A Magyar Madártani Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más, civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve 11. alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az eredmény szerint megfelelő a „sassűrűség”.

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett kezdeményezésen rekordszámú, 331 felmérő vett részt országszerte, így a nagy mennyiségű beérkezett adat begyűjtése és feldolgozása is a szokásánál hosszabb időbe telt. Idén közel 14.000 km2 területet érintett a felmérés, ami magába foglalta a legjelentősebb sas-telelőhelyeket. A korábbi évekhez hasonlóan több területen az idei év madarának választott túzokok számlálását is a ragadozó madarakéval párhuzamosan végezték.

A XI. Országos Sasszinkron keretében 563 rétisast, 220 parlagi sast, 3 szirti sast és 7 fekete sast regisztráltak a résztvevők. Az átvizsgált területegységekre vetített „sassűrűség” a több éves átlagnak megfelelő volt (6 példány / 100 km2). Tavaly januárban valamivel több rétisast (591), viszont kevesebb parlagi sast (182) számoltak meg a résztvevők. A ritka fekete sasból még sohasem figyeltek meg egyszerre hét példányt az országban, amely azt jelzi, hogy hazánk egyre jelentősebb telelőhelyévé válik ennek a világszerte veszélyeztetett fajnak, amely feltehetően a klímaváltozás miatt sem vonul már minden esetben el a dél-európai és kis-ázsiai telelőhelyeire. A fekete sasok elterjedésük nyugati határát Lengyelországban és a Balti államokban érik el, ahol mindössze 30-50 pár él már csak belőlük, így a nálunk telelő néhány példány túlélése is rendkívül fontos a sérülékeny állomány fennmaradása szempontjából.

A sasok mellett a legtöbb területen a többi hazánkban telelő ragadozómadarat és a túzokokat is számba vették a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek. A sasok élőhelyein az év madarának választott túzokból 460 példány sikerült megfigyelni, ami az országos állománynak a harmada. A korábbi éveknek megfelelően a leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár faj az egerészölyv volt 3464 példánnyal. Kékes rétihéjából 528, vörös vércséből 392, karvalyból 133, gatyás ölyvből 110, kerecsensólyomból 35, kis sólyomból és vándorsólyomból pedig egyaránt 27 példányt figyeltek meg. A viszonylag gyakori, de rejtett életmódú héjából mindössze 7, a ritka pusztai ölyvből pedig 5 példány került elő. A vonuló, de a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 35 került távcsővégre.

Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sasállományok felmérése mellett az illegális ragadozó-mérgezések felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, amely esetek csökkentése a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program.

Forrás: MME