A fácán évente egyszer költ, májusban, ha a fészkét kirabolják, úgynevezett sarjút is tojik május végén, június elején. Poligám madár, az ivararány akkor megfelelő, ha egy hímre legalább négy-hét tojó jut.
Egy fészekalja 10-18 darab tojásból áll. Jól tudták ezt a füzesgyarmati gyerekek is, akik igazán szerették a fácános napokat. Olyankor reggel ugyanúgy elmentek az iskolába, mint máskor, csak nem a padokba ültek be, hanem felültek az ott várakozó teherautókra, traktorokra, lovas kocsikra - tanáraik kíséretével - mikor mi jött értük. Mindegyikük vállán iszák lógott, erre nagy szükségük volt napközben.

Ezek mindig izgalmas napok voltak, hiszen a határba mentek. A vadőrök, vadászok irányításával csatárláncba álltak, és bejárták a lucernaföldeket, kaszálókat, a májusi gépi lucerna kaszálás előtt, hogy megtalálják a fácánfészkekben a tojást, és azt begyűjtsék a vadásztársaság számára. Mert a fácán a földre építi fészkét, oda rakja le a tojásait. Egyetlen feladata volt a gyerekseregnek, a lehető legtöbb fácántojást kellett összegyűjteniük.

Akkoriban, a múlt század hatvanas éveinek közepén ők lettek a Füzesgyarmati Vadásztársaság legfontosabb munkásai. Kulcspozícióban voltak a társaság vezérvadállománya szaporodásának a biztosításában. A gyerekek korabeli munkájának fontosságáról, a társaság történetéről, mindenapjairól a füzesgyarmati Vadászházban beszélgettünk Gali István egykori elnökkel, Hodosi András fővadásszal és Lázár Tamás vadászmesterrel.

- A hatvanas évek közepén jártunk – elevenítette fel a régmúlt történetet Gali István, aki ekkor már kapcsolatban volt a vadásztársasággal, mint vadásztag jelölt, majd 1973-tól a vadásztársaság tagja lett. – Szükséges volt beavatkoznunk a fácánok természetes szaporulatába, mert vészesen fogyott az állomány.

- Miért?

- Azért, mert akkoriban kezdtek elterjedni a nagyméretű mezőgazdasági gépek, és amikor kimentek munkájukat végezni a határba, számolatlanul pusztították a fácánfészkeket. A vegyszeres gyomírtás, a növényvédelem a kikelt kisfácánoknak a táplálékát, a hangyabolyokat, bogarakat pusztították el. Azt tapasztaltuk, hogy évről évre egyre kevesebb a madár. Valamit csinálni kellett, ha azt akartuk, hogy az egyébként kiváló apróvadas vadászterületünk életben maradjon.

- A tojásgyűjtést találták ki?

- Az akkori körzeti állatorvos vadász, dr. Barkóczi István dolgozta ki a fajtamentés technológiáját. Az volt a lényege, hogy tojásrakáskor összegyűjtjük a lucernaföldeken lerakott fácántojásokat, és otthon, a vadőrök lakásán tyúk kotlókkal kikeltetik.

- A házi tyúkokkal?

- Pontosan. Minden háznál voltak tyúkok, a vadásztársaság felvásárolta a faluban a kotlókat, tyúktojással szoktatták a fészkekre, ha már megbízhatóan ült, a tyúktojásokat kicserélték, a fácántojásokat a tyúkok alá tették és a kotlók költötték ki a kisfácánokat. Annak mindegy volt, min ül, nekünk viszont kikeltek a kisfácánok.

- Mi lett a sorsa az elvett tojásoknak?

- Azt megették a disznók.

- Mi lett a sorsa a kikelt fácánoknak?

- Azokat ugyanúgy, mint a csirkéket felneveltük hathetes korukig, aztán visszavittük őket a természetbe.

- Hogyan?

- Vittük a tyúkanyót, mögötte meg ott vonultak a fácánok. Jó néhány tyúk belepusztult a fácánszaporításba, mert ők nem tudták megvédeni magukat a ragadozóktól, őket a rókák simán elkapták. De a fácánszaporulat csökkenése megállt, újra jelentős állomány lett a területünkön. Ez volt a hőskor, aztán a technológia fejlődésével, és a vadásztársaság fejlesztésével ezt a szaporítást tulajdonképpen iparosítottuk. Indokolta ezt az 1973- as baromfi pestis járvány.

- Hogyan?

- Úgy, hogy a termelőszövetkezet dágói csirketelepét is bevontuk a munkába 1972-ben. Attól kezdve már nem a házaknál, hanem profi telepen neveltük a fácánokat állategészségügyi felügyelettel. Aztán nyolc évvel később a társaság megvásárolta a Szentesi tanyát, ahol kialakított egy 230 négyzetméteres korszerű fácánnevelő telepet, a mellette lévő épületben pedig egy szolgálati lakást, amelybe a társaság első fővadásza, Karakas István költözött be.

