Európában a szalonkavadászat hagyományosan ősztől késő tavaszig tartott, a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben.
Ez a húzáson és a kutyákkal történő keresővadászatot (valamin az úgynevezett „klopfolást” – A Szerk.) jelentette ebben az időben. A vadászok által tapasztalt állománycsökkenés hatására kezdtek új megoldásokat keresni az egész kontinensen.

Magyarországon ezért országos vita zajlott a vadászati fórumokon az 1930-40-es években, amiből a tavaszi húzáson való vadászat került ki győztesen – szépsége és kiszámíthatatlansága, valamint a kakasok túlnyomó száma miatt a terítéken. A téli kutyás vadászatokat eltörölték. Nyugat-Európa más megfontolások alapján a húzáson való vadászatot törölte el, és időben korlátozta a kereső vadászatokat. Magyarország ebben az időben még nem volt az Európai Unió tagja, és az új szabályozások létrejöttében nem hallathatta a szavát. Amikor a rendszerváltás bekövetkezett és hazánk az Unió tagjelöltje lett, az ország jogszabályainak harmonizációja megkezdődött, ám a vadászati szabályozás fontossága ekkor eltörpült az egyéb jogszabályok harmonizációja mellett, így a szalonkaidény sokáig a korábbi hagyománynak megfelelő maradt.

Ez a helyzet 2008 után megváltozott, új megoldást kellett találni. A 79/409 Madárvédelmi Irányelv szerinti döntéshez nem állt elegendő adat a hazai hatóságok rendelkezésére. Az érvényes uniós jogszabály szerint kellett a helyzetet rendezni. A magyar vadászok egy része belátta, hogy a tavaszi szalonkázásért tenni kell, az Országos Magyar Vadászkamara, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Vadászati Kulturális Egyesület sikeresen megszervezte a tavaszi, majd az őszi vonuló szalonkák számlálását, a szárnyminta gyűjtést és testméret adatok felvételét, az adatok feldolgozásával pedig megbízta a Szent István Egyetemet és a Nyugat-magyarországi Egyetemet.

Ez a munka sikeres megoldás, mert a nagyszámú megfigyeléssel és az abból származó adathalmazzal megtalálható az a tudományosan alátámasztható érv, amellyel a hazai gyakorlat tovább folytatható. Köszönet érte minden résztvevőnek!

A szalonkák életének kutatásában élenjáró országok – Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Svájc, Anglia, Írország – mellé Magyarország is felzárkózott! Hazánkban olyan adatok gyűjtése és feldolgozása lehetséges, amelyekére a felsorolt országok hagyományaik és vadászati gyakorlatuk miatt nem képesek, vagyis nagyon világosan körvonalazódik, hogy ezen az úton megtartható a hazai tavaszi vadászati gyakorlat. Alapvető adatokat gyűjthetünk a vonulás és a szaporodásra felkészülés időszakában a szalonkák energiafelhasználásáról, ami máshol nem megszerezhető! Ezen kívül más tudományos kérdések megoldásához is mintát tudnak gyűjteni a magyar szalonkavadászok.

Ezt a munkát az uniós országok szalonkaklubjaiba tömörült vadászok (körülbelül 40 ezer ember) támogatják, és várják az eredményeinket. Nem támadják, hanem figyelemmel és érdeklődéssel kísérik munkánkat! Ez a hazai tavaszi vadászat megtartásának lehetséges és kívánatos útja, amihez kérem minden szalonkás barátom további segítségét!

Kímélettel vadászva gyűjtsük a mintákat – ne feledjük, az öreg szalonkák visszajárnak! –, és tudjuk: a megfigyeléseink rendszerességében, pontosságában és dokumentáltságában van az a pajzs, amely megvédi a lehetőséget, hogy hódolhassunk szenvedélyünknek. Az elmúlt hat év adatai kevésnek bizonyulnak, így munkánk kiterjesztése, folytatása mellett kell döntenünk.

Ekkor van és lesz jövője a hazai tavaszi szalonkázásnak. Ehhez kívánok mindenkinek jó erőt és egészséget!

Forrás: HuntingPress