Rudolf trónörökös egyetlen nap harminc rétisast lőtt; IV. Károly levelét megírta. Az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási szakosztály 2008. április 10-én egynapos szakmai látogatást tett mintegy negyven fő részvételével Ausztriában. A határ túloldalán található Grenzlandhof fogadóban létrejött találkozást követően az osztrák vendéglátók felvezetésével, konvojban haladtak a gépkocsik Eckartsau-ba, az egykori császári vadászkastélyba, ahol jelenleg az Österreichische Bundesforste AG központja található.
A kastélyra vonatkozó első írásos emlék 1180-ból származik. 1720-ban alakították ki az épület jelenlegi pazar barokk stílusát.
1760-ban, Mária Terézia férje, lotharingiai Franz Stephan szerezte meg a kastélyt, de a császárnő halálát követően beomlott, így a déli és a keleti szárnyat lebontották. Száz évvel később Ferenc Ferdinánd trónörökös építette újjá a kastélyt, és a képek tanúsága szerint szívesen időzött ott vadászatai során.
A kastélynak nagyon fontos magyar vonatkozása is van, hiszen IV. Károly magyar király ennek az épületnek a falai között töltötte utolsó hónapjait Ausztriában, és itt írta meg 1918. november 18-án lemondó nyilatkozatát a magyar trónról, pontosabban a kormányzásról. 1919. március 23-án innen ment Svájci száműzetésbe. A kastély néhány nappal később állami tulajdonba került.
IV. Károly lemondó nyilatkozata a magyar államügyek intézéséről
Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mély háború keletkezésében semmi részem nem volt.
Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.
Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja.
Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.
Károly
Az eredeti pompájában helyreállított kastélyban az államerdészeti társaság központján kívül múzeum, műemléki könyvtár, trófeakiállítás és bemutatóterem működik.
A mintegy 460 főt befogadó termekben magánosok és szervezetek tartanak ünnepségeket.
A kastély bejáratánál a Duna-Auen Nemzeti Park Igazgatóság vezetője, Gottfried Pausch fogadta a csoportot. Bemutatta a munkatársait, Pichler Gernott, Christian Luppert, Ernst Meyer és Werger Erich urakat.
A könyvtárban vetített képekkel illusztrált előadást tartottak a Duna két partján, az árterületen elterülő nemzeti park működéséről, vadgazdálkodásáról.
A nemzeti park Ausztriában nem önálló szervezeti egység, hanem az államerdészeten belül, sajátos működési formájú erdőgazdaság.
Amint azt a vendéglátók elmondták, kapóra jött a lehetőség a nemzeti park létrehozására, hiszen, mint erdészeti gazdasági egységnek meg voltak számlálva napjai, nem tudott nyereségesen gazdálkodni.
Jelenleg évi egy millió látogatója van a nemzeti parknak. Területük egy része a bécsi önkormányzat közigazgatása alá tartozik. Amint fentebb már említettük, a terület 1919-ig a Habsburg család tulajdonában volt, majd az állam tulajdonába került, s ma az Österreichische Bundesforste AG kezeli.
A nemzeti park működési területe mintegy 9300 hektárra terjed ki. Ennek a fele állami erdő, egynegyede Bécs városé, a többi önkormányzaté és magánbirtokosoké. A terület mintegy 36 km hosszan nyúlik el a Duna mentén, két oldalt, 1,5 km szélességben.
Korábban az ártéri erdők használata volt a meghatározó a gazdálkodásban, ám 1996, a nemzeti parkká alakulás óta a természetvédelem áll a középpontban.
Ismert, hogy 1984-ben az akkori Österreichische Donaukraftwerke AG vízierőművet kívánt építeni a nemzeti park területén található Hainbuger Auban. A civilek által szervezett tömegtiltakozás és a rendőri beavatkozás nagy nemzetközi érdeklődést és tiltakozást váltott ki, míg végül a tervet ejtették. (Ezután került előtérbe a Bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer kiépítése.)
Ezt követően, 1985-ben döntött egy kormánybizottság a nemzeti park létrehozásáról, amit végül 1996-ban alapítottak meg.
