Nem tudni, hogy a Gera Pál néven publikáló személy ismeri-e Cervantes világhírű regényét, a Don Quijote de la Manchát, mindenesetre a Vidékfejlesztési Minisztérium az erényes lovag szerepében évek óta cáfolni kénytelen az említett személy rendre fel-felbukkanó, tárcát érintő hamis megnyilatkozásait.

Mint ahogyan a spanyol irodalmi alak a reménytelen küzdelmek allegóriájaként foglalja el méltó helyét a halhatatlan irodalmi hősök táborában, úgy tűnik, a természetvédelemmel és vadgazdálkodással foglalkozók szélmalomharcot kell, hogy folytassanak a munkájukat ért folyamatos vádak ellen.
Legutóbb május 4-én, a Népszabadság Fórum rovatában, valamint a Nol.hu internetes oldalon is olvasható volt a Veszélyes ragadozók? című publikáció, amelyre – a szerző valóságtól ismét nem zavartatott, igaztalan vádjaira – szükséges reagálni. Az olvasói levélíró már másfél évtizede folytat szakmai köntösbe bújtatott véleménycserét, három éve a Vidékfejlesztési Minisztériumot is folyamatosan bombázza minden alapot nélkülöző, összeesküvést emlegető, sértett hangvételű írásaival, amelyekre rendre választ is kap.

Legutóbb a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 60. jubileumi közgyűlése kapcsán adott hangot felháborodásának, holott az említett nemzetközi szakmai rendezvényen a szakterület jeles gyakorlati és tudományos képviselői tartottak előadásokat és pódiumbeszélgetéseket. Ezen az eseményen olyan elismert szaktekintélyek vettek részt, akiket nem a magyar vadászok, hanem a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) egyik tagszervezete, a vadvédelem és a vadászat reprezentatív szakmai szervezete kért fel arra, hogy országaik tapasztalatait a nemzetközi közvéleménnyel megosszák. A Népszabadságban megjelent olvasói levél szerzője egy olyan nemzetközi összejövetelről mond sommás véleményt, emleget összeesküvést, amelyen ott sem volt. Magyarországon rajta kívül senki sem beszél a jelenleg védett nagyragadozók (barna medve, farkas, hiúz), illetve további emlős fajok vadászhatóvá tételéről. Ezt a véleményt sem a szaktárca, sem a vadászati érdek-képviseleti, de a civil szervezetek sem osztják. A levélíró szerint a szakmai szervezetek hazudnak, adataik hamisítványok, és kizárólagos céljuk, hogy minél több faj vadászható, trófeái eladhatóak legyenek. Vélhetőleg a fő probléma az, hogy az említett úr nem tartozik egyik szakmai szervezet tagjai közé sem, vele semmilyen tudományos párbeszédet nem folytat senki. Mert ha így lenne, tudná, hogy hazánkban a ragadozó fajok vadászata alapvetően nem jelent bérvadászati bevételt, csak a legritkább esetben szerepelnek e fajok a vadászati árlistákon. Kis testű menyétfélék pedig sohasem.

Az az állítása sem igaz, hogy a 2012 februárjában megkötött, természetvédelmi és vadgazdálkodási ágazati szereplők közötti megállapodást nem előzte meg széles körű szakmai egyeztetés. Annak aláírói között a szaktárca mellett szerepel mások mellett a WWF Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese is. A vadászati és természetvédelmi szakterület közötti megállapodás szakmai konszenzuson alapul, amely természetvédelmi szempontból is egyértelműen előnyös. A böjti réce és a barátréce után a csörgő réce, a kerceréce és a menyét is felkerült a védett fajok listájára. Alaptalannak bizonyultak azok a félelmek, amelyek a vadászható állatfajok körének bővítését vetítették előre.
A széles körű szakmai egyeztetési, véleményezési folyamatba, a nemzetközi és hazai szakmai és társadalmi megbecsülésnek örvendő tudósok körébe nem tartozik Gera Pál, akinek hatásvadász, szakmai hozzáértést nélkülöző, a vadgazdálkodással kapcsolatos folyamatokban tájékozatlan írásai arról árulkodnak, hogy nincs a tudomány, az elismert nemzetközi kutatások eredményeinek birtokában. Kellő szakmai felkészültséggel nem állítaná ugyanis, hogy Magyarországon kedvére kereskedhet bárki a washingtoni egyezmény különböző pontjainak szabályozása alá tartozó trófeákkal. Vagy például nem kürtölné világgá azt a valótlanságot, hogy: „hamarosan a parlament elé kerül az új vadászati törvény tervezete, ami pedig az eddig kiszivárgott részletek alapján felteszi a koronát a vadászok és kiszolgálóik fejére”. Ezzel szemben a Vidékfejlesztési Minisztérium munkatervében ilyen jellegű jogszabály-előkészítési feladat nem szerepel, és a tárca nem is kapott erre felkérést.

Komolytalan továbbá az olvasói levél írójának azon állítása is, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium több szakmai főosztályához intézett kérdéseire, felvetéseire nem kapott választ. Igazolható, hogy beadványaira több esetben elektronikus úton, máskor pedig levélben kapott tájékoztatást. Alaptalan vádaskodásai, mint a szélmalmok lapátjai, nem legyőzhetetlenek. Ezúttal a szakmai tudás, a valós társadalmi érdekek, a tudományos megalapozottság teríti le az öncélú páváskodót.
Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodája

 Gera Pál viszonválasza
A publikációimat azért Gera Pál néven jegyzem, mert így hívnak, ha ez a tárcánál netalán értetlenséget is vált ki.
Viszont nem értem, hogy milyen a tárcát érintő hamis megnyilatkozásokat vetnek a szememre, mert erre a közlemény nem tér ki. Tény, hogy a kormányváltás óta több levelet is címeztem a minisztériumba (mint tettem ezt a szakmai munkám során a rendszerváltás óta regnáló minisztériumi illetékeseknek, függetlenül attól, hogy ki kormányzott), de egyszer sem vádaskodtam, hanem felvetettem, illetve kezdeményeztem szakmai programokat. Választ 2010 tavasza óta mindössze kétszer kaptam, egyet elektronikus levél formájában, egyet postai úton, és mindkét levélben arról értesítettek, hogy egyetértenek az általam írottakkal, de a legtöbb megkeresésem valóban válasz nélkül maradt. A CIC közgyűlését nem illettem nemtelen szavakkal, hanem egy, a tanácskozásról beszámoló hír kapcsán cáfoltam azt, hogy a vadászat első számú eszköze a fenntartható természetvédelemnek. Ez bántóan hamis állítás. És hogy sértő az a kijelentésem, miszerint idehaza bizony a kisragadozóinkat a jövőben vadászni kívánják? Túlságosan is egyértelmű a tendencia, hiszen már úgynevezett ragadozógazdálkodási modell keretében kutatják e fajokat. Erre a tárca nem tér ki, ami érthető.
Való igaz, ma már nem tartozom egyetlen szakmai közösséghez sem, tudományos fokozatom sincs, sőt még idegen nyelvet sem beszélek, de múltbéli aktív és a mostanában már inkább inaktív tevékenységem, a végzettségem és a sok évtizedes tapasztalatom talán elégséges ahhoz, hogy véleményt mondjak. Bizonyítja ezt az is, hogy a szakmai honlapomon megtalálható tanulmányokat, könyveket nagyon sokan megnézték, letöltötték. A tárca személyeskedhet, vádaskodhat, de a tények tények: a vadászat, köszönhetően politikai és gazdasági érdekcsoportok összefogásának, hazánkban másodrendűvé degradálta a természetvédelmet.

Forrás: Népszabadság