A két rendezvény – a falu- és a vadásznap – csak ebben az évben „talált egymásra”, és sikerének eredményeként kétszer annyi közönséget vonzott.
Voltak, akik csak a falunapra számítottak, kellemes meglepetés volt számukra a vadászati kiállítás, amelynek gazdag látnivalójára a gyerekek unszolták a szülőket. A múltra is gondolva emléktáblát avattak, s a gazdag művészi műsor két napon át pergett.

Új iskolaszárny
Árkos mind a négy magyarországi testvértelepülése – Mezőtúr, Polány, Magyar­bánhegyes és Báta – tiszteletét tette a falu ünnepén, amelynek ebben az évben hármas hozadéka volt: az új iskolaszárny avatója, Kiss Ernő emléktáblájának leleplezése és az első közös vadásznap.
A közös megnyitón az öröm és a megelégedés hangján szóltak. Máthé Árpád polgármester azért, mert önerőből sikerült megépíteni az iskola új szárnyát, Keresztély Irma főtanfelügyelő és Hunyadi Olga, a Gelei József-iskola igazgatója azért, mert bővült és életképes marad Árkoson a nyolcosztályos intézet, Rétyi Csaba, a Kőröspataki Vadas Va­dászcsoport felelőse pedig azért, mert egyre gazdagabb trófeagyűjteménnyel tud a közönség elé lépni a 26 tagból álló csoport. Mezőtúr és Polány testvértelepülések polgármestere, Herceg Zsolt és Ellenberger Tamás nemcsak a közönséget, hanem az évente sokasodó árkosi baráti és ismeretségi körüket is köszöntöttek. Az iskolaavató után fellépett a Régeni Áron Dalárda, majd az aprók táncháza.

Emléktábla-avatás
A Kiss Ernő utcában gyűltek össze a hivatalosságok és a környék lakói, hogy leleplezzék és megkoszorúzzák a település jeles szülötte, dr. Kiss Ernő (1887–1918) tanár, geológus, az első világháború mártír főhadnagya emléktábláját.
Ez régi adóssága volt a községnek – hangsúlyozta Máthé Árpád, a község polgármestere, aki az ünnepelt életéről beszélt. Kiss Ernő, a közeli rokon, Árkos község alpolgármestere elmondta: a tudós és katona portréjával ellátott emléktábla Kiss Ernő halálának 95. évfordulója alkalmával került fel szülőházára, amelynek mestergerendáján az 1844-es évszám olvasható. Kiss Ernő A Baróti-hegység krétakori képződményei című disszertációjával nyerte el a kolozsvári egyetem doktori címét, és a cserelői márgákban talált, megkövült ős lábasfejű fosszíliák (ammoniteszek) révén került be neve a magyar földtani és őslénytani irodalomba – jelezte e sorok írója, aki Kiss Ernő tudományos munkásságát ismertette. Tagjává választotta a Királyi Magyar Természettudományi Társulat. A fronton szerzett betegségével akkor került a kolozsvári katonakórházba, amikor tagjainak soraiba választotta a Magyarhoni Földtani Társulat. 1918-ban helyezték örök nyugovóra az árkosi temetőben.

Vadászok bemutatója
Rendkívül gazdag vadászati kiállítással, sorrendben a hetedikkel lepte meg a közönséget a Vadas vadászcsoport, amelynek küllemi és szellemi-didaktikai értékét a Rétyi Csaba csoportfelelős gyűjteményéből való preparált afrikai és ázsiai nagyvadak (antilopfajták, kafferbivalyok) egyedei is gazdagították. A hazai állatfajokat – nagy- és kisvadakat (szarvas, őz, vaddisznó, farkas, róka, hiúz, vadmacska, siketfajd stb.) – id. Kisgyörgy Sándor, a csoport vadászmestere mutatta be, és elmondta: a kőröspataki területen elejtett vadak trófeái között arany- és ezüstérmesek is vannak. A kiállított ezüstérmes hiúzt fia, ifj. Kisgyörgy Sándor ejtette el. A trófeákat, koponyákat, kitömött-preparált állatokat, állatfejeket természetes környezetükbe helyezte a kiállítás mestere, Mol­nár Csaba, a szakszerű magyarázatokat pedig Mihály Zsolt vadász szakember szolgáltatta, a bemutatót diavetítőn is követni lehetett.

„Volt alkalmam eljutni szibériai vadászatra is, ahol sikereim is voltak – mesélte Rétyi Csaba –, az Afrikában elejtett példányokat Tanzániában kerítettem puskavégre. Szeretem ezt a különleges, nemes hobbit, 20–21 évvel ezelőtt vettem puskát a kezembe. Közelebb akarjuk hozni egy keveset az embereket a vadászathoz, mert a hétköznapi ember azt hiszi, hogy a vadász állatgyilkos. Szerveztünk vadászkutya-bemutatót, és céllövősátrat is állítottunk.”

A vadak jellegzetes hangját és a csalisípokat Molnár Zsolt mutatta be a meglepően népes érdeklődőnek. A vadászok azokra a vadásztársaikra is gondoltak, akik már nem lehettek közöttük, az emlékezés virágait helyezték el Jáger Vilmos és Váncsa Árpád egykori jeles árkosi vadászok síremlékére. A helyben árusított tombolajegyek tétje egy süldő vaddisznó és egy őzbak volt. A délutánt és az este hangulatát a zenés számok tuningolták: fellépett a lécfalvi Nemere együttes (koreográfus: Oláh Mihály), énekelt a sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok Őszi­rózsa dalköre. Befejezésül a magyarországi dance-pop együttes, Kristóf Kati és Milán, a Nóta TV sztárjai léptek fel, s tábortűz és tűzijáték volt az éjszakában.

Forrás: Háromszék.ro