Elmondták, hogy az ártér életét, gazdálkodását elsősorban a Duna áradása, vízhozama határozza meg a többi Duna menti erdőhöz hasonlóan. A maximális vízmozgás eléri a 6 métert.
A természetvédelmen, a vadgazdálkodáson kívül tevékenységük fontos része a környezetpedagógia is.
A természetvédelmi tevékenységük eredményei között elmondták, hogy a rétisas három éve ismét fészkel a területükön. Érdekességként említették azt a vadászatot – a XIX. század végén –, amelyen Rudolf trónörökös egyetlen nap harminc rétisast lőtt. Tette ezt annak ellenére, hogy Alfred Brehm a barátai közé tartozott, s a trónörökös számos ornitológiai témájú cikket publikált.
A nemzeti park különleges keretfeltételek szerint működik, mely szabályokhoz alkalmazkodik a vadászat és a látogatás rendje is. Az egymilliót is meghaladó látogató létszám komoly terhelést jelent a park számára. Ez a nyomás még éjszaka is érezhető, ami különösen zavarja a vadat.
A nemzeti park vezetője elmondta, hogy az átszervezés idején, nagy változásokon ment keresztül az erdészet, ami jelentős létszámcsökkentéssel is járt. Jelenleg két erdőmérnök és hat erdész dolgozik náluk. A szervezet nem területi, hanem funkcionális elvek szerint működik. A fakitermelés minimális, és csak természetes felújítással erdősítenek.
Az átalakulást a környékbeliek egy népszavazás alkalmával hevesen ellenezték, 75 százalékuk tiltakozott, mivel a korábbi gazdálkodási lehetőségek szűkülésétől, a fürdés és a horgászás korlátozásától, valamint a nagyarányú turista forgalomtól féltek.
A nemzeti park és a környező területek között nincs éles határvonal. Ezzel szemben a vad élőhelyét vonalas létesítmények szabdalják részekre, így az évszázadok alatt kialakult hosszú, nagy váltókat a vad már nem használhatja. Ezért számos zöldhidat építettek a vad mozgásának elősegítésére. Tervet dolgoztak ki a korábbi nagy váltók helyreállítására. Ennek az elképzelésnek erős konkurensei az autópályák és a települések fejlesztési tervei.
A Duna-Auen Nemzeti Park Igazgatóság vadászati rendjének bemutatásakor elmondták, hogy a vadgazdálkodás tízéves üzemtervek szerint folyik.
A nemzeti park együttműködik a helyi vadásztársaságokkal, valamint az ellenőrzést gyakorló mezőgazdasági hivatallal.
A nemzeti parkokra nem minden esetben érvényes az osztrák vadászati jog, amely tartományonként változik. A dunai nemzeti park esetében érvényesek az osztrák vadászati jogszabályok.
A nemzeti park területén a vad és a növényvilág egyenrangú, egyik sem élvez prioritást. Ez a nemzeti parkoknál általában nem így van.
A szarvasgazdálkodás irányítása érdekében 600 mintaterületet ellenőriznek.
A nemzeti park és a környező területek vadászati terveit összehangolják, a csülkös vad kilövési terveket évről évre közösen állítják össze. A tarvadat vadásszák elsősorban,
a hím egyedek közül pedig a fiatal bikákat veszik ki. A kiválasztásnál nem a trófea a döntő.
A környező mezőgazdasági területeket is beleértve mintegy 50 ezer hektáron működnek együtt a vadásztársaságokkal és földtulajdonosokkal.
A területen 600 szarvassal számolnak, de tudják, hogy ennél lényegesen több van. Mivel nincsenek etetők, nem tudják pontosan számolni a vadat.
A szarvasok élőhelyének, mozgásának alapos megismerése érdekében telemetriai vizsgálatokat végeznek, a bécsi területen adóvevővel láttak el állatokat. Az első megállapításuk az volt, hogy a sok etetés miatt viszonylag kicsi a mozgásterületük. Ennek ellenére két szarvasuk Szlovákiába „kirándult”, ahol sajnos golyó általi „balesetet” szenvedett.
