Termelőnek és vadgazdálkodónak is évente több millió forintos kiadást okoz a vadkár.
A konfliktusok az esetek többségében elkerülhetők lennének a két fél között, ha beszélnének egymással. A vad a természet része, így a gazdáknak és a vadgazdáknak egyaránt tenniük kell az elhárítás érdekében. Lássuk a teendőket!

Katona Mihály az érem mindkét oldalát jól ismeri, hiszen tagja a Galgatáj Vadásztársaságnak, de ő vezeti a hévízgyörki Agrintegrál Kft. mezőgazdasági vállalatot is. Igazi konfliktushelyzet! A cég mintegy 940 hektár szántóval rendelkezik, míg a vadásztársaság területe 5800 hektár. Ebből majdnem 3500 hektáron folyik valamilyen szántóföldi gazdálkodás vagy a kft., vagy más termelők részéről. Emellett több mint 1000 hektár az erdős terület. A Galgatáj Vadásztársaság – amely Bag, Hévízgyörk, Aszód, Iklad, Domony és Galgahévíz közt fekszik – tipikusan vegyesvadas terület. A vaddisznó mellett előfordul néhány gímszarvas, kevesebb dámszarvas, őz, az apróvadak közül pedig mezei nyúl és fácán.

Ezekből természetesen a vaddisznó okozza a legnagyobb kárt. „Szarvasból kicsi az állomány, de foltokban előfordul, és esetenként tud gondot okozni. Leginkább a kukoricában és a napraforgóban, annak csillagbimbós állapotában, hiszen előszeretettel legeli le a bimbókat” – magyarázza Katona Mihály.

Hozzáteszi, potenciálisan az egész terület vadkárér-zékeny a környékükön, de ez leginkább az elvetett növényektől függ. A legnagyobb károkat a kukoricában és napraforgóban lehet tapasztalni, illetve a tarbúzában, de utóbbiból keveset termelnek.


Tudni akar róla

„Tavaly 2,5 millió forintot fizettünk ki a termelők felé, és ebben még nincs benne az elhárítás költsége” – meséli a szakember. A vadriasztáshoz a szer további 150–200 ezer forint, de kárelhárító vadászatot is rendszeresen el kell rendelni, aminek ugyancsak vannak költségei. Esetenként egy mezőgazdasági területet magaslesekkel is el kell látni, ami szintén pénzbe kerül. Sokkal ritkább módszer, de villanypásztort is lehet alkalmazni, amit akár a gazdálkodó, akár a vadgazda létesíthet és üzemeltethet.

„Véleményem szerint a vadásztársaságnak nem az az elsődleges feladata, hogy odaálljon minden terület végére, és várja a vadat” – magyaráz Katona Mihály. „A labda először a gazdánál pattog!” – utal a vadász arra, hogy a gazdálkodónak is van értesítési kötelezettsége.

Fel kell hívnia a vadászatra jogosult figyelmét arra, hogy az adott területen milyen növényt vetettek el, hogy tapasztalnak-e károkozást, vadmozgást a földjük közelében. Ha a gazdálkodó felhívta a vadászatra jogosult figyelmét a helyzetre, akkor kezdődik az egyeztetés a vadgazda és a termelő között, hogy milyen módszerrel lehet a leghatásosabban védekezni.

„Ebben a vadászok mellett szintén van dolga a gazdálkodónak is, ahogy a régi időkben is részt vettek a vadkár elhárításában a termelők. A vadászatra jogosulton kívül például ők is vásárolnak vadriasztó szert, illetve – bár ez ritkábban fordul elő – vadkárelhárító vadászaton is részt vehetnek”.

Amikor a vadásztársaság megtudja, hogy kárveszély van egy adott területen, akkor megnézi azt, és dönt a módszerről. Ekkor a már említett vadriasztó szerek mellett a kárelhárító vadászat a leggyakoribb. Kiül a magaslesre a vadász – ez a hely lehet a tábla szélén, de akár annak a belsejében is. A lényeg, hogy jól rá lehessen látni az úgynevezett beváltó helyekre.

