amely kedvező hatást gyakorolt a Répce környéki erdőkre a talajvízszint magasan tartásával.

Sajnos manapság a védett területeken kívüli szabályozás következtében csökkent a talaj vízszintje, így a ligeterdő sorsa attól függ, hogy sikerül-e visszafordítani a folyamatot.

Érdekesség, hogy az erdő megmaradásában nagy szerepe volt annak, hogy az államosítás előtti utolsó tulajdonosa, dr Simon Elemér – Sopron vármegye főispánja és a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke – féltő gonddal őrizte családja kedvelt kirándulóhelyét. Sőt, az öreg tölgyek még neveket is kaptak a családtagok után, mint Ödön vagy Elemér.

Némely kocsányos tölgy (Quercus robur) eléri a 250 éves matuzsálemi életkort és a több öles törzskörméretet.

A tölgyek mellett nem kell szégyenkezniük az évszázados kőriseknek (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica,Fraxinus excelsior) és szileknek (Ulmus laevis) sem.

Az erdő lágyszárú növényei koratavasszal nyújtják a legnagyobb élményt.

Közülük a legnevezetesebb a község címerében is szereplő tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

De megtalálható itt a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) és az odvas keltike (Corydalis cava) is, amely szintén virágtengerként terül el lábunk előtt – lila-fehérben.

A tőzike után virágzik a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), és a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) is.

A tavaszi tőzike védett növény. Eszmei értéke 10000 HUF/tő.

Forrás: NGO