Jelenleg elsődleges feladatnak nem az erdészeti társaságok összevonását tartjuk, hanem az állami erdőgazdálkodás küldetésének világos megfogalmazását, a társaságok tartalékainak feltárását és egységes működésük kialakítását, gazdálkodásuk megerősítését.

Folyamatban van az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Erdészeti Igazgatóságán az egységes állami erdővagyon-kezelés koncepciójának kidolgozása. Az Országos Erdészeti Egyesület, mint szakmai érdekvédelmi szervezet fontosnak tartja, hogy állást foglaljon az alapvető szakmapolitikai kérdésekben, segítve ezzel a koncepció kidolgozását.

Ezért minden olyan javaslattal egyetértünk, mely
– az erdők fenntartható, közérdekű kezelését szolgálja,
– az erdők minőségének és értékének növelése mellett lehetővé teszi a hozamokhoz hozzájutást,
– biztosítja a nemzetgazdaság számára a fát, mint megújítható nyersanyag és energia forrást,
– szolgálja az erdők védelmi és közjóléti funkcióinak megvalósítását,
– elősegíti az állami erdőgazdálkodás hatékonyabbá tételét,
– megőrzi az erdőgazdálkodásban hasznos tevékenységet végző mérnökök, technikusok, fizikai dolgozók és vállalkozók munkahelyét,
– továbbá, mindezt önfinanszírozó rendszer keretében  több milliárd forintos nettó költségvetési befizetőként  , lényegében költségvetési támogatás nélkül valósítja meg.

Jelenleg elsődleges feladatnak nem az erdészeti társaságok összevonását tartjuk, hanem az állami erdőgazdálkodás küldetésének világos megfogalmazását, a társaságok tartalékainak feltárását és egységes működésük kialakítását, gazdálkodásuk megerősítését.

Az állami erdőkezelés küldetésének tartjuk
– a kincstári erdők anyagi hozamainak, valamint szolgáltatásainak fenntartható, közérdekű kezelését;
– hozzájárulást a vidékfejlesztés céljaihoz,
– munkahelyek létrehozását és megtartását,
– a hatékony és gazdaságos állami erdővagyon-kezelés eredményeként pedig anyagi hozzájárulást a nemzeti célok megvalósításához.

Mindezt egy nemzeti erdőkezelési szervezet keretén belül tartjuk megvalósíthatónak, amely egységes szakmai és gazdasági működési rend kialakításával, a tartalékok feltárásával képes a magyar vidékfejlesztés állami erdőgazdálkodásra háruló feladatainak megoldására.

Ezen célok az állami erdőkezelő szervezet jelenlegi kereti között is megvalósíthatóak, ezért az állami erdészeti társaságok összevonását sem indokoltnak, sem időszerűnek nem tartjuk, mert:
– az állami erdészeti társaságok mindegyike eredményesen gazdálkodik,
– költségvetési támogatás nélkül működnek, ugyanakkor befizetői a költségvetésnek,
– az összevonás a tartalékok feltárása ellen hatna, az összevont erdőgazdaságokban csökkenne a tartalékok feltárásának kényszere,
– közcélú feladataik megoldására jelen állapotukban képesek, alkalmasak a vidékfejlesztési feladatok, EU-s és kormányzati elvárások teljesítésére,
– az összevonások miatt hátrányos helyzetbe kerülő térségekben és önkormányzatoknál jelentős szakmai, társadalmi és politikai elégedetlenség lenne várható,
– az összevonások vidéki térségi foglalkoztatási feszültségeket okoznának elsősorban a felsőfokú képesítésű szakemberek körében, de hátrányosan érinthetik a képzetlen munkaerő foglalkoztatását és a közmunka programok megvalósítását is,
– ugyanakkor példák bizonyítják, hogy a szervezeti összevonások leggyakrabban csak egyszeri költség megtakarítást eredményeznek.

A szakmai szempontokat vizsgálva is szükségtelen a társaságok összevonása, hiszen
– az erdészeti hatóság valamennyi erdészeti társaság szakmai munkáját – megalakulásuk óta folyamatosan – éves mérlegbeszámolójában magas szintűnek értékelte,
– a társaságok jelentős térségi közjóléti feladatokat is ellátnak (parkerdők, erdei vasutak, ökocentrumok, erdei iskolák, stb.) a helyben élők megelégedésére,
– a szorosan vett erdészetszakmai munka mellett jelentős természetvédelmi tevékenységet is folytatnak, a vagyonkezelő feladataik keretében képesek az állami erdőkben természetvédelmi kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére
– az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program céljainak megfelelve szerves részei a vidékfejlesztési programok megvalósításának.

Az erdészeti társaságok jövőbeni stabilitásának biztosítása a jelenlegi szervezeti keretek között is megoldható. A földrajzi és természeti adottságokból adódó gazdálkodási különbségeket a cégcsoporton belüli jövedelemátcsoportosítással a tulajdonos saját hatáskörében kiegyenlítheti. Ezzel biztosítható a gyengébb adottságú, de a vidékfejlesztésben fontos szerepet betöltő társaságok gazdasági sebezhetőségének csökkentése.

Az állami erdőgazdálkodás – 1970-es, sok vitát kiváltó – átszervezésének hatásai a mai napig is élénken élnek az idősebb szakemberek emlékezetében. Kellő történelmi távlatból tekintve és elemezve a történéseket, meggyőződésünk, hogy a kormányzat a jövő erdőgazdálkodását meghatározó döntéseket csak alapos hatástanulmány birtokában hozhat meg.

Megfontolandónak tartjuk, hogy a Nemzeti Erdőprogram szellemében törvény szülessen az állami erdőkről és azok kezeléséről. Ennek előkészítése során vizsgálható meg egy közhasznú Nemzeti Erdőkezelő Szervezet kialakítása a jelenlegi állami erdőkezelői rendszer bázisán. Erre alapot ad, hogy a Vagyontörvény 100 százalékos, tartós állami vagyoni körbe sorolja az állami erdészeti társaságokat és az általuk kezelt erdővagyont is.