Az idei vadászati idény kezdete (ez Szlovákiában sem azonos a naptári év kezdetével) április 1-jén immár 19. alkalommal a vadászok egyik legnagyobb kulturális és szakmai összejövetelével indult. A Lévai Vadásznapok rendezvénysorozatot komoly szervezés előzte meg.

A rendezvényhez több pályázat is kapcsolódott. „A természet gyerekszemmel” irodalmi és képzőművészeti pályázatot három korosztály számára hirdették meg, és külön értékelték a prózai, a verses pályázatokat, valamint a témát érintő rajzokat, illetve festményeket. A „Sláva Štochl Aranyszarvasa 2014” nemzetközi fotópályázaton 75 szerző 618 pályaművel, 5 kategóriában vett részt. A „Hubertlov-Levice 2014” vadászati témájú és természetvédelmi nemzetközi filmfesztiválon 11 szerző 14 alkotását értékelhette a zsűri.

A vadásznapokat április 1-jén nyitották meg. A megnyitón részt vettek a vadászati közélet prominensei, köztük Ivan Gašparovič, Szlovákia leköszönő köztársasági elnöke. A magyar szaksajtót Cseke Sándor, a Magyar VADÁSZLAP főszerkesztője képviselte. A megnyitó után került sor „A természet gyerekszemmel” irodalmi és képzőművészeti pályázat értékelésére, amely terjedelmét tekintve a legmunkaigényesebb volt, és egészen az esti órákig elhúzódott.

A Junior Kultúrközpont előterében, aulájában és az egyik e célra átalakított üléstermében voltak megtekinthetők a képzőművészeti megmérettetés díjazott alkotásai, a fotópályázat művei, valamint TV képernyőn megszakítás nélkül pörögtek a filmfesztivál vetítésre érdemes filmkockái. Mindezt trófeák tömkelege vette körül, ezek viselőit egytől-egyik a Lévai járásban a tavalyi vadászati idényben ejtették el. A kiállítás a 2013-as év járási trófeaszemléjéhez tartozott. Az érmes trófeákat kategorizálták, ezek külön helyiséget foglaltak el. E tudósítás szerzője 19 éve részese a Lévai Vadásznapoknak. Az első talán 10 ilyen jellegű rendezvényen minden az apróvadról szólt. Igaz, volt pár kiállított őzagancs is, de azok közül csak mutatóba lépte át egy-egy az örökös közepes minősítést. ÉS MOST! A kiállított érmes szarvas-, dám-, őzagancsok, mufloncsigák és disznóagyarak betöltötték a kultúrotthon kis üléstermét. A legtöbb nagyvadtrófea olyan területekről származik, ahol a velem korabeli – sőt a fiatalabb – vadászok is a fácán- és nyúlvadászatokon tanulták a vadászat mesterségét, és nemhogy a szarvasnak, dámnak, disznónak, de még egy őznek is süvegeltek annak idején. És most? Több náluk az őz, a disznó, mint a nyúl. Csaknem 40 éves vadászmúltam alatt volt időm megszokni a változásokat – mondhatnám, „öreg dohányos vagyok már” –, de az már nekem is erős dohány volt, mikor a fotópályázat egyik nyertese, ki remekebbnél remekebb képekkel bizonyította rendkívüli türelmét és rátermettségét, engem kért arra, hogy tegyem már neki lehetővé, hogy dürgő fácánkakast kaphasson lencsevégre. Hmmm... A hetvenes-nyolcvanas években az ilyen kérését hallva orvost hívtak volna.

A megnyitót követő napok Léva és környéke ifjúságát és a vadászat barátait, pártolóit szolgálták. Április 5-e, szombat viszont újra a szakmáé volt. Ekkor került sor arra a szakelőadásra, amelyet „A vadászati gyakorlatból merített új ismeretek” címmel rendeztek meg. Nagyszámú hallgatóság előtt tartottak előadásokat több, mindnyájunkat érintő témákról. Dr. Jozef Dóczi, a Szlovák Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti és vadászati osztály vezérigazgatója előadásából megtudhattuk azokat az „újdonságokat”, amelyek a vadászati törvény kivitelezésében hoznak változást. Nagyon sok újdonság hangzott el, amelyek szinte kizárólag csak a szlovák vadászokat érintik. Csak érdekességként írom le, hogy teljesen megváltozik a vadászati tervezés, változik a vad korosztályokba történő besorolása, változnak a vadászati idények, változnak – szigorodnak – a vadászati berendezések körüli kötelességek. Új szabályok vannak a farmon-kertekben nevelt vad tartásában. Fontos rendelkezés a vad takarmányozására vonatkozóan, hogy a farmon kívüli vadat csak szükségállapotban szabad etetni (a szabályzat előírja, hogy melyek ezek a körülmények), és az etetés csak vadászati berendezéseken keresztül történhet. Szabadon, szórókon tilos a vadat etetni. A nagyragadozókat semmilyen esetben nem szabad vonszalékon keresztül csalogatni, és tilos bármivel is etetni.