Az osztrák szakemberek elmondták, hogy a szomszéd országban általában tilos a vad etetése. Emiatt a mezőgazdasági területekre szorul a vad. Ez a szomszédos vadászterületek bérlőinek kedvező.
Az osztrák szarvasállományt sem kíméli a májmétely. 24 egyedet találtak, amelyet az amerikai óriás májmétely fertőzött meg. A két nagy árvíz idején a törpe iszapcsiga, mint köztesgazda terjesztette. A védekezés egyik lehetséges módszere, hogy a csiga számára kedvezőtlen élőhelyet kell teremteni.
A betegség felszámolása a szakértők szerint lehetetlen. A beteg állatok kezelésére pedig nincs elegendő pénz.
A másik súlyos betegség a vaddisznót tizedelő sertéspestis. 2004-ben volt utoljára pestises esetük, azóta lecsengett a járvány.
A szaporulatot a Duna tavaszi áradása szabályozza, általában megfelezi. Idén jól alakult a vaddisznó utánpótlás.
A vaddisznót úgynevezett számoló-hajtó vadászaton igyekeznek számba venni, amikor is mintegy 50 puskás írja az elé került vadat. Évente két alkalommal tartanak vadászatot.
Emiatt a vad nem fél, és jók az eredmények.
A területükön kizárólag 1-4 éves tarvadat és bikát, egyéves őzbakot és vaddisznót lőnek. Rókát, borzot, fácánt, kacsát nem. Ez is a kölcsönös megállapodás részét képezi a szomszédos területek bérlőivel. A trófeákat pedig közcélra ajánlják fel.
Két vadászati módot alkalmaznak, a lest (kizárólag a személyzet gyakorolja) és a leshajtást, amely lassú terelő vadászat. Ez utóbbi nyilvános, de csak szigorú vizsga után vehetnek részt a vadászok. Minden évben lövészvizsga: 100 méterre, őzbak céltáblára két lövést kell leadni 30 mp különbséggel, és legalább 8-ast kell lőni. Aki megbukik, egy évig gyakorolhat.
A vadászatokra a nagy turista látogatottság miatt általában éjszaka kerül sor.
A vadászati lehetőséget évente sorsolják, tehát nem az anyagi lehetőségektől függ.
A bevételt a vadhús képezi, amit azonban le kell adniuk.
A szakemberek elmondták, hogy a környező mezőgazdasági területek bérlői olyan szerződést írnak alá, amelyben kikötik, hogy tűrniük kell a vadkárt.
A ForestPress kérdésére a nemzeti park vezetője, Gottfried Pausch elmondta, hogy a közönségkapcsolatok ápolására a szervezet elsősorban saját médiumait – kiadványokat, honlapot – használja, és fontosnak tartja a látogatókkal folytatott közvetlen kommunikációt.
A kastély korábbi gazdasági épületét erdei iskolai bemutatóvá, laboratóriummá alakították át. Szállás nincs, hanem az udvaron felállított sátrakban alszanak az iskolások. Az erdei iskola évente mintegy ezer – elsősorban Bécs környéki – iskolást fogad, ahol két éjszakát töltenek el. Ausztriában körülbelül 30 erdei iskola működik.
A találkozó végeztével Haraszti Gyula, a szakosztály titkára megjegyezte, hogy irigyeljük a szomszédok helyzetét, mivel ők már túl vannak azokon a lépéseken, amiket a magyar erdészeknek még ezek után kell megtenniük. Elsősorban az erdészet, vadászat és a természetvédelem kapcsolata terén. Ezt az egyensúlyt itt egy szervezeten belül és a fejekben is sikerült megvalósítani. Ez a tanulmányút – reményei szerint – egy hasznos kapcsolat kezdete lehet, – mondta végezetül a szakosztály titkár, és kifejezte köszönetét a szervezést vállaló Törzsök Gyulának, a KAEG Zrt. fővadászának. Z.Z.
