Mindannyian ismerjük a hangya és a tücsök meséjét, és azt is tudjuk, hogy az állatmesék lényege a végén elhangzó tanulságban van.
De úgy látszik, amikor a történet tanulságáról mesélt a tanító néni, egyes vadászegyesületi vezetők nem voltak az iskolában! Ezért nem tudtak időben reagálni a tudósok figyelmeztetésére, amely szerint ha nem tesznek semmit, vad nélkül maradnak.

Ez a figyelmeztetés már évekkel ezelőtt elhangzott. A klimatológusok sötét jóslata, úgy tűnik, előbb bekövetkezett, mint számítottak rá. Az észak-bácskai vadászterületek többsége apróvadas terület, az egyetlen nagyvadfaj az őz. Ha az utóbbi három-négy év vadszámlálási adatait vetjük össze, az idei nyúl- és fácánhiány várható volt. Az éghajlat változása következtében az időjárási feltételek immár nem felelnek meg sem a nyúl, sem a fácán szaporodásának.

Ebből aztán egyszerű paraszti logikával ki lehet következtetni, hogy ha nincs szaporulat és a tenyészállományt változatlan intenzitással lőjük, a vad előbb-utóbb elfogy. A folyamatot más tényezők – a nagybirtokokon alkalmazott intenzív földművelés, a vegyszerek túlzott, szakszerűtlen és lelkiismeretlen használata – annyira felgyorsítják, hogy rövid időn belül visszafordíthatatlanná válik. A nyúllal is könnyen úgy járhatunk, mint a fogollyal: végérvényesen kifogyunk belőle. Az újdonsült nagybirtokosok, akik a valamikori szövetkezeteket, állami birtokokat magánosították, és akik az állami földek nagyobb részét bérlik, elsősorban a hasznot tartva szem előtt még az aszfaltutakat is felszántanák, ha bírnák. Manapság nehezen lehet tarlót találni, mert felszántják és lepermetezik közvetlenül az aratás után. A vakmezsgyék, a szélvédő sávok már régen eltűntek. Ráadásul egyre többen szánják rá magukat a falopásra, hogy tüzelőt biztosítsanak.

A vadnak nem marad semmilyen búvóhelye, nincs hová elhúzódnia, ezért elvándorol, beszorul a városokba, vagy csendben eltűnik.

Sem a nyúl, sem a fácán – bár életképes faj – nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni a megváltozott élettérhez, mint amilyen gyorsan szeretnének az újgazdag birtokosok még nagyobb vagyonra szert tenni.

Szó ami szó, ott ahol még van nagyobb összefüggő erdőrész, ahol vannak megművelhetetlen gazos földterületek – mint Bánátban –, várható, hogy az őz mellett még a vaddisznó is megjelenik, és a jellemzően apróvadas területek nagyvadas területekké válnak. Ott, ahol ez nem lehetséges, megmarad az őz, amely úgy tűnik, kiválóan alkalmazkodott a megváltozott élőhelyhez, és az állománya folyamatosan növekszik. Persze kimagasló trófeákat, tehát jó eredményeket csak olyan egyesületek tudnak felmutatni, amelyek becsületesen és ésszel gazdálkodnak.

Forrás: Magyar Szó