Két éve született az ötlet, hogy évente találkozzanak a három székely megye vadászai. Idén a Szováta melletti Iszujkában a harmadik fesztivált szervezték meg, és mint elhangzott: a mérce igen magasra van helyezve.

Igényes és gazdag felhozatal várta a Székelyföld minden sarkából érkező vadászokat, meghívottakat, de a Sóvidékről és Bekecsaljáról kilátogató érdeklődőket is. A Marosszéki Közbirtokosság székhelyén rengeteg kiállítás is várta a találkozóra sereglőket. Hatalmas sátorban és egy teremben rengeteg trófeát állítottak ki: a szarvasagancsok közül egy-egy székelyvarsági és erdőszentgyörgyi vadász büszkélkedhetett 11 kilogramm fölöttivel, míg a legnagyobb medvebőröket egy-egy székelyberei és iszujkai vadász hozta. Volt farkas, vaddisznó, hiúz, vadmacska, borz, nyest, számtalan agancs és agyar, köztük ezüst- és aranyérmes trófeák is. De a látogatókat fegyverkiállítás is várta, ahol 17. századi flintát és 19. század eleji puskát is látni lehetett, voltak vadászkések, távcsövek, vadász ékszerek, szobrok, festmények, és természetesen ruházati darabokat is vásárolni lehetett: kalap 180, ing 97, nadrág 250, táska 75, puskatok 190 lejbe került.

A vad tisztelete

Dél felé közeledett, amikor az abonyi kürtegyüttes megfújta a gyülekezőt és megkezdődött a rituálé. Az ősmarosszéki közbirtokosság, a berei Kis-Nyárád, a kibédi Crisius, a szovátai Medve vadászegyesületek és a makfalvi magánerdészet zászlait vonultatták fel, majd hat férfi vitt egy, múlt héten a közelben lőtt szarvast a színpad elé, megadva a rituális tiszteletet, majd a magyar vadász himnusza is felcsendült – a vad elejtése, halála nemcsak diadal, hanem gyász is.

Megnyitó beszédében Péter Ferenc szovátai polgármester, házigazda Marosszéki Közbirtokosság elnöke elmondta, azzal, hogy idén is megszervezték a székelyföldi vadászok találkozóját és kiállítását, újra hagyományt akarnak teremteni a vadászok találkozásának. A vadászat évezredes kultúránk része, és bűn lenne ezt nem folytatni, és nem becsülni.

Ezután a szovátai Intermezzo kórus és az abonyi kürtösök közreműködésével misét mutattak be a vadászok védőszentje, Dütich püspöke, Szent Hubertus tiszteletére. Csíki Dénes kanonok beszédében hangsúlyozta: a szent arra tanított, hogy változtassunk életmódunkon. A vad Isten ajándéka, és úgy kell vele bánni, hogy a következő nemzedéknek is maradjon.

Elismerések sora

A rendezvény fővédnöke, Kelemen Atilla képviselő azokról emlékezett meg, akik a vadásztársadalom kiemelkedői voltak az elmúlt évszázadban Maros megyében, ugyanis a vadásztalálkozóknak és kiállításoknak már az 1920-as évektől hagyománya volt 1956-ig. A marosvásárhelyi Gyulai Istvánt, Ozsvát Atillát és Grossmann Brunót említette, valamint a szovátai Boros Jenőt. Ezt követően Kovászna megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor bejelentette: a jövő évi rendezvényt ők szervezik. Az ünneplőket Semjén Zsolt és Csányi Sándor nevében is köszöntötte Benedek Fülöp, az Országos Magyar Védegylet elnökségi tagja, a Jász-Nagykun Megyei Vadászati Társulat elnöke.

Hajnalig állt a bál

A délután folyamán a színpadon a Maros Művészegyüttes, a Mezőhavas néptánccsoport és az abonyi kürtösök szórakoztatták a közönséget, de volt lövészet sonkára, repülő korongra, és vadászkutyákat is bemutattak, értékeltek. A szombati rendezvényt este pazar vadászbál zárta, de az érdeklődőket vasárnap is várták kiállításokkal és programokkal a vadászok és a szovátai szervezők.

Forrás: Székelyhon.ro