Alsóerdő, világos nappal, délidőben. Egy fehér Suzuki mellett két középkorú hölgy fekete fóliazsákkal bíbelődik. Közelebb érve látom: csempetörmeléktől igyekeznek megszabadulni. A hulladékot egyenesen az út menti árokba borítják. Megállok előttük, hogy fölírjam a rendszámukat, hátha valahol kérik, szükség lesz rá. Látván buzgólkodásomat, a hölgyek kérlelnek: ne jelentsem föl őket!
Ígérik, az utolsó darabig összeszedik a hulladékot.
Miért nem jutott ez eszükbe önmaguktól, s egyáltalán: miként gondolják, hogy kedvükre szennyezhetik környezetünket? Mi a garancia, hogy máskor nem folyamodnak ilyesfajta cselekedethez? Kérdéseimre nem adnak választ, csak azt szeretnék, hogy a hatóság ne tudjon esetükről.
Másnap telefon a városi közterület-felügyeletnek.
Ők sajnos nem járhatnak el rendszám alapján. A jogi szabályozás nem teszi lehetővé számukra, hogy személyek után kutassanak. Ám megígérik: megnézik, hogy ott éktelenkedik-e még a szemét. Ha igen, hivatalból összeszedik s elszállítják. Természetesen mindnyájunk költségén.
Alighanem tehetetlenségen sikerült rajtakapnom az igen tisztelt hivatalt.

Forrás: Zalai Hírlap