- Azóta biztonságos a társaság fácánszaporulata, vadászidényre mindig van elegendő lelőni való madár – tette teljesen aktuálissá a történetet Hodosi András, a társaság mostani fővadásza.

- Nem is lövünk azóta toronykakasokat! – vetette közbe Gali István.

- Mi az a toronykakas?

- Azt hívjuk toronykakasnak, amelyik a hajtáskor nyílegyenesen felrepül vagy harminc méter magasra és ott találja el a lövés.

- Miért nincsenek már toronykakas lövések?

- Azért, mert a fácánnevelő telepen a kifutó felülről egy hálóval van megvédve. Ez négy-öt méter magas, a fácáncsirkék így tanulnak meg repülni. Nincsenek rákényszerítve a magas repülésre. Harmadik, negyedik vadászatokon viszont már magasan repülnek.

- Jöjjünk kicsit közelebb időben – fordultam Hodos András fővadászhoz. – Az Önök vadászterületén milyen vadakra lehet ma vadászni?

- Apróvadakra, fácánra és nyúlra, nagyvadak közül őzre és dámszarvasra. Újabban megjelentek vaddisznók is, és vannak vízi szárnyasok, vadliba, vadkacsa is.

- A dámszarvas nem kifejezetten alföldi állat.

- A dámszarvas telepítésének lehetőségét 1981-ben határozta el a vadásztársaság közgyűlése. Az első példányok 1982-ben Tamásiból érkeztek, amikor 10 dámbika, 12 dámtehén és 3 dámünő érkezett a területünkre. Ma már száznál is több a törzsállomány, melyet a területünk egyik 200 hektáros, elkerített, erdős területén kezelünk.

- Mekkora a társaság vadászterülete?

- A társaság mai területe 14 380 hektár, ennyiben állapította meg a Békés Megyei FVM hivatal 2007. február 28-ai határozatában.

- Mitől függ egy vadásztársaság területének nagysága?

- Ez egy bonyolult történet – vette vissza a szót Gali István. – Másképpen volt a rendszerváltás előtt és teljesen másképpen alakult a rendszerváltás után. Az alapvető különbség a föld tulajdonjogának és a vadászati törvény rendszerváltás utáni megváltozásából adódott. Nekünk is volt egy nehéz időszakunk az 1996-os vadászati törvény megjelenése után.

- Miért volt ez nehéz időszak?

- Azért, mert a korábbi 13 800 hektáros területünk lecsökkent 5000 hektárra.

- Miért csökkent le?

- Mert a megyei vadászati felügyelő három vadászterületet jelölt ki a területünkön.

- Mit csináltak ekkor?

- A törvény ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a társaság beszerezze a tulajdonosok hozzájárulását a vadászati tevékenység végzéséhez. Mi pedig hozzáláttunk ehhez a munkához.

- Fölkeresték az össze lehetséges tulajdonost?

- Így van – emlékezett a munkás időkre Gali István. – Nagyon jól megszerveztük a munkát, nagyon sokan dolgoztunk rajta, de mint a példa is mutatja, eredményesen tettük. Ma újra jelentős területen gazdálkodhatunk.

- Mit jelent az Önök esetében a vadgazdálkodás? – fordultam újra a fővadászhoz.

- Röviden elég nehéz lesz összefoglalni – válaszolta Hodosi András. – A legfontosabb feladatunk az elődeink által felhalmozott értékek védelme, a vadállomány számának folyamatos biztosítása és a környezetvédelem. Biztosítani tagjaink számára a folyamatos vadászati lehetőséget, illetve szervezni a bérvadászatokat hazai és külföldi partnerek számára, ezzel is hozzájárulva Füzesgyarmat fejlődéséhez, idegenforgalmához.

- Fordítsuk ezt le a hétköznapok cselekedeteire!

- Nézzük az állomány védelmét. Szigorú szabályaink vannak az állatok vadászatára. Fácánra október 15-től január végéig, nyúlra október 1-től december 31-ig lehet vadászni. Októbertől márciusig megszervezzük az állatok etetését, mert egyszerűen szükség van rá. Emiatt szántóföldi gazdálkodást is folytatunk, megtermeljük és előkészítjük a téli etetéshez szükséges takarmányt.

- Aki gazdálkodik, bevételekkel és kiadásokkal rendelkezik. Önöknél milyen bevételek és milyen kiadások vannak?

- Kezdjük a kiadásokkal. Fenntartjuk a vadászházat, fizetjük a társaság alkalmazottait. Működtetjük a fácánnevelő telepünket, mezőgazdasági gazdálkodást folytatunk, élőállat befogásokat végzünk és marketingkiadásaink is vannak a vadászlehetőségek értékesítésével kapcsolatban. Minden fejlesztés, gépbeszerzés természetesen kiadásokkal jár.

