Valószínűleg simán megszerezhetnék a vadászengedélyt a vízilabda-válogatott tagjai. Nem csoda, hiszen Kemény-kiképzést kaptak, szinte valamennyiük elkísérte már a szövetségi kapitányt egy-egy erdei kalandozásra. Mert Kemény Dénesnek a pólón kívül a vadászat a szenvedélye. - Nem érzi paradoxnak a helyzetet, hogy állatorvosként vadakra lövöldöz? Vagy rögtön be is gyógyítja a sebeket?
– Puskával a vállamon csak egyszerű vadász vagyok – mondja Kemény Dénes, akit a március elején kezdődő szalonkaszezon közepén kísértünk el a leányfalui háza közelében lévő erdőbe. S miközben a ritkásan növő, bokros, fiatal tölgycsemeték között járunk, minket is szakszerűen beavat a szalonkázás rejtelmeibe. Kiderül, hogy roppant nehéz „műfajról” van szó, a madár rejtőzködő életmódot folytat, az egyszeri turista szinte soha nem találkozik vele. Annál is inkább, mert hajnalban és este repül.




– Nagyon nehéz szalonkát lőni, rá kell érezni az ízére. Nálunk a párkeresés, a korrogás, pisszegés időszakában van a szezonja. Mellesleg sokkal könnyebb egy szarvasbikát elejteni, mint ezt. Majd húsz éve mondhatom vadásznak magam, de ha jól számolom, összesen huszonötöt löttem. Azaz vadászzsargonnal élve: ennyit vettem fel. Ehhez képest a szakácskönyvekben úgy kezdődnek a receptek, hogy végy hat szalonkát...
Úgy 18-20 éve ismerkedett meg a vadászat rejtelmeivel. Sokat vízisízett akkoriban, a sporttársak fertőzték meg, s életre szóló szerelem lett belőle. Az acsai vadásztársaság tagja, de a válogatott keret edzései után – amikor csak teheti – siet haza Leányfalura, a ház melletti erdőbe.

Forrás: Bors Online