Koncz Gábor kilencévesen már nyulat lőtt, öt évtizede van golyós puskája, és ahogy fogalmaz: minden egyes elejtett vad kilövése bevésődött az emlékeibe.
Aki nem vadászik, az nem tudja, mit hagy ki - állítja Koncz Gábor, aki hetvenen túl is aktív vadász. Elmondása szerint annyi helyre hívják, hogy másfél éve nem ült a saját magaslesén.
- Édesapám kilencévesen vitt el először magával. Húsz nyulat lőtt ki, az utolsót nekem engedte át. Nagyon izgultam, de sikerült eltalálnom. Azóta sem szabadultam az érzéstől: minden egyes elejtet vad kilövése beleégett az agyamba.
Egyik legemlékezetesebb élménye az volt, mikor egy disznóhajtás után elaludt a terepjáróban. Felébresztették, és mondták neki: tíz szarvasbika van a közeli hegygerincen. - Fél óráig mentünk, mire egyszer csak megjelent előttünk a csapat. Száz méterre voltak, kiválasztottam az egyiket. Csodálatos volt, ma is őrzöm ezt a trófeát. Az apróvad viszont sosem érdekelt: ha nő, ha szarvas, mindig a nagyvadak érdekeltek.

Forrás: Helyi Téma