Minden évben az egyik kedvenc ünnepem november 3-a, Szent Hubert napja, amikor a szomorú Mindenszentek után hivatalosan is megkezdődik az izgalmakban bővelkedő vadász szezon. Érdekes módon Szt. Hubert/usz tisztelete elsősorban ÉNY-Európában terjedt el (van egy Szent Hubert nevű városka is Luxemburg tartományban) a vadászok, lövészcéhek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok körében. Belgiumban pl. ezen a napon a vadásztársaságok országszerte megrendezik a Szt. Hubert napi vadászatot, ami úgy kezdődik, hogy a vadászok vadászebeik kíséretében, a róla elnevezett templomokhoz vonulnak, majd lovon ülve felsorakoznak, hogy a pap megáldja az állatokat. A szertartás fontos része a mastellen nevű kenyéráldás is (melyet a hollandok és a belgák is maguknak tulajdonítanak). Ennek megtörténte után, a vadászkürtök érces hangja megadja a jelet a vadászat megkezdésére. Az általában három napig tartó hajtóvadászat során aztán gasztronómiai élményekben bőven válogathat a vendég, az ízletes szarvas, őz, vaddisznó és fácán pecsenyék mellett, nagy keletje van az erdei gyümölcsökből, bogyókból készült édességeknek, lekvároknak és a gyógynövények hozzáadásával készült különféle likőröknek is.
Ki volt Szt. Hubert?
vad2A krónikák szerint Szent Hubert a toulouse-i Charibert király unokája volt, azaz az aquitaine-ai hercegnek, Bertrandnak a legidősebb fia. A nemesifjú 656-ban Maastrichtban (Hollandiában) látta meg a napvilágot. A széles látókörű Hubert már zsenge korától kezdve rajongott a természetért és szenvedélyes vadász volt. A legenda szerint, amikor az egyik év nagypéntekén éppen kedvenc időtöltésének hódolva az Ardennekben vadászott, hirtelen felbukkant előtte egy különleges hímszarvas, agancsai között egy feszülettel. A szarvas megjelenésével egyidőben Szt. Hubert az úr hangját is vélte hallani, aki arra szólította fel, hogy térjen meg és vegye fel a kereszténységet. Hazaérkezvén ezt meg is tette. Két év múlva, amikor a felesége meghalt, végleg otthagyta a világi életet és pap lett. Először Maastricht első érsekévé választották, később a mai Belgiumba költözött, ahol 705 és 727 között Lüttich-Liége városának püspöke lett (később pedig a város védőszentje). Élete sajnos tragikusan hamar véget ért, mert 727-ben egy horgászaton megsebesült, de még így betegen is elindult egy templomszentelésre. Onnan azonban már sohasem tért vissza, mert útközben meghalt. Testét a liége-i Szent Péter templomban helyezték örök nyugalomra. Amikor több, mint egy évtized múlva, 743-ban felnyitották a sírját, Hubert püspök földi maradványait olyan épen találták, mintha előző nap temették volna el, ez a tény az egyház szemében elég volt ahhoz, hogy 825-ben szentté avassák. Ereklyéit átvitték az andoge-i (Ardennek) apátságba, melyet hamarosan róla neveztek el.
Szent Hubertet egyébként Szent Eusztákhoz hasonlóan, (akivel gyakran össze is tévesztették) leggyakrabban vadászként vadászkürttel, vadászkéssel, karddal és kutyával, agancsa között feszületet hordozó szarvas előtt térdeplő püspökként, pásztorbottal ábrázolták (A.Dürer rézmetszet, id. Jan Brueghel, Berlin-Dahlem, 1600 k.). A 15-18. században Szent Hubert kultusza főleg Lotharingiában, a Rajnavidéken és Belgiumban virágzott ki, de neve hazánkban is fel-felbukkant a különböző történelmi időszakokban. Az idők során egyébként Szent Hubert a veszettség és kígyómarás védőszentje lett.
Forrás: Konyha TV
