Zalaegerszeg - A megyénk területének 32 százaléka, összesen 112 ezer hektár, erdő, melyben az őshonos fajok aránya sokkal nagyobb, mint az országos átlag. A zalai erdő vitathatatlanul hatalmas érték.

–  Az erdő egy bioerőmű, óriási potenciállal működő biomassza-termelő szerkezet, mely nem mellékesen hatalmas mennyiségű szén-dioxidot köt meg és okádja az oxigént - mondja Vissi Géza, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal erdészeti igazgatósága felügyelője. - Ennek értéke pénzben nehezen adható meg, de fontosságát egyre inkább a bőrünkön fogjuk érezni. zalai erdőállomány (melyből évente 675 ezer köbmétert termelnek ki) egyébként folyamatosan nő, s kiemelendő, hogy míg országosan az üzemszerű erdő arány 66 százalék, addig Zalában ez 86 százalékot tesz ki, s toronymagasan elsők vagyunk az országban a véghasználat során kitermelt hektáronkénti átlagos famennyiséggel is, ebben az esetben 60 százalékkal vagyunk a magyar átlag felett. 

Ez a nagy produktivitás - melyhez hasonló egyébként a kontinensen sem nagyon van még egy - vonzza aztán a tőkét, a befektetőket Zalába, bár a jelenségnek van hátulütője is. Nem helybéli tettesekkel megjelent a maffiaszerű fakitermelés, mely ellen nehéz küzdelmet folytatnak a leépítések miatt amúgy is erősen túlterhelt hatóságok.

Továbblépve: a felügyelő szerint fontos értéke a zalai erdőknek a természetesség. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy az őshonos fajok aránya nálunk sokkal kedvezőbb, mint az országos átlag. Az éremnek azonban itt is van másik oldala: gazdasági szempontból előnyös, hogy egy-egy erdőrészleten belül a fák egykorúak, a természetesség oldalán azonban hátrányként jelentkezik ugyanez. Az elegyesség (kor és faj szempontjából is) stabilabbá, ellenállóbbá tesz egy erdőt.

Magas Zalában az öreg erdők aránya: a magyar rengetegek 6,2 százaléka található nálunk, ám ugyanez az arány a száz évesnél idősebb állományok esetében majd kétszeres, 11,8 százalék. Ha a Kis-Balatont nem számítjuk - mely ugye amúgy is fátlannak mondható - a megye természeti védettséget élvező területeinek túlnyomó része is erdő. És ez még akkor is növelheti az erdész-elfogultságot, ha tudjuk: a védelem néha nem a teljes erdei életközösségnek, hanem egy-egy fajnak (fekete gólya, sas, vagy valamely aljnövény...) szól.

- Természetesség szempontjából van tennivalónk bőven - fogalmazott Vissi Géza. - Elszánt szakmai vita zajlik például arról, hogy az eddigi vágásos módszerrel kezeljük-e eztán is az erdőket, vagy egyes helyeken térjünk-e át a természetvédők által preferált szálalásos megoldásra. Utóbbival azt érnénk el, hogy a vágásérett erdőket nem egy időben tarolnánk le, folyamatos lenne a kitermelés. Arra nézve azonban még nincs elegendő tapasztalatunk, hogy így a megfelelő gazdaságosság is fenn lenne-e tartható.

Megyénkben ez utóbbi nagyon fontos szempont: az országban sehol nincs annyi üzemszerű erdő, mint nálunk. A nemes fafajok aránya (az őshonos tölgy, bükk és erdei fenyő értendő ez alatt) közben Zalában kivétel nélkül nagyobb, mint országosan, a tengerentúlról behurcolt, igen diverzív (a bennszülötteket kiszorító) akác részesedése viszont a magyar átlag alatti. Utóbbi faj megítélése amúgy a korábbi negatívból már vegyesbe fordult, megint csak gazdasági szempontból nézve sokat ér, hogy ezek az erdők - még ha anyaguk nem is annyira értékes, illetve megnehezítik az őshonos erdők felújítását - nagyjából negyedannyi idő alatt újulnak, mint a tölgy.

- A kiváló erdők kialakulásához az éghajlati és talajviszonyok adottak voltak, de kellett a sikerhez a szakszerű, tartamos (divatos szóval: fenntartható) erdőgazdálkodás is - folytatta Vissi Géza. - Ez a megyében több mint száz éve megvalósult, eleinte a hitbizományi birtokok (Esterházy, Batthyány), később az állami erdőgazdaságok jóvoltából. Ma pedig az újraindult magángazdálkodás tartamosságát is szigorúan ellenőrzi a hatóság. Nagyon fontos pozitívum volt, hogy a megyében 1945 után nem ment végbe oly elszánt iparosítás, mint az ország egyes más részein. És nem szabad megfeledkezni a kiváló magyar erdész-képzésről sem, ahol a hallgatókba belenevelik, hogy az érték a kezük között utódaiké, nekik tartoznak róla elszámolással.

A zalai erdőállomány (melyből évente 675 ezer köbmétert termelnek ki) egyébként folyamatosan nő. A fa mennyiségét tekintve mindenképpen: a biomassza-termelő szerkezet ugyanis ennél többet, egy év alatt 910 ezer köbmétert állít elő. Elsősorban a spontán erdősülésnek köszönhetően pedig a terület is mind nagyobb, évente egy százalékkal gyarapszik.
- A tendenciák fenntartása alapvető feladatunk - mondta a jövőről a felügyelő. - Illetve növelni kell az erdők természetességét, amihez a jó példa nincsen messze: a hatvan éve érintetlen Vétyemi-ősbükkös azt az állapotot mutatja, amelyben ez az életközösség emberi beavatkozás nélkül lenne, s amely működést nekünk is célunk minél inkább közelíteni. Lehet, hogy a szálalásra áttérés egy fontos lépés lesz efelé, ám - miután az erdőben minden lassabban történik - ez nem fog mostanában kiderülni.

Van hova előrelépni a jóléti célok fejlesztése tekintetében is - azt mondják, a gazdasági produktumhoz képest Zalában igen kicsi az e célra fordított anyagi erő. Nevezetesen szép helyek akadnak persze és mondjuk a Budafai Arborétum, a közelben kanyargó erdei kisvasút, vagy az annak lenti végében található múzeum meg is felelnek a követelményeknek. Gyönyörű a Vétyemi-ősbükkös (bár mint rezervátumot különösen vigyázzák), tavaszonként nagyon szép az egerszegi Azáleás-völgy, vagy a csácsi arborétum is, ám ezeken a helyeken az egyéb turistacsalogató tartozékok erősen megkoptak. Miközben a parkerdők (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Zalakaros, Lenti) állapota is a vonzótól messzi már. Ugyanakkor a kérdésnek létezik másik megközelítése is: a békés és jó szándékú kirándulók elöl a zalai erdők úgyszólván egyetlen négyzetmétere sincs elzárva, valamennyiünké mindaz a szépség és nyugalom, amit a rengetegek nyújthatnak.

Illetve - ha magunkévá tesszük az erdészek szemléletét - mindannyiunk utódaié.

Forrás: Zalai Hírlap