Dr. Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara irodaigazgatója és a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) alelnökerészletesen beszámolt a Szlovák Vadászkamara anyagi gazdálkodásáról – kezdve a tagdíjakkal, befejezve a különböző jutalékokkal, dotációkkal és a kamara által támogatott vadászati szervezetek, klubok anyagi támogatásaival.

Vladimír Antal, a szlovák természetvédelem szakembere átfogó beszámolót adott a nagyragadozók szlovákiai helyzetéről. Részletesen taglalta a vadászati lehetőségüket és a gyakorlat mutatta eredményeket. Kiragadva pár adatot: 2000-től 2012-ig Szlovákiában a farkas vadászata enyhén növekvő tendenciát mutatott, 2012-ben 150 farkast ejtettek el és egy elhullást jelentettek. Miután 2013-ban a farkas hajtóvadászatát betiltották és csak egyéni vadászatát engedi a törvény, az éves teríték 28 elejtett farkasra csökkent, és egy elhullást jelentettek. Medve esetében ez éves kérelmek és a kiadott engedélyek száma erősen változó. A kimutatás szerint az elmúlt 13 évben csak 4 esetben haladta meg a teríték az engedélyezett elejtések 50 százalékát, és egy esetben (tavaly) az engedélyezett elejtések 60 százalékát. A többi évben az eredmény erősen 50 százalék alatti volt.

Nem szeretném az idejét rabolnia nyájas olvasónak a többi előadás kommentálásával, de szeretném még megemlíteni a Lévai vadásznapok nesztorának, Krajňák Dušannak az eszmefuttatását, amelynek nagyon találóan azt a címet adta: „Ha nem lövöm meg én, majd meglövi más”. Kiválóan összeszedett, rendkívüli precizitást és őszinteséget mutató beszámoló volt, mintegy tükröt mutatva a vadásztársadalom elé.

Az előadássorozat végeztével „Vadászat képekben és hangokban” címmel a kora esti órákban került sor a fotópályázat és a filmfesztivál értékelésére és az ifjúsági vadhívó versenyre. A kitűnően moderált, estébe nyúló program telt ház előtt zajlott. Szlovákiában a hagyományos szarvasbőgő versenyeknek lassan bealkonyodik. A helyét átveszi az összetettebb-sokszínűbb vadhívó verseny. A szarvasbőgésnek itt is megvan a helye a versenyben – három számot ez a tudomány képvisel. De két szám az őzhívás művészetéből van, kettő a ragadozó-, a rókahívás tudományát teszi próbára és egy része a versenynek a vaddisznó becsalogatásához használatos hangokat imitálja. A legszebb az volt, hogy a lévai verseny legfiatalabb résztvevője mindössze 7 éves volt. A nagyapja volt a mentora, és tudott is a srác. Az a nagybikás, dörgő hang még nem jött ki a torkán – hisz még annyira gyerek hangja volt –, de az őzhívó és a nyúlsíró produkcióra hasonló pontokat kapott, mint 13-15 éves társai. Vadászüdvözletem a 7 éves Marko DUBOVECNAK, bízom benne, hogy még találkozni fogunk a nevével. A vadhívó verseny szüneteiben végezték el a fotópályázat értékelését. A nagyszámú pályaművet már hetekkel a vadásznapok előtt látta a zsűri. Négy kategóriában (emlősök, madarak, egyéb élőlények és a vadászati élet) jelöltek ki 3-3 helyezést, és a pontok összesítése alapján lett egy abszolút győztes, a szlovák Michal Lučanský. A képek megtalálhatók egy Facebook galériában, itt, az abszolút győztes fotó az úszó borz.

A „Hubertlov Levice – 2014” filmfesztivál szintén 3 kategóriában hirdetett helyezéseket. A rendezők oklevéllel és serleggel díjaztak minden pályázót, de tárgyi elismerésben csak az első 3 helyezett, az abszolút győztes és a különdíjasok részesültek. A „házi videó – filmes kezdetek” kategóriában magyar siker is született: S. Antal József a „Nádori 14-es” pályaművel a 3. helyen végzett. A dokumentumfilmek kategóriájában a magyarországi Novák Péter „A nagy gemenci árvíz” című filmmel a 2. helyezést érte el, és egyben elnyerte a szlovák vadász TV, a „Halali TV” különdíját is. A „természet és a vad” kategóriában szintén a magyar Novák Péternek sikerült elvinni a 2. díjat a „Szarvasszerelem a SEFAG erdeiben” című munkájával.Mint zsűritag sok-sok éven keresztül volt szerencsém értékelni és tolmácsolni a magyar alkotásokat. A kezdeti kellemetlen szakmai és vadászetikai hiányosságok a magyar alkotásokban mára már teljesen felszívódni látszanak, és a legtöbb magyar film, amit Léván láttam, teljesen alkalmas lett a nagyközönség előtti bemutatásra. A filmfesztivál abszolút győztese a Kuchárik Ján „Állatkák” című pályaműve lett, aki munkájával elnyerte a Lévai Kultúrközpont különdíját is. Egy olyan, a gyerekeknek készült oktatófilm lett a fesztivál abszolút győztese, amelyhez hasonlót szívesen látnánk a magyar berkekben is.

Takács Frigyes

Szlovákia

Forrás: HuntingPress