Az Országos Magyar Vadászkamara Zala megyei Területi Szervezete Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága a Zala megyei Vadászszövetséggel, a Zala megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságával és a Zalai Gímszarvasért Alapítvánnyal közösen szakmai tanácskozást szervezett, melynek egyetlen témájául a vadkárral kapcsolatos gondok, problémák megvitatását, a jogi háttér megvilágítását választották a szervezők. Június 7-én fél tízre az érdeklődő vadászati tisztségviselők, hivatásos vadászok és mezőgazdasági vállalkozók zsúfolásig megtöltötték a Vadászkamara székházának tanácskozó termét. - Rég nem voltunk itt ilyen sokan! - mondogatták egymásnak a zöldruhások, és hozzátették, hogy új információkat, megoldási lehetőségeket várnak a meghívott szakértő előadóktól, esetleg még egymástól is.A résztvevőket Dr. Nádor László az OMVK Zala megyei Területi Szervezetének elnöke köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy ilyen nagy létszámban jelentek meg a vadászatra jogosultak a fórumon, ami azt bizonyítja, hogy helyes a témaválasztás, és a tanácskozás nagyban segítheti az érintetteket a vadkárral kapcsolatos szemlélet formálásában, az új megoldások keresésében. A megnyitót követően Feiszt Ottó az OMVK elnöke, a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság tagja mondott rövid felvezetőt a tervezett szakmai előadásokhoz. Hangsúlyozta, a magyar vadásztársadalom legnagyobb gondja, minden mást megelőző problémája az egyre fokozódó mértékű vadkárokból adódó térítési kötelezettségek teljesítése, illetve a károk megelőzésének, csökkentésének lehetőségei, a korszerű védekezés alkalmazásának pénzügyi és egyéb korlátai. Utalt a belterületi- és zártkerti vadkár kezelésének jelenlegi tarthatatlan gyakorlatára, a „vis major” helyzetekből adódó kivédhetetlen vadkárok /idei márciusi hó/ térítési kötelezettségére. Leszögezte, hogy a magyar vadkártérítési gyakorlat Európában példátlan anomáliákat mutat, és ezen az új Vadászati Törvényben mindenképpen változtatni szükséges.
Első meghívott előadóként Varga István igazságügyi szakértő a vad által károsított területek helyszíni szemléivel szemben támasztott követelményekről, valamint a térinformatika alkalmazásáról a helyszíni szemlék során témakörben adott átfogó, részletes tájékoztatást. Elöljáróban elmondta, hogy ebben ez évben – különböző körülmények hatására, /kedvezőtlen tavaszi időjárás, terményárak várható csökkenése ,/- növekedni fog a gazdák kártérítési igénye. A vadászatra jogosultaknak szakmai és jogi téren fel kell készülniük az igények fogadására, jogszabályokon alapuló tárgyalásokra. El kell érni, hogy a megegyezés minél több esetben a tábla szélén szülessen meg, ne kerüljön sor hosszadalmas és kétes kimenetelű közigazgatási és bírósági eljárásokra. A gazdák meggyőzésének feltétele, hogy a vadászatra jogosult ismerje a kárfelmérés módszereit, a mintavétel szabályait, a szükséges számításokat. Bizonyos területnagyság felett kifizetődő a korszerű GPS technika bevetése, ami ma már megfizethető szolgáltatásként igénybe vehető. Az így végzett kárbecslések digitálisan rögzítettek, bíróságon is bizonyító erejű adatokat szolgáltatnak. Ha nincs egyezség a tábla szélén, akkor következik a hatósági eljárás, amelyben első fokon a jegyző, másodfokon a bíróság illetékes. Ilyen esetekben a felperest bizonyítási kényszer terheli. Ha a vadászatra jogosult rendelkezik GPS adatfelvételen alapuló dokumentációval, akkor a siker nagyobb esélyével nézhet a bonyolult jogi procedúrák elébe. Az előadó végső konklúzióként leszögezte, hogy a mai körülmények között követelmény a vadászatra jogosult felkészültsége a vadkárbecslés kezeléséhez, „legyen képben” a jogszerű eljárásokat illetően. 50 hektár vagy milliós kárösszeg esetében érdemes térinformatikai/GPS/ eljárásra alapozni a kárfelvételt.
