Tévhitek, legendák, mítoszok. Ebbe a sorba illik az a sajnos, általános közvélekedés, miszerint az erdészek, mint valami gonosz szerzetek kizsákmányolják az erdőt...

Nos, akkor beszéljünk a témáról tabuk nélkül. Ha például elmegyünk egy autószerelőhöz vagy fogorvoshoz, akkor tiszteletben tartva a szakember tudását és elhivatottságát, fel sem merül bennünk, hogy szándékosan valamit rosszul csinálna a szakmájára felesküdött, a szakmáját szerető ember. Akkor miért lenne ez másképpen az erdészek esetében? Ráadásul ők tudásukkal, szakértelmükkel egyik legféltettebb kincsünkre vigyáznak. Illő tehát bizalommal tiszteletben tartani az ökológiai szemléletű erdőgazdálkodást, hiszen ez a jövő záloga.
Az átlagember fejében meg kell változnia annak a képnek, hogy az erdész szó puszta hallatán semmi másra nem gondolunk, csak fakivágásra. Az erdészek nem azért tanulnak hosszú éveken át, mert nem szeretik az erdőt, épp ellenkezőleg! Náluk jobban kevesen szerethetik közülünk. Az erdőkárosítás miatti aggódás, az emberfeletti állománymegóvó munka, az erdőtelepítések, a felelőtlen emberek által az erdőbe hordott szeméthalmok felszámolása mind-mind erről tanúskodik. Illő tehát fejet hajtani e szakma, és egyben hivatás képviselői előtt. Ez talán fennkölten hangzik, de azt gondolom, az elismeréssel nem lehet, nem szabad spórolni!.

 Bakos István Szabolcs, ökológus

„Tavasz van, gyönyörű tavasz...", azaz lehetne, de a képek tanúsága szerint kinek mi a gyönyörű! Nem elég a lopással letarolt erdőterületek látványa, a sajnos jól ismert kép fogadja az arra járót, legfőképpen a terület kezelőjét, az Északerdőt. Szemét mindenütt!
No meg a tűz nyomai! Valakik „véletlenül", „csak úgy" időről időre, új és új helyeket keresve növelik a gazda gondjait.
A harc egyre elkeserítőbb. Értékekről beszélünk, emberi létünk feltételeként az erdőkről, azzal összefüggésben oxigénről, a levegő és a víz tisztaságáról a Földön... Kicsi gyerekek értik, megtanulják, aztán a felnőttek egy rétege példát mutat. Nem is kell beszélnünk a pénzről, csak arról a tényről, hogy sok év egy-egy fiatal erdőterület felnevelése. Vannak olyan erdőterületek, amit újra és újra felgyújtanak. A száraz tavaszban hiába áldozunk emberi erőt, vizet az oltásra, reménytelen a mentés. Amit a gyújtogatók el akarnak érni, megtörténik. Falopás felderítése után bosszúból erdőtűz, ez is megtörtént nemrég.
Újra és újra nagy erőkkel takarítjuk a szemetet (lásd Miskolc város külterületén számos erdőterületen). Az erdőgazdaság műszaki dolgozóit megalázó feladatra beosztva, hiszen a mások által kirakott mocskot (egy helyen pl. 3 köbméternyi szennyezett pelenkát!) kell eltávolítani.
Tettes nincs, területkezelő van, ki legyen megszólítva? Egyre több az erdőgazdaságnak, mint az erdők kezelőjének címzett bejelentés, nem egy esetben felszólítás, hogy gondoskodjunk az illegálisan elhelyezett szemét eltakarításáról. Ráadásul nincs erre pénzforrásunk!
Hiábavaló a sok újságcikk, TV felvétel? Ez látszik. Ötleteket adunk? Úgy tűnik. Meddig a határ, mikor fognak elrettenni a „láthatatlanok"? Van egyáltalán megoldás?
Az önkormányzatoknak bírságolniuk kellene azokat, akik a hulladékgazdálkodási törvényt be nem tartva, nem vásárolnak és használnak kukát.
A „Zöld Kommandóban még van remény, de csak, ha segítenek a helyiek, rendszámot felírni, megfigyelni, például a polgárőrség....

Rencsiné Ágh Márta, erdőmérnök

Forrás: Ökorello