Kétéves hagyomány már az Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vadásztársaságnál az évnyitó vadászat, amelyen a tagok a környékbeli egyesületek vezetőivel együtt apróvadaznak.
Idén január 4-ére esett a közösségépítő rendezvény, amely több szempontból is különösre-különlegesre, de – itt szögezem le – az előzőeknél semmivel sem rosszabbra sikeredett.

És hogy mi volt a pikantéria? Először is – miként annyi más helyen az országban – a kellemes, enyhe, tavaszias idő. De mielőtt napközben tíz fokig is felkúszott volna a hőmérő higanyszála, reggel háromnegyed nyolc körül azért még hűvös volt a levegő, épp hogy csak elkezdett felszállni a köd. „Lehet, hogy sokan nem jönnek el miatta” – mondta Schuszter János elnök, amikor a Művelődési Ház előtt állva beszélgettünk. Ki tudja, hogy a köd miatt-e, de a tavalyi 84 résztvevőhöz képest, akik közt 74 puskás volt, végül 50-en gyűltünk össze, ebből 43 volt vadász. Igaz, aki eljött, nem csalódott. A szomszédok közül a tassi Darányi Ignác Vt-t leszámítva, amelyik miként tavaly, nem tudta magát képviseltetni, a Tessedik Sámuel Vt. (Bugyi), a Kunpeszéri Gazdák Vt., Kunszentmiklosi Petőfi Vt., a Dömsödi Lobogó Vt. és a Csepel-szigeti Nimród Vt. tagjai látogattak ismét Apajra.

Az érkezőket teával, kávéval vendégelték meg a „kultúrház” nagytermében. No és persze reggelivel: egy tálcán kolbászok, sonkák kínálták magukat. „Szürke marha penészes”, „bivaly csípős”, „bresaola” – állt a kis címkéken. A reggelizőasztalnál váltunk pár szót Novák Pál polgármesterrel is, aki immár nyolcadik éve irányítja a bő 1200 lakosú települést. Ő maga nem vadászik, de a vadásztársasággal igen jó viszonyt ápol, látva benne a közösség fontos elemét és – nem mellesleg – a Nimródok szerepét a község imázsépítésében, az idegenforgalomban. Jó példa volt erre a II. Solymász Szent Hubertus Verseny is november végén. A vadászokkal együttműködési megállapodást is kötött az önkormányzat. Miután már többször hívták, Novák Pál most végre részt tudott venni a vadászatot követő ebéden, és úgy döntött: alkalomadtán egy hajtásra is eljön. Bár váltig állítja: vadászni nem fog, ez talán mégis csak idő kérdése…

Fél kilenckor Takács Dániel vadászmester tartotta meg az eligazítást. Fácánkakasra és vízivadra vadászhattunk a szárnyas és szőrmés kártevőkön kívül, nyúlvadászat ebben az idényben nincs a 6300 hektáros területen, mert az állomány ugyancsak megsínylette a tavaszi mostoha időjárást. A vadászmester kesernyés szájízzel megjegyezte: a tavalyi, kis híján százas fácánterítékben ne is reménykedjünk, hiszen kibocsátás ebben a vadászati évben nem volt, így csak a természetes állományra és a szaporulatra vadászhatunk. „Örülnék a rókának, néggyel tartozunk még az állategészségügynek” – jegyzi meg; a kártevőket a veszettség miatt kell leadni vizsgálatra, miután a betegség Kecskeméten is felütötte a fejét.

A hivatalos – de nem formális! –, a biztonságos vadászatot hangsúlyozó mondatokat itt a terepre való tekintettel különösen komolyan kellett venni, hiszen a terület jó része fedett, sűrű, könnyen meg lehet botlani. Épp ezért a hajtásban mindenkinek folyamatosan tartania is kellett a kapcsolatot az olykor hosszabb ideig „láthatatlan” szomszédjával. Mindez halmozottan igaz volt az embert próbáló olajfüzes területre.

Hát igen, az olajfüzes… Emiatt bizony szívják a fogukat az apaji vadászok, és joggal érezhetik, hogy a bolondját járatják velük. Az egyesületet még 2013 elején figyelmeztették, hogy az ezüstfákat az addigi fácánkibocsátó helyként szolgáló 60 hektáros területen ki fogják irtani, mivel a növény tájidegen fajnak minősül. (A helyzet faramuci: az idősebb vadászok közül többen is visszaemlékeznek, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park és a MAVOSZ biztosította évtizedekkel ezelőtt a csemetéket, amelyeket elültettek a területen.) Az irtásra való tekintettel tavaly a vadásztársaság tehát már nem nevelt fácánt, így annál inkább bosszantó a tény: az olajfüzes mindmáig sértetlenül áll…

No, de térjünk vissza valami vidámabbhoz! Az eligazításnak vége. Az elállók terepjárókkal, míg a többiek traktor vontatta, ponyvás pótkocsin indultak a területre. A szervezők öt hajtást terveztek, a vadászatot a vadászmester és Hargittai Zoltán hivatásos vadász vezette. A figyelmeztető szavaknak volt foganatja: hiába nyögvenyelős feladat átvergődni az olajfüzesen, amely még a fácánt is leszedi az aggatékról, a hajtósor összességében tartotta a vonalat. A kellemes vadásznapnak, amelynek többen is nekivetkőztek a tavaszi időben, meg is lett a körülményekhez képest szép eredménye: 27 kakas és – Takács Dániel kívánságának megfelelően – egy róka. „Együtt voltunk, jól szórakoztunk és ápoltuk a vadászbarátságot” – összegezte a terítéknél az elnök. Ehhez hozzájárult egy ifjú vadász, Varnyú János is, aki első fácánját lőtte: az összes képviselt vadásztársaság nevében felavatták annak rendje s módja szerint. Végül a vendégeknek, a hajtóknak és a kutyás tagoknak kiosztották a kompetenciát, és stílusos ebéddel zárult a vadásznap: az egyesület területén lőtt, sült libával, vörös káposztával és burgonyával körítve.

További képek itt!

Forrás: HuntingPress