Az Erdészeti Tudományos Intézet kámoni bemutató központjában rendezték azt a kétnapos erdészeti és vadászati igazságügyi szakértői konferenciát, amelyen számos előadás hangzott el a vadkárok különböző aspektusáról.

A két nap során szó került a vadászbalesetektől kezdve a gépjárműütközéseken és a bűnjelek genetikai vizsgálatán át az erdőértékelésig a téma számos vetületéről.
Borovics Attila az ERTI igazgatója és Nagy Imre tudományos főmunkatárs köszöntője után kezdődött a maratoni előadássorozat.

Elsőként dr. Jánoska Ferenc Igazságügyi szakértői közreműködés a vadászbalesetek kivizsgálásában című előadását hallhatta a szép számú szakközönség.
Az első példának mindjárt egy torzító sajtóhírt hallottunk Németországból, amelyben egy állatvédő szervezetnek sikerült rágalom közeli ferdítést világgá kürtölnie egy vadászról. A baleseti hírben főszerepelt ugyan egy vadász, de a vadászathoz semmi köze nem volt a történetnek.
További idézetek következtek a világhálóról, amelyen természetesen a legszélsőségesebb vadászellenes vélemények is teret kaphatnak. (A közösségi portáloknak már csak ilyen a „természetük” – a szerk.)

A további példák sorában egy olyan esetről hallhattunk, amelyben az őzbak vadászat során a beírókönyvben jelzett területet elhagyva, a vadász által kilőtt lövedék a közeli ház lakásának falában kötött ki. A kísérő vadászt elmarasztalta a bíróság.
A következő történetben a vadászat során a lehetséges szabálysértések majd mindegyikét megszegték: nem volt balesetvédelmi oktatás, nem viseltek a láthatósági mellényt, nem készül hajtástérkép, nem jelölték ki a tilos lőirányokat. A vadászat során először egy vizslát, majd egy vadászt lőttek agyon. Az előadó szerint a legfontosabb szabályt sértették meg, amely szerint csak felismert vadra szabad lőni.
(Itt engedtessék meg egy szerkesztői megjegyzés: ez egy nagyon durva pszichológiai hiba, hiszen a baleset épp’ azért következett be, mert a tettes tévesen, úgy vélte, hogy felismerte, azonosította a vadat, ezért húzta meg a ravaszt.)
A harmadik eset meglehetősen bonyolult, a lényege az, hogy egy feltehetően sebzett, fekvő bika közelében elbújt harmadik személyt a sportvadász agyonlőtt. A Kúriáig jutott ügyben azon vitatkoztak, hogy a vadászati törvény vhr.-ben szereplő mondat, miszerint csak álló bikára szabad lövést leadni, hogyan értelmezendő.
Egy másik alkalommal vadkárelhárító les vadászat befejeztével, hazafelé a kukoricásból váltó kondányi disznót látnak meg, kiszállnak, és egyikük a lámpával felszerelt fegyverével lead egy lövést. Mintegy ötven méterre egy fekete pólót viselő férfit lőtt agyon. A baleset bekövetkezése után nem történt meg az ilyenkor kötelező értesítés, csak majd két óra elteltével ért oda rendőri biztosítás. A szakértő szerint a lövés előtt a cél azonosítása nem történt meg (Ismét lásd a fenti megjegyzést! – a szerk.), hiszen egy 160 cm magas embert ért fejlövés, nem kísérelték meg az elsősegélynyújtást sem. Az ügyvéd szerint a sérülés halálos volta miatt nem volt indokolt az elsősegélynyújtás. A bírósági vita e körül folyt. Ennek ellenére több rendbeli jogszabálysértés alapján ítélték el a vádlottat.
Az utolsó eset is halálos balesetről szólt. Egy nyiladékban álló két magaslesen helyezkedtek el a vadászok, miközben egy szarvasrudli váltott át. Az egyik vadász két lövést adott le a szarvasok irányába, de a második lövés után a több mint háromszáz méterre lévő másik magaslesen halálos lövés érte a külföldi vadászt. A rendőrség a pontos helyszínelést a sötétség beállta miatt nem tudta teljességgel elvégezni. A fegyverszakértő szerint a lövedéken nem láthatók gurulat nyomai. Ellenben azt a hipotézist állította fel, hogy a nyiladék egyik víztócsája okozhatta a gellert. Ezt az első fokú bíróság elfogadta, de elmarasztalta az első fokú vádlott vadászt és a másodfokú vádlott vadászatvezetőt is, tiltott lő iránnyal kapcsolatban.
Másodfokon azonban mindkettőjüket fölmentették.

Az előadó összefoglalva megállapította, hogy a szakértő gyakran hiányos helyszíni jegyzőkönyv alapján kénytelen dolgozni, ráadásul a hatóság kiérkezéséig a résztvevők módosíthatják a helyszínt, a tanúvallomások pedig sokszor ellentmondásosak.
Fontos leszögezni, hogy általában sem a helyszínelő rendőr, sem az ügyész, sem az ügyvéd, sem a bíró nem jártas a vadászat terén, nem értik a szaknyelvet. Fölvetődött, hogy legalább a súlyos esetekben legyen az elsődleges helyszíni szemléhez kirendelhető szakértő.

Forrás: ForestPress