Újudvar - Egy pár éve esett, 14 kiló 40 dekás gímszarvas-trófea révén a világranglistán hetedik, a magyaron harmadik helyen szerepel a Hubertus Vadásztársaság területe. A falujárás során mélyebben megismert szerveződés az ötvenes évek óta létezik.

A 87 tagot számláló társaság (többségük környékbeli, de budapesti, sőt, kaliforniai illetőségű vadászuk is van) 12 ezer hektáron folytat vadgazdálkodást. Az elmúlt évük jól sikerült: bár a megyében több lett a társaság, s így a területek csökkentek, az újudvariak bővülni tudtak, s ráadásul nyereséggel zárták az évet.
- A dolog alapvetően azon fordul meg, hogy sikerül-e a vadállományt megfelelő szinten tartani, hogy a szaporulat ne szaladjon el, hogy a vadkár ne nyomjon agyon minket - fogalmazott Kiefer Károly, a Hubertus elnöke. - Őzzel és szarvassal e szempontból nincsen gondunk, a nagy kérdés már tavaly is az volt, hogy a vaddisznóállománnyal mit tudunk kezdeni. Érkeztek és érkeznek a jelzések a vadőröktől, hogy az elmúlt könnyű teleknek köszönhetően túlszaporulat van a vadból, de remélem, a kérdés kezelése szempontjából idén legalább olyan sikeresek leszünk, mint 2007-ben. Sok mindent meg is teszünk ezért, a legkevesebb az, hogy a jó munkáért év végén jutalmazott tagtársak valamennyien süldőkilövési lehetőséget kaptak.

Ez a bizonyos jó munka egyébként a Hubertusnál nem ritka, az elnök összetartó, jó társaságként jellemezte csapatát. Érdek- és nézetkülönbségek persze vannak, de örvendetesen népes az az aktív mag, melynek tagjaira minden munkánál számítani lehet.
- Most kezdődik az őz-szezon, éppen ma érkeztek az első vendégvadászok - mondta keddi találkozásunkkor Kiefer Károly. - Ez számunkra is nagyon izgalmas időszak, szerintem haza sem megyek, míg meg nem jönnek az első portyáról, nagyon kíváncsi vagyok, milyen zsákmánnyal indul az idény. A gazdálkodásunk szempontjából is nagyon fontos a vadásztatás, s ahhoz, hogy a kiterjedt vendégkör fennmaradjon (Európában nehezen tudnék országot mondani, ahonnan nem volt még vendégünk, de akadt kuncsaft más földrészekről is), évről évre kellenek a szép trófeák.
Az elnök az év fontos kérdéseként említette az M7-es autópálya elkészültét, illetve azt, hogy az út milyen hatással lesz a vadállományra. A Hubertus gímszarvasai zala-somogyiak, két megye erdeiben kalandoznak, s csak remélni lehet, hogy ebben nem zavarja meg őket a sztráda.
- Örülök, hogy a most készülő, nagyrécsei részen aluljárókat építenek a vadnak, ezeket szerintem sokkal inkább használják majd, mint a pálya feletti hidakat - véli Kiefer Károly. - Ugyanakkor aggódom kicsit a kerítések miatt: ha a szarvas istenigazából megindul, simán leküzdheti ezeket a dróthálókat
S ha már itt tartunk: a vadelütésekből származó kárigények ma is folyamatosan jelentkeznek a társaságnál, bár leginkább hiába. A már sok éve érvényes szabályozás szerint a vadgazdálkodót csak akkor terheli kötelezettség az ügyben, ha tett a baleset bekövetkeztéért - például a vad hajtóvadászat során űzve került a kerekek alá. A rapsickodást firtató kérdésre az elnök félmosollyal válaszolt: kiirthatatlan, sőt, terjedőben lévő jelenség, mind a sokszor embertelen hurkos, mind pedig a puskás módszerrel. Ez ügyben az egy-két sikeres elfogást azért évről évre produkáló vadászok szerint nagy lépést jelentene, ha a törvényeink külön alakzatként (és persze magasabb büntetési tétellel) vadorzásról is rendelkeznének - mert ma csak lopásért kell felelnie annak, akit nyakon csípnek.
A jó vadászterületek pedig a feketézőknek is csábítók.

Forrás: Zalai Hírlap