Leginkább vadásztatási érdekekkel magyarázható, hogy a honvédelmi tárca kivonta három erdőgazdaságát az egységes állami vagyonkezelés alól. Végre megvehettem! - lelkendezik egy Budapest közeli agrárvállalkozó, aki eddig nem tudta elintézni, hogy megvásárolhassa az általa évtizedek óta bérelt honvédségi területet. Az idén azonban sikerült, miután a kérdéses rész átkerült a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-hez, s ott engedélyezték az értékesítését. Pecsét ragyog a szerződésen, már csak egy-két hiánypótló adatot, papírt kell benyújtani.
Nagy szerencséje volt a gazdának, egy köztes állapotot tudott kihasználni. A Honvédelmi Minisztérium (HM) ugyanis harcba szállt, hogy ne kelljen az egységes állami földalapba, vagyonkezelésbe átadnia bizonyos birtokokat, mindenekelőtt három honvédségi erdőgazdaságot. Sikerrel lobbizott. A Vagyongazdálkodási Tanács vagyonkezelésre továbbadja, pontosabban visszaadja a HM erdőgazdaságokat a tárcának.
ÚJ SZERZŐDÉS. „Folyamatban van a vagyonkezelői szerződés megkötése a jogok és kötelezettségek részletes meghatározására" - erősítette meg értesülésünket Bocskai István, a HM szóvivője. A három erdőgazdaság a honvédelmi rendeltetésű véderdőket használatba, illetve szakkezelésbe kapja, mivel - a szóvivő érvelése szerint - ezeknek „a törvényi előírás folytán a minisztérium vagyonkezelésébe kell tartozniuk". A vagyontörvény, a honvédelmi törvény, valamint az erdőtörvény összehangolása után a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt., a HM Kaszó Erdőgazdaság Zrt. és a HM Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. nem kerül bele a közös állami kalapba. Január elseje után hasonló sikerrel csak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium lobbizott néhány korábbi intézménye esetében (Közös istálló - Figyelő, 2008/13 szám). Információink szerint az egyeztetések nem mentek simán, és a színfalak mögött a részletkérdésekről még élesben folytatódik a vita. Szerettük volna megtudni, miért nem lehetett a három erdészetet a többi állami erdővel együtt kezelni - mi a megjelölt „honvédelmi cél". Ha az ott lévő lőterületek, úgy nem aránytalanul nagyok-e az azokat körülvevő erdők? Érdekelt volna bennünket az is, nyereségesek-e ezek az erdőgazdaságok, hogyan hasznosítják ezeket, s mióta adják ki bérbe a hozzájuk tartozó területeket. Név szerint kik a bérlők, s valóban a vadászat-vadásztatás-e a fő tevékenységük? Írásban megkért és elküldött kérdéseink közül azonban néhányat a tárca érdemleges válasz nélkül hagyott. Pedig amennyiben nem a vadászatról és a vadásztatásból származó bevételekről van szó, ma már nehéz megindokolni, miért is tart igényt a lecsökkent létszámú honvédség 90 ezer hektárra, s nem is egy, hanem három erdőgazdaságra.
A minisztériumi indoklás szerint a gazdaságok - az erdőterületek honvédelmi rendeltetése mellett - szigorú szabályok szerint gazdálkodnak és végzik az erdők „szakkezelését''. Az erdőművelés és a fahasználat, a vadgazdálkodás mellett energiatermeléssel, fűrészüzem működtetésével, bányászattal is foglalkoznak. Nem viszik, hanem hozzák a pénzt. Ezt részben igazolják a hozzáférhető adatok is: a HM Vergának 2006-ban mintegy 110, a HM Kaszónak csaknem 46 millió forint volt a mérleg szerinti eredménye. A HM Budapesti Erdőgazdaságot azonban nem találtuk a céginformációs rendszerben.
