vietnam mint illegális fakereskedelmi központVietnam vált az engedély nélkül kitermelt fa feldolgozásának egyik legjelentősebb dél-kelet ázsiai központjává, állítja két környezetvédelmi jótékonysági szervezet, az Egyesült Királyságbeli székhelyű EIA (Környezetvédelmi Kutatási Iroda) és az indonéziai Telapak – értesült a BBC. Állításuk szerint a fakereskedelem a térség néhány, még érintetlen erdejét fenyegeti.

Mivel Vietnam saját erdei védelmére több intézkedést is hozott, a feldolgozók a fát más országokból szerzik be.
A Boderlines címet viselő jelentés szerzői szerint a fa egy része kerti bútorként érkezik az Egyesült Királyságba.
Az elmúlt tíz évben a kormányok szerte a világon sorozatosan kifejezésre juttatták, milyen súlyos méreteket ölt az engedély nélkül végzett fakitermelés, és hogy eltökéltek a probléma megoldása iránt.
A nyers valóság azonban az, hogy az üzlet zavartalanul működik, és szervezett bűnszövetkezetek a gyors profitért fosztogatják a még megmaradt trópusi erdőket.
A jelentés szerint a fa nyersanyag árának emelkedése egyes fatermelő országokat, köztük Indonéziát, arra késztetett, hogy lépéseket tegyen az illegális fakitermelés ellen,
de, amint az egyik ország szigorúbb intézkedéseket hoz, a jelenség áttevődik egy másik országra.

Bizonytalan jövő
Az EIA és a Telapak összegyűjtött bizonyítékai alapján Vietnam most a szomszédos Laosz erdeit aknázza ki, hogy kerti és szabadban elhelyezhető bútoraihoz értékes keményfához juthasson, megszegve a rönk és fűrészáru kivitelét tiltó laoszi törvényeket.
Bizonyítani tudják azt is, hogy thaiföldi és szingapúri fakereskedők nyersanyagukat szintén Laoszból biztosítják.
A jelentés készítői belefoglalták a tartalomba egy thai üzletemberrel zajlott találkozásukat, aki nyíltan elismerte, hogy egy-egy fuvar faanyag szállítmány biztosításáért kenőpénzt fizet, melynek összege akár fél millió dollár is lehet. Az ilyen gátlástalan mohóság árát a vidéki közösségek fizetik meg, amelyek hagyományos életvitele, megélhetése az erdőktől függ Laoszban, fogalmazott Julian Newman, az EIA erdőkampányainak vezetője.
A helyi lakosság gyakorlatilag semmit sem nyer az e fajta kereskedelemből, mert a pénz korrupt laoszi tisztviselőkhöz, vietnami és thaiföldi üzleti vállalkozásokhoz vándorol. A szerzők közel ezerötszázra teszik Vietnamban azoknak a fafeldolgozó vállalkozásoknak a számát, amelyek évente több mint két és fél millió köbméter rönköt dolgoznak fel. Úgy vélik, az ország fa exportjának 90 százalékát a kerti bútor teszi ki.
Igaz, a vietnami kormány szigorította a fakitermelés ellenőrzését az 1990-es évek eleje óta, ám fejlesztésekre ösztönözte a trópusi keményfából készülő bútorok gyártóit is.
Vietnam ugyanakkor lazított a tulajdonlási szabályokon, hogy megkönnyítse a külföldi befektetők dolgát és aktívan népszerűsítette az ágazatot a külföldi piacokon, írja az EIA.

Vegyes üzenet
A két csoport szerint a végső felelősség azoké a nyugati piacoké, melyek igazolatlan eredetű fából készült termékeket importálnak.
A jelentés konklúziója szerint, bizonyos mértékig Vietnam dinamikusan fejlődő bútorgyártását olyan piacok igényei hajtják, mint az EU és az USA.
Amíg ezek az államok nem járnak el következetesen, és nem zárják be piacaikat az engedély nélkül kitermelt fából készült termékek előtt, az értékes trópusi erdővesztés változatlanul folyik tovább.
A csapat értékelése szerint, sok vezető márka és kiskereskedő, megtette a szükséges lépéseket, annak biztosítására, hogy eredetigazolással rendelkező, legálisan kitermelt fából készült terméket szerezzen be a vietnami gyártóktól. A kutatók ugyanakkor magukat bútor felvásárlóknak kiadva azt tapasztalták, hogy számos az Egyesült Királyságban működő vállalat, elmulasztotta megtenni a megfelelő intézkedéseket, hogy elkerülje az illegális fa bejutást az országba.

Meggátolni a folyamatot
Az Európai Unió, hogy megakadályozza illegális faanyag bejutását az unió határain belülre, 2003-ban létrehozta a FLEGT elnevezésű (Erdőtörvény Végrehajtási Igazgatási és Kereskedelmi) szervezetet. Célja partneri kapcsolatok kialakítása a fát termelő országokkal.
A rendszert a VPA (Önkéntes Társulási Egyezmény) támasztja alá, amely egy tanúsítási rendszer létrehozását is magába foglalja, azért, hogy az unió piacaira csakis legális forrásból származó fa érkezhessék.
Malajzia 2006-ban kezdett tárgyalásokat a VPA létrehozásáról, Indonézia 2007-ben kezdett hasonló folyamatba.
Az EIA szerint ez a rendszer az adott országokból közvetlenül érkező szállítmányokra összpontosít, számításon kívül hagyva azt a tényt, hogy a nyersanyag több országon keresztül is bejuthat Vietnamba, így akár Laoszból is érkezhet.
A másik probléma a VPA rendszerrel, hogy a bútor és a hasonló végtermékek jelenleg nem tartoznak az ellenőrizendő kategóriába.
Gareth Thomas, brit nemzetközi kereskedelmi és fejlesztési miniszter szerint a jelentés több problémát is felvet.
A BBC–vel közölte, bár az EU megemlíti majd ezt a kérdést a vietnami kormánynak, a maga részéről ezt az ügyet ő is fel fogja vetni vietnami kollégájának.
A G8-ak pedig keresni fogják, hogy a nyolc fejlett ipari ország mit tehet ezen a területen.

Forrás: ForestPress