Északi vadászok talán már háromezer évvel ezelőtt öltek bálnákat és bátorságukat agyarba faragott képekkel örökítették meg Az Orosz Sarkvidéken dolgozó régészek figyelemreméltóan részletes faragást találtak egy csoport vadászról, akik bálnákat próbáltak elejteni, szigonyokat dobálva az állatokra. Ugyanezen lelőhely olyan súlyos kőpengéket is nyújtott, melyeket mintha valamilyen nagyobb becsapódás tört volna szét, emellett elpusztult bálnák maradványai is előkerültek.
Mindez azon lehetőséget mutatja, hogy a helyszín - Un'en'en - a legkorábbi közvetlen bizonyítékát nyújtja a bálnavadászat gyakorlatának - mondja Daniel Odess régész. A kutató szerint a lelet mintegy ezer évvel tolja vissza a bálnavadászatra utaló követlen bizonyítékok korát. Mivel a bálnavadászat ma is fontos része az Inuit kultúrának, a kutatók hosszú ideje gondolkodnak azon, mikor indulhatott fejlődésnek a gyakorlat. A bálnavadászat olyan közösséget követel meg, mely képes együttműködni hajók építésében, vadászatban és aztán a halott állatból származó táplálék megosztásában. Ám a bálnavadászat eredetének visszakövetése figyelemreméltóan nehéznek bizonyult.
Találtak már bálnamaradványokat Északnyugat-Alaszkában, az Old Whaling háromezer éves lelőhelyen, melyet valamikor a korai vadászat bizonyítékának hitte. Ám a helyszín újbóli vizsgálata azt sugallta, hogy az emberek egyszerűen a partra mosódott, halott bálnákból ettek. Délkelet-Koreában is találtak néhány faragást, melyek bálnákat hajszoló embereket mutattak. Ám ezek keletkezésének pontos dátuma majdhogynem lekövethetetlen - mondja Odess. Ezekkel ellentétben, az újonnan megtalált agyar, háromezer évesnek bizonyult közel egy tucatnyi radiokarbon vizsgálat során, melyekkel az agyarnak otthont adó talajt vizsgálták. A korábbi, legidősebb bálnavadászati bizonyíték kétezer éves volt.
Az Un'en'en expedíció másik vezetője, Szergej Gusev 2005-ben fedezte fel a helyszínt. A lelőhely egy édesvízi lagúnára néző domb tetején helyezkedik el a Chukchi-félszigeten, Oroszország keleti részén, a Bering-szoros mellett. Az utóbbi években, orosz és amerikai régészek kezdték meg együttműködésüket a szoroson keresztül, hogy koherens képet kapjanak arról, hogyan fejlődtek ott ki a társadalmak.
A tavaly nyári ásatások során a csapat kőeszközöket, egy nagy, házszerű szerkezetet, rozmárkoponyákat, - csontokat, és legalább két bálnafajtól származó bálnaszilát tárt fel. Azon gondolkodva, hogyan szerezzenek kétségtelen bizonyítékot a bálnavadászatról, Odessnek azt tanácsolták, keressenek képeket. Az ásatás egyik utolsó napján a csapat meg is találta azt, egy 50 centiméter hosszú rozmáragyar-faragványt. A faragás hagyományos eszkimó hajókban - umiaq - mutatja a vadászokat, amint bálnákat követnek szigonyokkal.
Owen Mason sarkköri régész szerint, nem is kérdéses, mire készültek a képen látható emberek. A pontos dátumok meghatározásához, Mason magán az agyaron szeretne datálást végezni, ami azt jelenti, hogy abból ki kell hasítani egy kisebb darabot, ehhez viszont a moszkvai szakemberek jóváhagyása szükséges.
Forrás: Hiradó
