A Borsfa környéki termelők a jelentős vadkárok miatt nem örülnek a világszínvonalú gímszarvas állománynak. A megye területének több mint harmada erdő, s a domborzati adottságok miatt a vadászati ágazat is meghatározó, így szinte elkerülhetetlen a vad által a mezőgazdaságban okozott kár. Zala gímszarvas állománya világviszonylatban is az élmezőnybe tartozik, a Borsfa környéki termelők azonban nem örülnek e ténynek. A falu és környéke - szerintük – halmozottan hátrányos e szempontból, hisz a községet körülölelő dombok a mezőgazdasági területeket veszélyeztető vadak számára rendkívül kedvező élőhelyet biztosítanak, ahogy a település déli részétől Oltárcig húzódó erdő is.
- A probléma több településen - Borsfán, Bánokszentgyörgyön, Várföldén, Bázakerettyén, Lispeszentadorjánon és Oltárcon - összesen hét, 150-200 hektáros, vagy még ennél is nagyobb területen gazdálkodó termelőt érint, de a kiskerttulajdonosoknak is sok kárt okoz a túlszaporodott vadállomány - mondja Tóth István borsfai termelő. - A legtöbb esetben milliós nagyságrendű túrási, rágási, taposási kárról van szó, ráadásul az utóbbiból fakadó talajtömörítést, illetve hozamcsökkenést nem is tudjuk érvényesíteni, a letaposott szármaradványokból eredő elmunkálási többletköltségekről nem is beszélve. Ezeket a területeket - mivel a vad nem százszázalékosan túrja ki - tovább kell művelni, a nem ritkán félméteres mélyedések azonban hatalmas károkat tudnak okozni az 5-6 milliós munkagépekben.

- Sokszor elhangzik: a kukorica után ne búzát, hanem tavaszi árpát vessünk, ám a disznó tavasszal is feltúrja a földet. A kukoricabogár miatt ráadásul folyamatos vetésforgót kell alkalmaznunk - fogalmaz Simon István várföldei gazdálkodó, kinek 78 hektáros vetett legelőjének több mint felén - miután a vaddisznó kirágta gyökerét -, gyom nő a fű helyett,
s olyan, mintha valaki kapálógéppel végigjárta volna.
Rossz a helyzet Bedő István Csákány-hegyi 20 hektáros vetésében is, melynek körülbelül harmadát túrták ki a vadak.
- Ha lenne rá pénzem, biztosan bekeríteném a területet - mondja a gazda, miközben a letaposott vetést szemléli.
Ha a vad nem kap elegendő táplálékot az erdőben, akkor jön ki onnan és tesz kárt a mezőgazdasági területben, mondják a termelők, majd hozzáteszik: megoldást jelenthetne, ha a vadásztársaságok a föld vadeltartó képességéhez, igazítanák a vadak számát. S bár évek óta kérik az állományszabályozó vadászatot, amit a vadászati felügyelőség meg is ad, a vadak száma mégsem csökken.
- A tervek szerint, ha 2010-ben lejárnak a bérleti szerződések, összegyűjtjük a termelőket, és vadásztársaságot alapítunk - folytatja Tóth István. – Azt ugyanis, aki mezőgazdaságból él, s hitelből gazdálkodik, 1-2 millió forintos kiesés akár csődbe is vihet.
A gazdálkodók, mint elmondták: készek lennének az együttműködésre, ha a Zalaerdő hajlandóságot mutatna a valós károk kifizetésére, ám a független szakértő által megbecsülteknek a vadásztársaság sokszor mindössze csak felét ismeri el és fizeti ki. Pozitív példák persze akadnak a károk teljes érvényesítésére - bírósági úton. Azonban, mivel a többség 2-3 évig nem tud várni a kárösszegre, kénytelen elfogadni a vadásztársaság szakértője által megállapított vadkárt.
- A vadásztársaság lábon veszi meg a terményt, így a betakarítási, szállítási, szárítási költséget leszámítva, a nettó súly után fizet, ilyen olcsón, pedig sehol nem jut takarmányhoz. S mivel a vadkár 5 százalékos hibahatáron belül objektíven mérhető, ha a vadásztársaság a valóságnak megfelelően állapítja meg a kárt, ez a megoldás nekünk is elfogadható lenne. Ha pedig valóban kiemelt génállományú gímszarvas van a területen, mi is profitáljunk az abból befolyt összegből, hisz jórészt mi etetjük a vadakat - teszik hozzá a termelők.
A szóban forgó terület a Zalaerdő Zrt. bánokszentgyörgyi erdészetéhez tartozik, s mint Hopp Tamás igazgatótól megtudtuk, az előzetes felmérések valóban azt mutatják: a korábbiakhoz képest jelentősebb vadkárral kell számolniuk.
- A tavaly alászántott kukoricafejek miatt sajnos veszélyben vannak a búzavetések, hiszen a vadak kitúrják azt, ráadásul a rossz makktermés miatt állandó mozgásban van a vadállomány - mondja az igazgató. -
Azonban, mint eddig is, az ebből eredő károkat kifizetjük, az esetleges időjárási, csírázási problémákért azonban nem vállalhatjuk a felelősséget.
- A probléma nem új keletű, hisz már az 1905-ös szaklapokban is jelentős vadkárokról olvashatunk - mondja elöljáróban Süle Lajos, a megyei földművelési igazgatóság vadászati, halászati osztályvezetője. - Ez egyébként - bár megegyezniük nekik kell - nem egy kétszemélyes játék, mely a termelő és vadászatra jogosultközt zajlik, hiszen a 80-100 fős szarvascsapatokat gyakran az agancsgyűjtő helybeliek zavarják a mezőgazdasági területekre.

A vadkárt a jegyzőnél kell bejelenteni, mondja Süle Lajos, a Borsfa környéki gazdák azonban nem nagyon bíznak a kárbecslő által megállapított összeg objektivitásában.

Míg a 2005-2006-os vadászati év során összesen 211 millió forint vadkárt fizettek ki a társaságok, addig tavaly 189,6 milliót, ám idén a megnövekedett vadállomány s a terményárak jelentős drágulása miatt ennél nagyobb összegre lehet számítani, véli a szakember.
Becslések alapján tavalyhoz képest a gímszarvas állomány létszáma 4, az őzé 5, a vaddisznóé, pedig 28 százalékkal nőtt, amibe, mivel erőt vont el a vadászattól, vélhetően a bérleti szerződések lejártát követő átalakulások is belejátszottak.
A vadkárt egyébként a jegyzőnél kell bejelenteni, aki kirendel egy szakértőt, azonban, ha a gazdálkodó és vadászatra jogosult nem fogadja el a kárbecslő által megállapítottakat, csak a bíróság dönthet.

Forrás: Zalai Hírlap