Ezt követően Kása Róbert igazságügyi szakértő a vad által a mezőgazdaságban okozott kártételek rendezésének jelenlegi gyakorlatáról, a kármegelőzés, csökkentés lehetőségeiről szóló előadásával gyarapította a szakemberek ismereteit. Bevezetőjében elmondta, hogy véleménye szerint a vadkárbecslés kérdésében a vadászatra jogosultak és a termelők gyakran híján vannak a szükséges törvényi, eljárásjogi ismereteknek, sőt esetenként a jegyzők tájékozottsága is kívánni valókat hagy maga után. A vadkár törvényi meghatározása viszonylag széles körben és kellő mélységben ismert a vadászatra jogosultak és a termelők körében egyaránt. A vadkár megtérítésének kérdésében már jóval hézagosabbak az ismeretek, nagyobb teret kapnak a helytelen egyéni, a jogszabályokkal ellentétes értelmezések. A Vadászati Törvény 78.§-a egyértelműen rendelkezik a vadkár megelőzésének kötelezettségéről a vadászatra jogosultak irányában. Gyakran tapasztalható azonban, hogy a gazdálkodók figyelmen kívül hagyják saját kötelezettségüket a védekezés folyamatában. A vadkár megállapítására és rendezésére három különböző lehetőség létezik: - A legegyszerűbb, és mindkét fél számára a legolcsóbb a megegyezés, ami akár a tábla szélén is lehetséges. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a károsult a jegyzőhöz fordulhat jogorvoslatért, aki öt napon belül mérlegelés nélkül, közigazgatási eljárás keretében, köteles szakértőt kirendelni a kár megállapítására. Végül a harmadik - bonyolult, lassú és drága - út a bíróságra vezethet, amit a feleknek csak végső esetben érdemes kezdeményezniük. Fontos tudni, hogy mindkét fél kérhet szakértőt, azonban a jegyző nem köteles őt elfogadni. Az igazságügyi szakértő nem utasítható, szakvéleménye tárgyi bizonyíték, amely a kirendelő kérdéseire adott válaszokból áll. A magánúton felkért szakértő szakvéleménye a bíróság előtt egyenrangú a hatóság által kirendelt szakértőével. A jegyző a szakvélemény birtokában egyeztetést kezdeményez a felek között. Ha nem jön létre megegyezés, akkor az érintettek bírósághoz fordulhatnak, amely általában hosszadalmas eljárásban ítéletet hoz az ügyben. Az előadó a továbbiakban részletesen ismertette az igazságügyi kárszakértő munkavégzésével szemben támasztott jogszabályi és etikai követelményeket. Részletezte a szakértői munka folyamatát, a szükséges dokumentáció elemeit, a kár megállapításának módozatait, az új módszerek előnyeit. Tájékoztatója befejező részében foglalkozott a vadkár elhárítás lehetőségeivel, nem követendő negatív példaként említette a „zöldhajtásokat” azok fokozott balesetveszélyessége miatt. A mechanikai eszközök alkalmazásának előnyeit és hátrányait taglalva a szakértő megerősítette az általános vélekedést:- Nem lehet mindent bekeríteni, mert ezzel csak kisebb területre nyomjuk össze a vadat, ahol a károkozás sokszorosára fog növekedni.
A tanácskozás harmadik előadásának címe: - A vad által az erdőgazdaságban okozott mennyiségi és minőségi károk alakulása. A károk becslésével, a kárviselés megosztásával kapcsolatos jogszabályi előírások.
A téma előadója Dr. Páll Miklós erdőmérnök, igazságügyi szakértő bevezetőjében elmondta, hogy erdei vadkárról csak fatermelő erdőkben beszélhetünk. A telepítésekben, erdősítésekben a rágás- és hántás jelenti a kárt. A vadkár fogalmának kérdésében ellentmondás látszik a Vadászati Törvény és annak Végrehajtási Utasításában található meghatározások között. A Vh. ugyanis leszűkíti a kár keletkezésének helyét az erdősítésekre, holott a Vtv. szerint kár az erdőben bárhol keletkezhet. A Vh. a vadkárnak két típusát különbözteti meg. Létezik mennyiségi vadkár, amikor makkfelszedéssel, túrással, rágással a csemeték megsemmisülése következik be. Megjegyzendő, hogy a makkfelszedés ténye gyakorlatilag bizonyíthatatlan, mivel az egerek is okozhatnak hasonló kárt. A másik típus a minőségi vadkár, amikor rágás, hántás következtében fejlődésében esik vissza az erdősítés. Felvetődik a kérdés, hogy az erdei vadkárok nagyságrendjéről rendelkezik-e a szakma megfelelő ismeretekkel? Sajnos hiányosak az adatok, aminek okait elsősorban a ritkán alkalmazott felmérésekben, és az erdőgazdálkodók laza adatszolgáltatásában kell keresnünk. Ha az erdészeti szakszemélyzet vadkárt jelez az Erdészeti Hatóság felé, akkor hivatalból vizsgálatot indít. Ha a rágáskár 3o%-ot meghaladó, akkor 20 ezertől 200 ezer Ft-ig terjedő hektárra vetített vadvédelmi bírságot köteles kivetni, hántásnál pedig az összeg 50 ezer Ft, és ha a kártétel ismétlődik, akkor az összeg duplájára emelkedik. Zala megyében a bírság összege három év alatt másfél szeresére nőtt/mintegy 9,5 millió Ft/, ami a vadkár növekedését bizonyítja. Az erdei vadkár becslésének, a kárérték megállapításának menete megegyezik a mezőgazdasági károknál már említett gyakorlattal. A kárösszeg megállapításának alapja az erdő értéke, amit a szakértő állapít meg, a költségérték táblázat felhasználásával. A kármegosztásnál a szakértő a jogszabály alapján a 95%-5%-os gyakorlatot alkalmazza, amitől a bíróság eltérhet.
Az előadó a befejező részben foglalkozott a vadkárelhárítás lehetőségeivel is. A lassan fáradó hallgatóság körében nagy derültséget keltett, amikor a védekezést illusztráló fotók között felvillant egy méretes golyós lőszereket ábrázoló felvétel is. –Íme a legjobb vadriasztó! - hangzott Páll Miklós rövid kommentárja. Végszóra azt is megtudhatták a fórum résztvevői, hogy jelenleg Zala megyében 612 km vadvédelmi kerítést tart nyilván a hatóság, és ez még mindig csak az erdősítések 28%-át védi valamilyen mértékben.
Az előadásokat követő konzultáció keretében a jelenlévők kérdéseket tettek fel a kárszakértőknek, amelyek nagyobb része a szakértői munka pénzügyi hátterét feszegette. A tanácskozásról távozó vadászati szakemberek elejtett megjegyzései arra engednek következtetni, hogy sok hasznos információhoz jutottak a szakértők jóvoltából, és nagyobb önbizalommal tekintenek a jövő vadkár ügyei elé.
Forrás: Zalai Vadászkamara