Az állami erdészetek vezetői teljességgel elhibázottnak tartják a privatizációs elképzelést. „Az állami erdőgazdaságok ma is úgy végzik a feladataikat, hogy messzemenően megfeleljenek a természetvédelem és az erdőtörvény előírásainak" - érvel Tóth Gábor, az Ipoly Erdő Zrt gazdasági vezérigazgató-helyettese. Úgy véli, a jelenlegi helyzet világosan igazolja, hogy aktív erdőgazdálkodás mellett is lehetőség van a környezeti és természeti értékek védelmére. Az sem mellékes szempont, hogy a 19 állami erdészeti társaság hagyományosan befizetője a költségvetésnek. Tavaly ez az összeg elérte a 8 milliárd forintot, miközben osztalékot az állami tulajdonos még nem vett fel tőlük. Az üzletileg eredményes gazdálkodás mellett, az osztalék terhére számos jóléti feladatot is ellátnak, vadasparkokat, erdei vasutakat, tanösvényeket alakítottak ki és üzemeltetnek, egyre komolyabb erdei turisztikai infrastruktúrát, pihenőhelyeket, tornapályákat tartanak fenn. Úgy vélik, a védett területek megóvásának az állam szempontjából leghatékonyabb módja az erdészeti kezelés, hiszen a természetvédelmi érdekek törvényi úton ma is érvényesülnek, és a jövőben is érvényesíthetők. A május elsejéig szabad demokrata irányítás alatt álló környezetvédelmi tárca elképzelése a nemzeti parkok megnövelése, illetve a többi terület privatizálása lett volna. Ez ellen az erdőgazdaságoknál azzal érvelnek, hogy a nemzeti parkok fenntartása éves szinten 4 milliárd forintjába kerül a büdzsének, ami csak több lehet, ha a kérdéses 300 ezer hektárnyi erdőterület is a nemzeti parkokhoz kerül. Ráadásul a privatizált erdőterület szabad hozzáférése megszűnne, ma közkedvelt kirándulóhelyeket zárhatnának le az új magántulajdonosok.
Még a hetvenes-nyolcvanas években, a három erdőgazdaság területén, mélyen a föld alatt, atombomba-biztos, úgynevezett „vezetési központokat" építettek, vízellátással, villannyal, mikrohullámú rádiókapcsolattal. Az akkori elképzelések szerint innen - bármi is történik - irányítani lehetett volna a hadműveleteket. Fedőlétesítményként pedig mindegyik közelébe egy-egy honvédüdülő is épült, amely most a vadászturizmust szolgálja, szolgálhatná. A vezetési központokat azonban semmire sem használják, hacsak a honvédelmi tárca kebelén most bontakozó idegenforgalmi profil részeként a „bunkerturizmusba" be nem kapcsolják majd azokat.
PROMINENS BÉRLŐK. A honvédelmi vagyonkezelés alatt a föld továbbra is állami tulajdon marad. A vagyonkezelés az ott növő fákra, virágokra, bokrokra - és nem utolsósorban a vadon élő állatokra vonatkozik. Ám magát a „kezelés" végrehajtását információnk szerint nem tartaná meg minden esetben a tárca. A vadak „szakkezelését", vagyis a vadásztatást például tovább is adhatja, mint meg nem erősített értesüléseink szerint teszi is azt a bujáki területen, ahol a bankszakmában érdekelt vezérigazgató a bérlő. Úgy tudjuk, a kaszópusztai, valamint veszprémi katonai területeken is a magyar üzleti élet számos prominensének vannak bérelt területei. (A HM-től kapott információk szerint a Bujáki Erdészeti Igazgatóság területén a DÁM Vadásztársaság Egyesület rendelkezik vadászati jog haszonbérletével.) Mindez ellentmond az erdőterületek elcsatolása, privatizálása ellen felhozott HM-érvelésnek, hogy mivel az adott területeken lőterek is vannak, a civil hasznosítás veszélyekkel járna. Márpedig a környezetvédelmi tárca korábbi - május elseje előtti - elképzelései szerint az állami erdészetek kezelésében lévő, mintegy 300 ezer hektárnyi védett terület a nemzeti parkok kezelésébe kerülne át, a fennmaradó mintegy 700 ezer hektárt viszont magánkézbe adnák, az új tulajdonosi program vagy más konstrukció keretében. További érdekesség, hogy míg a területbérletnek van felső határa - legfeljebb 2500 hektárt lehet bérelni, - a „szakkezelésnek" mint jogilag nem értelmezhető, innovatív kategóriának nincs. Mint ahogyan a vadászati jog kibérlésének sem. Bocskai szerint ugyan az erdőgazdaságokhoz tartozó területek bérbeadása nem jellemző, azt elismeri, hogy vadászati jog haszonbérbe adása „előfordul néhány területen". Amúgy - teszi hozzá a szóvivő - a vadásztatás az erdőgazdaság szem pontjából a vadgazdálkodás része és eszköze.
Úgy tűnik, a csatát most a HM, illetve a mögötte álló csapatok nyerték, de a harcnak még nincs vége. A Pénzügyminisztériumban információink szerint készült is egy tanulmány a kormány számára a HM erdőgazdaságok távoli jövőjéről.
Forrás: Figyelő
