Séta közben Tappanccsal kis csoport közelébe érünk. Három szomszédasszony izgatottan tárgyal valamiről. – Képzeld, egy flakon étolaj ára ötszáz forint fölé ugrott. Tavaly még alig több mint a fele volt! – Talán a nyári nagy szárazság miatt – kockáztatom meg. Ugyan, intenek le, megy a termés az autókba, az a nagy üzlet!

Igaz, ami igaz, a biodízel meg a bioetanol tényleg bombaüzlet. Az előállításukhoz szükséges beruházások 1995-ben ötmilliárd dollárra rúgtak a világon, egy évtized múltán csaknem nyolcszorosára emelkedtek, és nagyon szerénynek tűnő becslések szerint 2010-re már meghaladják a százmilliárdot. Olyan óriások raknak bele hatalmas összegeket, mint a GE, a BP, a Shell, a Ford, sőt még Soros György is szerepel a nagyberuházók között, márpedig ő igazán tudja, hová érdemes raknia a pénzecskéjét.

 E közben kipattanóban az ökopánik. Brazíliában máris felerősödött az esőerdők irtása – kell a hely a bioüzemanyagok alapanyagának, a cukornádnak. Az Egyesült Államokban panaszkodnak az állattartók, hogy kevés a szója, mert a gazdák a bioüzemanyagokhoz szükséges kukoricára  térnek át. Már figyelmeztető jelek látszanak, hogy élelmiszerhiány léphet föl, különösen a legszegényebb régiókban. Valójában eléggé aránytalannak tűnik a nyereség, mert egy nagyobb autó egyetlen tankolásához szükséges kukorica egy ember egyévi szükségletét fedezi.

Ennél sokkal nagyobb gond, hogy a tömeges erdőirtás a világ karbonkibocsátásának ötödéért felel, nem is szólva arról, hogy az alapanyagok intenzív termesztéséhez szükséges kémiai szerek is rontják a környezetet. Ráadásul rengeteg energiát igényel a gyártásuk, és a végső számvetéskor kiderül, hogy az energetikai megtakarítás nagyon csekély, esetleg negatív is lehet.

Nálunk a bioüzemanyagok aránya még elenyésző, nem éri el a 2 százalékot, viszont jelenleg a megújuló energiaforrások 86 százalékban biomasszából – főleg tűzifa-elégetésből - származnak, ami megint csak növeli a karbonkibocsátást.

Ahol óriási üzletről van szó, ott a politika is rájátszik. Jó propagandának számított Hillary Clinton számára, hogy ő adott át Iowában, a „bioüzemanyagok Szilíciumvölgyében” egy nagy gyártóüzemet. Persze, hogy Barack Obama rögtön megkritizálta, de nem ám azért, mert ez nagyon sok pénzébe kerül az adófizetőknek (legalább 8-10 milliárd dollár évente az állami támogatás), hanem azért, hogy csak most, a szavazatgyűjtés évadján. És persze McCain sem fogy ki a bioetanol magasztalásából.

Kifogyó, egyre dráguló, új anyagokkal helyettesítendő kőolaj az egyik oldalon, mellette óriáscégek robbanásszerűen bővülő befektetései, politikai lobbik támogatása. Aggodalom az élelmiszerhiány, a tömeges erdőirtások, az egyoldalú termesztések miatt a másik oldalon. Merre billen a mérleg nyelve?

Forrás: Metro