Katona Mihály szerint a legnagyobb gond az, ha a két fél nem kommunikál egymással, a gazdálkodó nem figyeli rendszeresen bevetett területét, illetve ha a vadgazdálkodó nem teszi meg a kellő lépéseket. „Volt arra példa nálunk is, hogy a gazdálkodó kiment megnézni a kukoricáját októberben, hogy learatná, és csak ekkor vette észre, hogy van vadkár. Az ilyen nem jó gazda.
A növényeket ápolni, figyelni és védeni kell.” A szakember gazdálkodóként maga is igyekszik olyan területre vetni a növényeket, ahol kisebb a vadkár esélye.


Amit a gazda tehet

Vetés előtt tehát hasznos a vadászokkal megbeszélni, hogy melyik területre nem érdemes kukoricát, vagy éppen tarbúzát vetni. „Nálunk is gyakran van rá példa, hogy közvetlenül erdős terület mellé vetik a kukoricát. Így esély sincs arra, hogy a vadat meg lehessen látni. Ilyenkor megkérjük a gazdákat, hogy egy 10 méteres sávot hagyjanak üresen. Vagy olyan növényt vessenek, amely még a vadkárszezon előtt lekerül. Ha ezt nem teszik, akkor csak a vadriasztó szer marad. Csapadékmentes időben ez 2–3 hétig is hatásos lehet. Ilyenkor a vad másik helyet keres.”

Míg a gazdálkodónak figyelnie kell a területét, addig a vadgazdának kordában kell tartania a vadat. Mivel a szarvas, az őz vagy épp a vaddisznó a természet része, így a termelő a törvény szerint az elvárható hozam 5 százalékig köteles elviselni a károsításukat. Amikor a vad efölött okoz problémát, a feleknek kell megegyezniük.

Ha például a gazdálkodó nem védekezik, akkor a megállapított vadkárnak csak a felét köteles a vadgazdálkodó kifizetni. Ahol a gazdálkodó akadályozza az elhárítást – például a magaslesek felállítását –, ott minden vadkár őt terheli. „Ez persze nagyon ritkán fordul elő, hiszen a termelő is tudja, hogy érdeke az elhárítás” – hangsúlyozta Katona Mihály. Amennyiben a vadgazdálkodó mulaszt, akkor természetesen a társaság fizeti meg a vad által okozott kárt.


Amikor a vadgazda mulaszt

Természetesen előfordul az is, hogy a vadászok nem teljesítik a kötelességüket. Süket fülekre talál a termelő figyelmeztetése, elmarad a vadriasztás, nincs a területen vadászat. Ilyenkor a gazdálkodó előbb szakemberhez, majd a bírósághoz is fordulhat. Ha a gazda értesítette a vadászokat – és az elhárításban is aktív szerepet vállalt –, következik a megegyezés a kár kifizetéséről. Előbb a két fél bejárja a területet, és megbeszélik a tapasztalatokat, lehetőség szerint meg is egyeznek. Ha ez nem jön létre, akkor a termelő bemegy a helyileg illetékes önkormányzathoz, ahol a jegyzőnél bejelenti a vadkárt.

A jegyző hivatalból kirendel egy vadkárbecslő szakértőt, aki értesíti a feleket, hogy mikor tart szemlét a területen. A szakember megállapítja a kár mértékét, és fényképes jelentést készít. Természetesen mindkét fél esetében megvizsgálja azt, hogy a kötelezettségeiknek eleget tettek-e. Ezek után a jegyző összehívja a feleket, és megegyezésre szólítja fel őket.

Ha nincs egyezség, akkor jegyzőkönyv készül erről is, és a gazdálkodó bírósághoz fordulhat, ahol végleges döntés születik. A vadászatra jogosult fél passzivitása esetén a kár megfizetését rendelik el.


Mennyi az 5 százalék?

Persze lenne mit változtatni a rendszeren a gazdálkodó és egyúttal vadgazdálkodó szakember szerint is. Ő leginkább azt kifogásolja, hogy ha valakinek 100 hektáros a földje, és az egészet károsított területként jelenti be, úgy az 5 százalékos kárt az egészre kell vetíteni, és nem csak arra a földdarabra, ahol tényleg kár keletkezett. Nyilvánvaló, hogy ez előnytelen feltétel a gazda számára.

Mivel a Galgatáj Vadásztársaság is a termelőktől bérli a területét, a beszélő viszonyt mindkét félnek érdeke fenntartani. Időnként persze akadnak konfliktusok, de ezeket elsimítják – bíróság nélkül.

Forrás: Haszon