- Bevételek?

- Szerződött partnereink vannak élőnyúl felvásárlására. A vadásztatásból jelentős bevételeink származnak, a szlovák, német, olasz és francia vadászok mellett egyre több magyar vadászt látunk vendégül. Tény azonban, hogy a vadászok száma évek óta stagnál, sőt minimális csökkenést tapasztaltunk.

- Javíthat ezen a helyzeten az, hogy újra megnyílt a Gara Hotel?

- Természetesen sokat jelenthet, hogy minőségi szállást, és emellett fürdési lehetőséget, kiegészítő programokat is tudunk ajánlani a vadászoknak.

- Hogyan néz ki egy bérvadászat? – kérdeztem Lázár Tamás vadászmestertől.

- Attól függ, hogy mire vadászunk – válaszolta.

- Mondjuk fácánra.

- Hajtóvadászatnak hívjuk. Kijelölünk egy nagy területet, felállítjuk a vadászokat, szembe velük pedig felállítjuk a hajtókat, nyolc- tíz méterre egymástól. A hajtók általában a társaság tagjaiból, illetve, ha szükséges, alkalmi munkásokból kerülnek ki. A hajtók nagy zajt csapva elindulnak a területen, a vadászok pedig lövik a feléjük húzó madarakat. A lehulló fácánokat kutyák és emberek szedik össze.

- Ilyenkor nagyon gyorsan történnek az események, hogyan tudnak ilyen gyorsan tölteni a vadászok?

- Nem mindig ők töltenek. Nagyobb terítékigény esetén a vendég vadász mellett, ha kéri, vannak helyi vadászsegítők, akik a kiürült puskákat újratöltik, és a vadász kezébe adják.

- Egy puskával, egy nap alatt hány fácánt hoznak terítékre?

- Régebben előfordul, hogy száz, kétszáz fácánt is lőttek, ma a jellemző, hogy tíz puskával körülbelül kétszáz fácánt lőnek.

- Nyúlra hogyan vadásznak?

- Ott az úgynevezett U-hajtást alkalmazzuk. Ebben az esetben minden puska mellett van egy hajtó. Egymással szemben indul el két U-alakzat, akár 2-3 km távolságról, a végén összeérnek. A bekerített nyulaknak egyre kisebb helyük marad. A nyúl egyébként is különös állat, 2000-2500 méternél messzebbre soha sem hagyja el az élőhelyét, tulajdonképpen mindig visszatér oda, ahonnan elindult.

- Mi lesz a sorsa a lelőtt állatoknak?

- Hazavihet belőle a vadász, mint kompetencia, kapnak a hajtók is, és vannak vadhúskereskedések, amelyek átveszik a maradékot. Szívesen alkalmazzuk még a kereső vadászatot is. Itt egy vagy két vadászkutyával elindul a területen a hivatásos vadász, illetve egy két hajtó kíséretében és végigjárják a kinézett részeket, megkeresik a vadat.

- Milyen formái vannak az egyéni vadászatnak?

- Vízi vadra, dúvadra illetve nagyvadra lehet vadászni. Nagyvadra lesről, cserkelve, barkácsolva, vagy télen friss hóban nyomkövetéssel vadászunk vagy vadásztatunk.

- A vadászat veszélyes üzem. Nyilván szigorúak a szabályai is.

- Természetesen. Minden vadászati cselekményt írásban rögzítünk az úgynevezett beíró könyvbe. Itt az időponttól kezdve, a vadászott területig és az elejtett vadakkal bezárólag minden dokumentálásra kerül. A vadászat legfontosabb dokumentuma ez a könyv.

- Vadászbalesetek történtek már Önöknél?

- Jövőre lesz hetven éve, hogy működik a vadásztársaság, ennyi idő alatt voltak balesetek is. Halálos kimenetelű baleset nálunk még nem történt.

A Füzesgyarmati Vadásztársaság jövőre lesz hetven éves. Ötvenéves jubileumukat egy míves kötet kiadásával is megünnepelték. Tagságuk mindig aktív volt, tulajdonképpen ennek köszönhetik folyamatos fennmaradásukat is. Amikor valaki belép a társaságba, akkor vállalja, hogy évente nyolc napot a társaság szolgálatával tölt el. Ebbe beletartozik a bérvadászatok segítésétől a fácántelep éjjeli őrzéséig, vagy éppen a fácánok csőrözéséig minden olyan munka, ami a vadásztársaság érdekeit szolgálja. A tradíció nagy kincs, hiszen kialakulásának legfontosabb mozgatórugója az elődök munkájának tisztelete. Hetven éve tudják ezt Füzesgyarmaton is. A vadászat tradícióját már hetven esztendeje ápolják, és mindig úrrá lettek a folyamatosan változó természeti és társadalmi változásokon. Most is hosszú távra terveznek.

Forrás: Hír6