Képzett, megbízható ebek segítségével eredményes a vadászat.
Vadászkutyák nélkül elképzelhetetlen a kulturált vadászat. Képzett ebek híján a vadászok kevésbé eredményesek. Igazán hatékony apróvadas vadászat vagy vaddisznóhajtás vadászkutyák nélkül nehezen vagy egyáltalán nem lehetséges - állítja Eppel János, a Tolna Megyei Vadászkamara Vudászkutya Bizottságának elnöke. Mint mondja, sport- és gazdasági tevékenység a kutyás vadászat. A vadvédelem és állatvédelem az ebek nélkül elképzelhetetlen:
nehéz megkeresni a sebzett vadat, lehetetlen eredményesen apasztani a kártékony vad -róka, aranysakál - számát. De az apróvadas vadászatok, vagy éppenséggel a vaddisznóterelések hatékonysága is megkérdőjelezhető, ha nincsenek kutyák. Terelővadászatoknál a vaddisznót kutya nélkül nehéz terítékre hozni, az állat elfekszik a bozótosban, nem jön ki, ha nem állítják fel, nem hajtják ki az ebek. Vizslák nélkül pedig az apróvad 30 százalékát nem találják meg - állítja Eppel János. Meglövik, eltörik egy vadkacsa szárnya, az elmenekül a tóban lévő nádasba, ha a kutya nem kutatja fel és nem hozza ki, akkor a madár szenvedni fog és egy idő után elpusztul. A vadásznak ezt nem szabad hagynia, kötelessége a megsebzett vad szenvedését minél előbb megszüntetni.

Hasonló a helyzet a sebzett nagyvad felkutatásánál. Itt nem csak erkölcsi, de gazdasági érdeke is a társaságnak megtalálni, megmenteni a sebzett trófeás vadat, bikát. Ebben a munkában nagy szerepük van a vérebeknek, kopóknak. Egy véreb néhány csepp vér nyomán akár 24-48 órán túl is megtalálja a sebzett vadat, hogy aztán a vadász megadhassa a kegyelemlövést, és az elejtett állat által bevételhez jusson a társaság.
Tudatosan, az örökletes tulajdonságokra építve, egy cél érdekében tenyésztették ki a vadászkutyákat, lettek megbízható, őszinte társai az embernek. Tolna megyében 1971-ben indult meg ez a céltudatos szakmai tevékenység és tart napjainkig. ltt született meg először a vadászkutyákkal való vadászat szabályzata, a vizsgakövetelmények ki-dolgozása Bősz József és Pogány István szerzők által. Nagyon sok megyénkbeli kiváló vadászkutya ért el kimagasló eredményt, lett Európa  és világelső a tenyészszemléken. A nálunk folyó szakmai munkát elismerve rendeztek kétszer is Tolna megyében vadászkutyás világtalálkozót.

A vadászkutyákkal való foglalkozást, betanításukat segítik a Tolna Megyei Vadászkamaránál hetente megrendezett tanfolyamok, felkészítő vizsgák. Még több eredményt érhetnének el a kutyás vadászok, ha részt vennének ezeken - állítja Eppel János.
Kutyatenyésztéssel, neveléssel nem csak férfiak, de nők is foglalkoznak. Csinos, szőke ifjú hölgy, szarvasfoggal díszített fülbevalóval Babosné Varga Klára egy 3 éves, karakán kisfiú édesanyja és két gyönyörű vadászkutya tulajdonosa. A foglalkozását tekintve látszerész, 31 éves fiatalasszony férjével - aki kerületvezető erdész-vadász - Gemencben, Keselyűsben él. A kutyatenyésztés, -nevelés Klárinak gyermekkora óta hobbija.
- Vadászok és vadászkutyák közölt nőttem föl, édesapám Decsen vadászott és vadászik a mai napig. Az első vadászkutyámat - egy drótszőrű német vizslát - tőle kaptam tizenkét éves koromban. Azóta tart a szerelem - mondja, jelenleg két vadász szukája van Babosnénak, a kétéves, Iza névre hallgató pointer és az egyéves Mira, egy drótszőrű német vizsla. A pointer, melyet Békéscsabán vásárolt egy tenyésztőtől, nyugodt eb, „gyönyörűen" állítja meg a vadat, de a vizsla is „nagyon ígéretes" - halljuk.
A kérdésre, hogy mi a módszere, hogyan neveli, tanítja be a kutyákat vadászatra, Klári annyit válaszol, a leglényegesebb, hogy szeretni kell az állatokat. Szerinte nincs buta eb, ha a kutya érzi a gazdája szeretetét, akkor teljesíti a parancsait, igyekszik örömet szerezni neki.
- Nálam nincs jutalomfalat, nem ütöm, vágom őket, anélkül is hallgatnak rám - mondja. Ahányszor megyek az erdőbe vagy vadászatra, mindig viszem őket magammal, teszik, amit mondok.
Hozzáteszi, nehéz a kutyás vadászat szépségét szavakba önteni, azt csak az tudhatja, aki már látott vagy részt vett ilyenen. Leírthatatlan izgalom, amikor a vadászeb rámegy a vadra és megállítja, hogy gazdája meglőhesse. Ha sikerül, akkor a kutya ugyan olyan boldog, mint a vadász.
Klári édesapja mellett, kísérőként, hajtóként tanulta meg a vadászat minden csínját-bínját. Férjét is rendszeresen elkíséri a kutyákkal, legyen az apróvadas vadászat vagy disznózás. Öt éve maga is vadászik, vizsgát tett, bár mint mondja, a vadászatban nem is annyira a vad elejtését, mint inkább a „kutyázást” szereti.

Intelligens, engedelmes, ragaszkodó
AZ IDŐK FOLYAMÁN A VADÁSZKUTYÁKNAK nagyon sok fajtája alakult ki, osztályzásuk általában az alapján történik, hogy milyen feladatra használatosak a vadászatok alatt (kajtató ebek, kopók, vérebek, kotorékebek, elhozó vaddisznós kutyák...). A vadászok (főleg a vizslások) szerint, ha minden vadászkutya-fajta kipusztulna, a vizslák kivételével, ezek képesek lennének az összes kutya feladatainak az ellátására. Ők a vadászkutya-kiképzés iskolapéldái. Intelligens, engedelmes, ragaszkodó és kiegyensúlyozott kutyák, kitűnő szimattal rendelkeznek. Felkutatják az elrejtőzött vadat, majd jellegzetes „vadmegálló" pózban maradva megmutatják a rejtőzködő vad helyét a vadásznak. Parancsra megkeresik a meglőtt vadat - vízen vagy szárazon -, és gazdájukhoz viszik (aportirozás). Használatosak sebzett nagyvad utánkeresésére, friss nyomon.

Forrás: Tolnai Népújság