A farkas az európai népek tudatában vérszomjas ragadozó, amelytől félni kell. Azon már kevesen gondolkodnak el, hogy a kutyák ősében lennie kell olyan tulajdonságoknak is, amelyek alkalmassá tették az emberrel való együttélésre. A Népszabadság természetfilm-sorozatának első része, a barátságban a farkasokkal egy olyan kutatópáros alkotása, akik a fejükbe vették, hogy tisztázva a farkasokkal kapcsolatos legendákat és félreértéseket, megpróbálnak az eddigieknél sokkal reálisabb képet rajzolni a csúcsragadozó mindennapjairól.

A kétszeres Emmy-díjas film alkotói a cél érdekében gyakorlatilag összeköltöztek a farkasokkal. Kölyköket neveltek fel otthonukban, hogy megértsék, mennyi az öröklött és a tanult elemek szerepe a farkasok viselkedésének kialakulásában. Tapasztalataik szerint a farkas szerethető és szeretni képes társas lény, amely a falkalétből következően képes a szociális viselkedést más körülmények között is (így akár egy emberi családban is) tökélyre fejleszteni. Alkalmazkodó, empatikus és gyöngéd lény, ami persze nem nagyon illik bele a mesékből és a regényekből összerakott hagyományos farkasképbe.
Jim és Jamie Dutcher kameráján keresztül nézve a farkasok élete kemény, de egyben nagyon szórakoztató is. Az állatok rengeteget játszanak, látványosan udvarolnak, vigyáznak egymásra, és baj esetén (az egy falkához tartozók) a végletekig összetartóak.

A Barátságban a farkasokkal túllép a hagyományos természetfilmek rácsodálkozó, naiv attitűdjén. A klasszikus ismeretterjesztő művekhez hasonlóan a jelenségek mögött igyekszik az okokat is feltárni. A tanmese tehát nem- csak arról szól, hogy a farkasok mások, mint amilyennek eddig elképzeltük őket, hanem azt is elmagyarázza, hogy mit és miért csinálnak másként. Ehhez elénk rajzolja egy farkascsalád teljes szociometriáját az alfahímtől (a falka vezérétől) a legkisebb kölyökig. Egymástól nagyon különböző farkasszemélyiségeket mutat be, de közben az is kiderül az alkotásból, hogy a falkában mindenkinek megvan a maga jól körülhatárolt szerepe, hogy minden pozícióért meg kell küzdeni, és hogy az olykor mókás, máskor inkább kegyetlennek tűnő viselkedésnek mindig célja van: a kőbe vésett szabályoktól nem lehet eltérni, mert azok nem az egyed, hanem a falka (végső soron a faj) fennmaradását szolgálják. A hangulatos és helyenként bravúros felvételek segítségével megismerkedhetünk a farkasok változatos kommunikációjával, vadászati stratégiáival, a csoporthierarchia kialakulásának és fenntartásának jelentőségével. A film attól különleges, hogy a készítőit a farkasfalka befogadta: gyakorlatilag családtaggá váltak, így olyan jeleneteknek lehettek szemtanúi, amelyeket korábban ember még nem láthatott.

Forrás: Népszabadság