Európa legnagyobb „szárazföldi deltájáról”, a Szigetköz vadvízi világáról készítettek lebilincselő mozit magyar természetfilmesek.

Mosonyi Szabolcs, a „Vad Magyarország” című természetfilm operatőre ezúttal saját filmet rendezett, amelyben a Szigetköz csodálatos világát mutatja be. Hazánk nyugati kapujánál járunk. A tájat a fejlett gazdaság termékei uralják: autópályák, nagyvárosok, ipari parkok, szélerőművek, és az éppen húsz éve üzembe helyezett vízerőmű. Valami azonban megbújik közöttük: egy hatalmas hordalékkúp apró, szigetszerű falvakkal, erdőkkel, vizenyős rétekkel és nádasokkal, amelyeket számtalan kisebb-nagyobb vízfolyás, folyóág övez. Az Európában egyedülálló „szárazföldi deltát” a hegységekből kilépő Duna hozta létre. A folyó napjainkban azonban már nem járhat olyan szabadon, mint régen. Az épített környezet szorítását látva adódik a kérdés: megőrizheti-e az élővilág egykori gazdagságát?

A történet tavasszal kezdődik. A két főszereplő az európai hód és a nagy kormorán. A díszlet az ártér: a hömpölygő folyó, a szelíd folyóágak, az apró szigetek, a zátonyok, a nádas, a sűrű, szederrel, vadszőlővel, csalánnal benőtt ártéri erdő. Itt minden a vízhez kötődik, amely szállít, táplál, s egyben lakóhely, bölcső és menedék. A távoli hegyekből növények magvai érkeznek, a mellékágakban halak ívnak, az ivadékok a halbölcsőben nevelkednek, télen a mélyebb folyószakaszokban vermelnek. A nedves, sásos rétet apró emlősök lakják, a nádasban madarak fészkelnek, a rét fölött, a vízen és a víz alatt vadásznak. A holtágakban kétéltűek szaporodnak; a kavicsos tó medrét rákok népesítik be. A nyári éjszakán az agyagos partfalból rajzó kérészek bukkannak elő...

A film cselekményét „átszövi” az ember. Megjelenése az épített környezet ellenpontozása. A múlt összefonódik a jelennel. Aranyat mos, táplival halászik, biciklizik, kenutúrázik. Tevékenységét áthatja a harmónia, amit a természetben él meg. Ám húsz évvel ezelőtt ezt a vízi világot ökológiai katasztrófa érte. A Szigetközbe jutó víz töredéke a korábbinak, az áradások elmaradnak, az ártéri erdő, a nádas a kiszáradással küzd, a legendás halbőség már a múlté. A folyóágak szabdalta táj azonban még őrzi a hajdani páratlan élővilág jelentős részét. Hogy meddig? Minden a vízen múlik.

A forgatás előkészületeit 2011-ben kezdték – ezt a Filmjus támogatta –, maga a gyártás pedig már a Médiatanács hozzájárulásával 2013. elején indult. Az alkotók arra törekedtek, hogy minél elfogulatlanabb képet fessenek a Szigetköz élővilágáról, az elterelés óta eltelt 20 év változásairól. Nagy hangsúlyt fektettek a képi világra. Hazai természetfilmeknél például először használtak oktokoptert (helikopteres kameradrónt), amely a víz fölé tud emelni egy nagy méretű kamerát; így készültek jelesül a bukókat bemutató közeli légi felvételek. A víz alatti felvételek között volt olyan, amelyik egy héten át készült, ilyen volt például a víz alá bukó madarakról forgatott jelenet.

Ehhez bekamerázták a víz alatt a tiszta vizű folyóágakat, és kivárták, amíg odaúsztak a madarak, a hód vagy a halak. Néhány jelenet műteremben készült – ilyenek a nyíló virágokat, illetve a zsákmányára rabló csukát bemutató felvételek. Az utóbbihoz a stáb maga nevelte fel a főszereplő csukát, és hónapokig szoktatták, hogy akció közben ne zavarja a lassított felvételhez szükséges erős világítás.



A NatFilm Hungary Vad Magyarország-csapatának következő produkciója az ugyancsak a Médiatanács támogatásával készülő Vad Kunság című film, amely forgatását a tervek szerint még ebben az évben befejezik.

Forrás: NG